Lukács György szerelmesei című műve a filozófiai és irodalmi gondolatok mély összefonódását tárja elénk. A szerelem nem csupán érzelmi állapot, hanem egy komplex társadalmi és filozófiai jelenség, amely a létezés alapvető kérdéseivel is összekapcsolódik.

Előre bocsátom, hogy egy véreskezű marxista filozófusba soha nem lennék szerelmes. De történtek itt csodák: Kádár Jánost egyesek csakúgy ,,Öreg"-nek nevezték diktatúrájának utolsó másfél évtizedében, tisztelve azt a kommunistát, aki megtorolta az 1956-os forradalmat -és szabadságharcban résztvevőket, aki felelős több mint 350 felkelő életének kioltásáért, 200 ezer magyar emigrációjáért, több ezer ember börtönbe zárásáért és sok százezer ember zaklatásáért, megfigyeléséért, hazánk csődbe juttatásáért. De Lukács Györgyöt még most is istenítik egyesek.

Itt, a hazai történelem sodrában, igazi csodák zajlottak, még a pufajkás szocialista Horn Gyula is elérte a mennyországot, noha részt vett a Nyugati-téri sortűzben. Nem is beszélve Gyurcsány Ferencről, akinek parancsai alatt a rendőrség szemkilövőkkel, gumilövedékekkel és kardlapokkal lépett fel, miközben a Kádár-korszak emblematikus figurájaként a „kádárkolbász” idejét idézte. Ő volt az, aki megbecstelenítette 2006. október 23-át, az ötvenhat hatvanadik évfordulóját, és akit a magyar nép kicsiny többsége újra választott, mintha semmi sem változott volna a történelem lapjain. Lukács György, a 1919-es kommunista népbiztos, akinek nevét Poroszlón nyolc ártatlan katona halála fémjelezi, továbbra is kapja a „szerecsen mosdatást” a rendszerváltás után. Nemrégiben Huth Gergellyel egy véletlen felfedezés során bukkantunk rá egy cikkre a Mérce nevű szélsőbaloldali lapban, amely a Karácsony Gergelyhez és Jámbor Andráshoz köthető Szikra Mozgalom antifa-bolsevik szervezetének társlapja. A cikk arról számolt be, hogy Lukács György 140. születésnapján a hívők konferenciát rendeztek az ELTE BTK Filozófiai Intézet és a Lukács Archívum Nemzetközi Alapítvány közreműködésével. Az esemény jól tükrözte, hogy a múlt árnyai még mindig hatással vannak a jelenünkre, és a történelem újra íródik.

Ez a téma különösen érdekes, mivel a bolsevista terrorizmus egyik prominens végrehajtójának elismerésére az ELTE, egy állami fenntartású egyetem, adta a nevét. Az egyetem tanárai és hallgatói egyaránt dicsérték ezt a személyt, nem csupán marxista gyökereit, hanem próbálták eltüntetni a gyilkosságokkal kapcsolatos vádakat is. Ne feledjük, hogy a kommunista vezetők négy és fél hónapnyi hatalmuk alatt 590 embert gyilkoltak meg, ahogy azt Dr. Váry Albert koronaügyész-helyettes is megemlíti. Ezek az emberek ékszerekkel és pénzes bőröndökkel menekültek el az igazságszolgáltatás elől, és a 1919-es véres Tanácsköztársaság diktatúrájának szellemében, erőszakos módszerekkel irányították az országot. Tíz ember, köztük Kun Béla, Szamuely Tibor és Lukács György, 133 napon át gyakorolta a hatalmat Magyarországon népbiztosként. Most, harmincöt évvel a rendszerváltás után, szemérmetlen módon konferenciát szerveznek egy véreskezű kommunista emlékére, akiktől 1990-ben végleg meg akartunk szabadulni – akik negyvenöt évig szovjet megszállás alatt tartottak minket, elrabolták szabadságunkat és demokráciánkat, és megfosztották fiatalságunkat a lehetőségektől. Most újra itt vannak, Lukács György követői és Heller Ágnes, Fehér Ferenc, Vajda Mihály, Kis János és Konrád György utódai.