A Zagyva egy különleges folyó, amely a magyar táj szívében kanyarog. Kristálytiszta vize és változatos élővilága igazi kincset rejt magában. Folyása mentén csodálatos természeti látványosságok várják azokat, akik felfedezni szeretnék a környéket. A Zagyva
Hangosan tiltakoztak a zöldek, hogy szaporodásbiológiai szempontból a legrosszabbkor történik a Zagyva medrének rendbetétele, mert akár visszafordíthatatlan károkat is okozhat az ottani élővilágban. De akkor miért nem léptek fel, amikor évtizedeken keresztül ezekkel a medrekkel kapcsolatban csak egy volt a program: elhanyagolni őket? Még a nagy tekintélyű, nagy tudás, tapasztalat és dokumentáció birtokában lévő Országos Vízügyi Hivatalt is megszüntették. Egy hatóságot, amely egyébként nemzetközi elismertséget vívott ki magának. Ez nem fájt?
Emlékszem, amikor az M1-es autópálya építése megkezdődött, és az Óbarok-Nagyegyháza-Tükröspuszta környéke, amely kiváló vadászterületnek számított, váratlanul kettévágódott. Akkoriban nem volt lehetőségünk hangosan kifejezni az aggályainkat, de a vadgazdálkodás jövője miatt sokan szorongtak. Attól tartottunk, hogy komoly problémák adódhatnak. Szerencsére azonban a valóság másképp alakult. Mindössze két év leforgása alatt a természet csodálatos módon helyreállt, köszönhetően a gondosan megtervezett és kivitelezett vadátjáróknak.
Valószínűleg most magamra haragítok minden hangosan aggódó természetvédőt, de ezek a vizes csatornák, kisebb-nagyobb medrek elsősorban nem azért épültek, hogy változatos élővilágnak adjanak otthont, hanem gazdasági érdekből - és nem is rosszul. Azt is látni kell, hogy amit elhanyagolnak, azt a természet így vagy úgy, de visszaveszi. Lehet, hogy éppen nem ott, ahol korábban, de higgyék el, a kérdéses élővilág, ha nem is a Zagyva partján, de máshol megtalálja a maga élőhelyét. Van annyira elhanyagolt ez az ország, hogy nem tart majd sokáig. És úgy tűnik, sok víz sem kell hozzá, mert a publikált fotók szerint a kérdéses terület sem dúskált benne.
A gazdasági prioritások és a megóvandó természeti értékek közötti feszültség napjainkban különösen éles. Jelenleg a kormány fókuszában egy olyan gyárépítési program áll, amely sok esetben megkérdőjelezhető vízfogyasztásával és a mezőgazdasági területek csökkenésével jár. De miért csak a közvetlen érintettek emelik fel hangjukat, hogy figyelmeztessenek a veszélyekre, mint a vízkészletek csökkenése vagy a termőföldek elvesztése? Hol vannak azok a civil mozgalmak, amelyek korábban, például a bős-nagymarosi vízlépcső ellen, százezreket mozgósítottak? Hol marad a magyar természetvédelem hangja? Az ilyen kérdések felvetése elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőnket formáló döntéseinket felelősen hozzuk meg.
Természetesen lehetséges, hogy a vízügyi hatóság nem a legideálisabb biológiai időszakot választotta a meder karbantartására, de valószínűleg van valami ok, amiért éppen most vágtak bele a munkálatokba. Talán most érkezett el az a pillanat, amikor elegendő kapacitás áll rendelkezésre, vagy az időjárási körülmények kedvezőek a biztonságos munkavégzéshez és a helyreállításhoz. Elképzelhető az is, hogy a közelgő csapadékos időszakok, legyenek azok ősszel, télen vagy tavasszal, miatt készülnek fel a szakemberek. Mindezek az indokok, és még sok más is, egytől egyig megállhatják a helyüket.
Nincs olyan megoldás, amely mindenki számára optimális lenne. Ahogy a Natura 2000 védelem mértéke is gyakran vitatott, úgy a védett erdők tarvágása és a fontos természetvédelmi területek megbolygatása is sok kérdést felvet. Azonban ott, ahol a természet viszonylag gyorsan regenerálódik, és csupán néhány kilométerre találhatók újra fejlődő ökoszisztémák, érdemes lenne a kliséket félretenni, és inkább racionális megközelítést alkalmazni. A közérdek és a gazdasági szükségletek figyelembevételével célszerű lenne alaposan mérlegelni a lehetőségeket, és elkerülni a felszínes érvek hangoztatását. Itt az ideje, hogy végre a valódi megoldásokra fókuszáljunk!
A szerző mezőgazdasági mérnökként tevékenykedik.
