Ázsia évszázada? Inkább a kihalás árnyékában!

A liberális demokrácia válsága után az illiberális demokrácia a válasz

Sokan, köztük Orbán Viktor is, folyamatosan hangoztatják, hogy Ázsia a jövő új központja, s hogy ez az évszázad az ázsiai országoké. Valóban, az elmúlt harminc évben a távol-keleti régió figyelemre méltó fejlődésen ment keresztül. Azonban a demográfiai trendek arra utalnak, hogy ez a lendület a közeljövőben megtorpanhat, és harminc éven belül komoly gazdasági válságokkal kell szembenézniük. A demográfiai helyzet ugyanis olyan mértékű, hogy hasonlóra az emberiség történetében még nem volt példa. Az ázsiai országok problémái Európa kihívásaival szemben olyan mértékűek, hogy Európa jövője akár hamarabb is elérkezhet, mint azt elsőre gondolnánk.

A Dél-Korea által képviselt K-kultúra egy lenyűgöző mozaik, amely magában foglalja a K-pop zene vibráló ritmusait, a K-irodalom mély érzelmeit, valamint a K-drámák lebilincselő történeteit. A K-filmek csodálatos vizuális élményeket nyújtanak, míg a K-konyha ízletes fogásai egy új gasztronómiai kalandra hívnak. A K-gaming és K-esports világában a versenyzés izgalma és a közösségi élmény összefonódik, míg a K-webtoonok színes világán keresztül a modern mesemondás új dimenzióit fedezhetjük fel. A K-tech innovációi és a K-design kreatív megoldásai folyamatosan formálják a jövőt, és a K-fashion világszinten is trendsetter szerepet tölt be. A K-beauty termékek varázsa és a K-wellness filozófiák pedig a belső harmóniára és szépségre összpontosítanak. Dél-Korea csodálatos fejlődése révén ma a világ egyik legdinamikusabb országa, amely kulturálisan és technológiailag egyaránt hatalmas befolyást gyakorol a globális színtérre, mindezt a K-életérzés varázslatos prismáján keresztül.

Az európai fiatalok egyre inkább a koreai zene ritmusaira mozognak, miközben a nők a csiganyálas koreai szépségápolási termékekkel varázsolják el bőrüket. A koreai fiatal generációk hihetetlen kreativitással és dinamizmussal formálják át világunkat. Ugyanakkor egyre többen figyelmeztetnek arra, hogy húsz-harminc éven belül a helyzet drámai fordulatot vehet. Dél-Korea komoly gazdasági és társadalmi kihívásokkal kell, hogy szembenézzen, hiszen a születési arányok már most aggasztóan alacsonyak.

A népszaporulat 2023-ban mindössze 0,72-re csökkent, ami drámaian alacsony, hiszen csupán egyharmada a fenntartáshoz szükséges 2,1-es szintnek. Ez a valóságban azt jelenti, hogy egy generáción belül a népesség harmadára zsugorodhat. Az öregedő társadalom kihívása azonban még inkább aggasztó: az idősebb, passzív generációk óriási terhet rónak az aktív, fiatalokra. Ilyen helyzet az emberiség történetében még soha nem fordult elő. A gazdasági és társadalmi struktúrák összeomlásának jelei már most is érezhetők. A fogyasztás drámai mértékben csökken, az ingatlanok értéke jelentős részüket elveszíti, az iskolák üresen konganak, a gyerekek pedig egyre magányosabbá válnak. A nyugdíjak kifizetése egyre inkább lehetetlenné válik, és az innováció, amelyet a fiatal generációk hoznak, gyakorlatilag eltűnik. Az országban zajló születési válságot a K-kid, azaz a kipusztulás réme jellemzi, amely egyre sürgetőbb problémát jelent a jövőnk szempontjából.

Korea nem magányos a kihívásaival Ázsia fejlett területein; a statisztikák máshol is aggasztó képet festenek. Macaóban a népszaporulat csupán 0,63, Hong Kongban 0,73, Tajvanon 0,85, míg Kínában 1,09, és Japánban is csak 1,2. Az adatok világosan mutatják, hogy a népességcsökkenés problémája széleskörű jelenség a régióban.

A legriasztóbb demográfiai adatok a gazdag kínai metropoliszokból érkeznek, mint például Sanghaj, ahol a születési ráta mindössze 0,6. Ez azt jelenti, hogy a népesség egy generáción belül kevesebb mint egyharmadára csökkenhet. Úgy tűnik, hogy Ázsia fejlett területei a K-kultúrára épülő trendek hatása alatt állnak. A helyzet pedig rendkívül aggasztó, hiszen olyan régóta alacsony a születési arány, hogy még ha elkezdene is növekedni, nem állna rendelkezésre elegendő anyai potenciál ahhoz, hogy a folyamatot egy generáción belül meg lehessen fordítani.

De a változásnak egyáltalán nincsenek jelei, sőt épp ellenkezőleg, mintha egyre romlana a helyzet. Tajvan és Korea világgazdasági helyzete 2060-ra tragédiába fordul, a 15-20 milliós kínai nagyvárosokban pedig csak úgy marad élet, ha újabb betelepülőkkel töltik meg őket, de ez azt jelenti majd, hogy az ország más részei néptelenednek el.

Ezeknek az országoknak a sorsa még kilátástalanabbá válik, mivel a bevándorlás egyáltalán nem nyújt számukra megoldást.

