"Látja" vagy "láttya"? - 10+1 érdekesség a magyar helyesírás hajnaláról 1. **A magyar helyesírás evolúciója**: A magyar nyelv írásmódja az évszázadok során folyamatosan alakult, a 19. század végén és a 20. század elején jelentős reformok történtek, amely

1832-ben megjelent az első helyesírási szabályzat. A cél nem az iskolai oktatás vagy a nyomdai szabványosítás volt, hanem az, hogy a tudós társaság évkönyveiben és jelentéseiben ne virítson hol egy "láttya", hol egy "látja".

A 32 oldalas kötetből a tényleges helyesírással foglalkozó rész csak hat oldal volt. A többi a nyelv ragozásáról és belső szerkezetéről szólt.

A szabályzat szövegét Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc alkották meg. Az előszó megírásáért Döbrentei Gábor volt felelős, aki abban az időszakban szinte az Akadémia kommunikációs igazgatójaként tevékenykedett.

1832-ben a hivatalos betűrend még nem tartalmazta ezt a két hangot. Ezzel szemben a "cz" betűkapcsolat továbbra is büszkén foglalta el helyét, éppen a "cs" után.

A közösség nem arra kényszerítette tagjait, hogy kövessék a megállapított irányelveket. Döbrentei szavaival élve: "Győzzön, ami jobb!" – ez a 19. századi szabályzatban megfogalmazott megközelítés meglepően liberálisnak számít.

A szabályzat nem zárt le semmit, inkább előszobája volt az 1846-ban megjelenő első átfogó akadémiai nyelvtannak.

Asszony vagy aszszony? Vesszen vagy veszszen? A szabályzat kifejezetten hangsúlyozza, hogy ezek az alakok írásban nem egységesek, és javasolja, hogy találjunk valami jobb alternatívát. (Egyelőre nem született megoldás.)

Az összetett hangok, mint például a cs, gy vagy ty, helyett olyan karakterek bevezetését tervezte, amelyek valójában középen áthúzott betűk, ipszilon nélkül. Bár az elképzelésből végül nem lett semmi, izgalmas lett volna megfigyelni, ha a gondolatkísérlet szintjén túllépett volna.

Ez nem egy képzeletbeli összecsapás, hanem egy valóságos helyesírási diskurzus zajlott. A jottisták, mint például Révai Miklós, a szóelemek alapján történő írásmódot támogatták, míg az ipszilonisták, köztük Verseghy Ferenc, a kiejtés szerinti írásformát részesítették előnyben.

A jottisták azt vallották, hogy az írás tükrözze a szóelemeket, vagyis lát-ja → látja. Az ipszilonisták a kiejtést követték volna, ezért úgy gondolták, legyen láttya, ha már egyszer így ejtjük.

A vitában végül a jottisták kerültek fölénybe, részben Kazinczy Ferenc támogatásának köszönhetően, aki melletten állt, és az akadémia is hivatalosan ezt az irányvonalat fogadta el.

A szabályzat külön ajánlást fogalmazott meg, miszerint a "nagyobb érthetőség" érdekében egyes helyeken – ahogyan azt a szabályzat is következetesen alkalmazza – hiányjelet kellene alkalmaznunk. Azonban a következő kiadásban ez a javaslat már nem található meg, és a hiányának jelenléte is arra utal, hogy nem nyert teret.

A magyar nyelv első értelmező szótárának, amelyet Czuczor és Fogarasi állított össze, hat kötetben látott napvilágot 1862 és 1874 között. E jeles projektet az Akadémia irányította, amely a szabályzatot is megalkotta. A szótár rendkívül részletes, összesen 110 ezer szócikket foglal magában, így a nyelv gazdagságát és sokszínűségét páratlanul tükrözi.