Az agy és a mesterséges intelligencia, egy eldugott falucska a világ végén, messze a modern élet zajától. Itt, ahol a kakaó világuralmát álmodják, és Tony Curtis legendája szőtte át a hely szellemét - ez a HVG legújabb kulturális ajánlója, amely felfedezi

Egy neurobiológus laikusoknak is érthető módon magyarázza el az agy működését, ami kulcsfontosságú az AI megértéséhez. Egy történet sebekkel és fájdalommal, de nagyon szépen fáj. Intézményi határokat feszegető díjnyertes kurátori koncepcióval megvalósított kiállítás a Ludwig Múzeumban. Van mit nézni és olvasni.

Bernie Schwartz, az ortodox magyar zsidó, aki Mátészalkáról érkezett Amerikába, a Spinoza Színház aprócska színpadán brillírozik. Az ő különleges zsidó akcentusa minden egyes szavából árad, olyan, mintha a múlt és a jelen egyesülne, miközben Kertész Mihály (Michael Curtiz) nyomdokain járva egyedi művésznevet választott magának. Schwartz Bernard, ahogy a hivatalos papírokon szerepel, nem csupán egy név, hanem egy olyan történet is, amely a hagyomány és a modernitás határvonalán egyensúlyozik.

Sándor Anna darabja egyedülálló módon idézi fel a száz éve született Tony Curtis életét, Czeizel Gábor hangulatos és dinamikus rendezésében. Mészáros Tamás színészi átalakulása Hollywood fényes csillagává a Van, aki forrón szereti ikonikus dizőzjelmezével kezdődik, és a Minden lében két kanál fülbemászó dallamával ér véget.

A kreatív keretezés mögött Tony Curtis legrejtettebb titkai bontakoznak ki, amelyek magánéletének és karrierjének sötét zugait tárják fel. Az ötvenéves filmsztár elhatározza, hogy segítséget kér egy pszichiáternőtől, hiszen az alkohollal és drogokkal vívott harca egyre elviselhetetlenebbé válik, és magánélete teljes káoszba süllyedt.

Spilák Klára lenyűgöző módon jeleníti meg az életeseményekkel, elfojtott érzelmekkel és önreflexióval foglalkozó segítő szerepét. Ő az egyetlen nő, aki bátran nemet mond Curtis közeledésére, ezzel is hangsúlyozva saját határait és önállóságát.

Mészáros Tamás egy olyan karaktert alakít, aki a kissé neurotikus, de mindig a sármját bevető, vicceskedő "fiú" archetipusát idézi meg, tele a színészre jellemző színpadi gesztusokkal. Bernie, ahogy a családja hívja, a filmezést nemcsak hivatásként, hanem szórakozásként és figyelemfelkeltő eszközként is választotta. Ám a terápia során kénytelen mélyre ásni gyermekkora sötét titkaiba, amelyek eddig rejtve maradtak előle.