Egyrészt a népesség nem tolerálja a más kultúrájú betelepülőket, másrészt a szabályok sem megengedők. És ha még változna is ez, nincs honnan hasonló kultúrájú bevándorlókat fogadni, mert az egész régió demográfiai gondokkal küzd. A kormányok Tajvan kivételével nem is próbálkoznak ezzel, de siker ott sem látható.

Miért ilyen alacsony a születésszám? Az okok hasonlóak, mint Európában, csak sokkal intenzívebben jelentkeznek. A jólét általánosságban kevesebb gyereket eredményez, és ezzel nincs mit tenni. Minél gazdagabb egy társadalmi csoport, annál kevesebb gyereket nevel. Ez jól látható Szingapúrban, ahol együtt él a nagyon gazdag kínai, a közepesen gazdag indiai és a relatíve szegény maláj népesség. Az 0,87-es kínai születési ráta mellett az indiai 1,01, a maláj pedig 1,83. Tíz éve még sokkal nagyobbak voltak a különbségek.

Még az olyan konzervatív muszlim államokban is, mint az Egyesült Arab Emirátusok, a születési arányszám csupán 1,2-re csökkent. Sem a vallási hagyományok, sem a különböző társadalmi programok nem tudtak érdemben beavatkozni ebbe a tendenciába. Különösen a magasan képzett és tehetős ázsiai bevándorlók körében figyelhető meg ez a jelenség, amely mögött valószínűleg a hirtelen jött anyagi jólét áll.

A 1950-es években Dél-Korea egy főre jutó GDP-je mindössze 90-100 dollár körüli értéken mozgott, míg Ghána gazdasági mutatója 180 dollárra rúgott.

Ez lehet az oka annak, hogy míg Európában a születésszám viszonylag alacsony, inkább stagnáló tendenciát mutat, a helyzet Ázsiában drámaibb: ott a születések száma még a már tragikus európai adatokhoz képest is körülbelül a felére tehető. A magyar döntéshozóknak érdemes lenne ebből levonniuk a megfelelő tanulságokat a hazai családtámogatási programok kapcsán. Ugyanis ha a jólét és az alacsony gyerekszám között összefüggés van, akkor az anyagi támogatással növelni kívánt gyerekszámra irányuló kezdeményezések már középtávon is a születésszám csökkenéséhez vezethetnek.

A kommunikáció során érdemes lenne a gyerekszámot külön kezelni az anyagi jóléttel kapcsolatos kérdésektől.

Mindezek alapján elmondható, hogy Ázsia gazdasága a 2060-as évek tájékán lefelé ívelhet. A robotizáció és a mesterséges intelligencia, bár javíthatja a hatékonyságot és a termelékenységet, nem fogja tudni megfordítani ezt a tendenciát. Ezek a technológiák nem gyakorolnak hatást a lakáspiacra, a fogyasztói szokásokra, a turizmusra, vagy bármely más, közvetlenül az emberekhez kötődő társadalmi és gazdasági területre.

A társadalom harmonikus működésének elengedhetetlen elemei a baráti és családi kötelékek, valamint a közösségi kapcsolatok és a sportágak, amelyek mind hozzájárulnak a közösségi élet gazdagításához. Az elmagányosodás, mint a legrombolóbb társadalmi jelenség, komoly következményekkel jár, amelyek hosszú távon befolyásolják a közösségek dinamizmusát. Ráadásul a fiatalok csökkenő száma a kreativitás és az innováció motorját is gyengíti, ami a jövőnket is veszélyezteti.

A modern kor nyugati kihívásai, mint például a genderkérdés és a feminizmus, egyre szélesebb körben terjednek, különösen Ázsiában, ahol a mozgalmak néha szélsőséges formákat öltöttek. Különösen figyelemre méltó a dél-koreai 4B, azaz a "négy nem" mozgalom, amely elutasítja a házasságot, a gyermekvállalást, a romantikus kapcsolatokat és a férfiakkal való szexuális kapcsolatokat. Ezek a jelenségek azonban inkább tűnnek a társadalmi problémák következményeinek, mintsem okainak; úgy tűnik, a gyermektelen nők ezen csoportjai saját döntéseik és életmódjuk igazolására keresnek érvet.

A demográfiai változások következtében határozottan állíthatjuk, hogy Ázsia e nemzetei a 21. század végére nem fognak jelentős szereplőkké válni. A saját nyugdíjas populációjukra nehezedő nyomás következtében várhatóan komoly problémákkal néznek majd szembe. Gazdasági és katonai hatásuk fokozatosan csökkenni fog.

Európa számára ez lehetőség, mert ha képes belső problémáit megoldani, a relatív súlya nőhet, és sokkal jobb helyzetben lehet harminc év múlva, mint ezek az országok.

Ennek fényében középtávon sokkal inkább érdemes a Nyugatra fogadni, mint Ázsiára. A kérdés az, hogy a világ legszegényebb és egyúttal legnagyobb népszaporulattal rendelkező országai hogyan befolyásolják a jövőt, vagyis milyen módon keres magának helyet a világban a népességtöbbletük, kialakul-e jelentős méretű új népvándorlás. És ha igen, a Nyugat képes lesz-e ennek útját állni, ha kell, akár erőszakos eszközökkel is. Mert a további tömeges bevándorlás esetén Európa már nem lesz képes kezelni a problémáit.

A szerző egy sokoldalú alkotó, aki íróként, történészként és publicistaként egyaránt tevékenykedik.

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.