Hirtelen egy különös esemény vette kezdetét: a mókusok váratlanul prédákra kezdtek vadászni.

Rendkívüli mértékben megnövekedett a pocok állománya Észak-Kaliforniában, és a természet egy meglepő szövetségessel reagált a helyzetre. A kaliforniai földimókus váratlanul új táplálkozási szokásokra váltott, elhagyva a magvak és rovarok fogyasztását, és a kártevőként számontartott pockok levadászására specializálódott. A szakértők véleménye szerint a mókusok okosan kihasználják a pockok húsának magas fehérjetartalmát, amely táplálóbb lehet, mint a korábban kedvelt táplálékforrások.

Nagy fejtörést okoz az észak-kaliforniai lakosságnak az idei pocokinvázió, hisz az apró emlősöket kártevőként tartják számon. A megszaporodott populáció korlátozását eddig főként ragadozó madarak, valamint rókák, mosómedvék és macskák intézték, mostanra viszont egy új szereplője is lett ennek a listának, mégpedig a kaliforniai földimókus. Egy új tanulmány szerint ugyanis a földimókusok meglepő módon, az idei évben már bizonyítottan levadászták, és el is fogyasztották az általuk legyilkolt pockokat.

A CNN által szemlézett kutatás a Contra Costa megyei Briones regionális parkban végzett Long-Term Behavioral Ecology of California Ground Squirrels Project (Kaliforniai földimókusok hosszú távú viselkedésökológiája) projekt része. A projekt azt vizsgálja, hogy a kaliforniai földimókusok - amelyek az állam területein őshonosak - hogyan igazítják viselkedésüket a környezeti változásokra, jelen esetben a helyi pocok populáció növekedésére reagálva.

Észak-Kalifornia egyes területein figyelemre méltó módon ugrásszerűen megnövekedett a pockok populációja. A kutatók, akik a tanulmányt készítették, az elmúlt évtizedek adataihoz képest szokatlanul magas pockszámot regisztráltak a megfigyelési helyszínen. A földimókusokat hagyományosan növényevőként tartották számon, mivel főként növényeket és magvakat fogyasztanak. Az új kutatási eredmények azonban elsőként igazolják, hogy e faj nem csupán növényekkel táplálkozik, hanem aktívan zsákmányolja más gerinces állatokat is. Ez a felfedezés hangsúlyozza, hogy a földimókusok képesek alkalmazkodni az ökoszisztéma változásaihoz, ami új fényben tűnteti fel e különleges állatok étrendi szokásait.

Ez a kutatás forradalmasítja a mókusokról, a világ egyik legismertebb emlőséről kialakított elképzeléseinket. A klímaváltozás és az aszály által okozott emberi kihívásokkal szemben ezek az állatok meglepően alkalmazkodóképesek, és ügyesen navigálnak a folyamatosan változó környezetükben.

mondta a tanulmány vezető szerzője, Jennifer Smith, a Wisconsin-Eau Claire-i Egyetem biológus docense.

A mókusok fontos részét képezik a kaliforniai ökoszisztémáknak, és annak megértése, hogy a táplálékfelfedezés társadalmilag öröklődő tulajdonság-e ezekben a populációkban, kulcsfontosságú betekintést nyújthat abba, hogy más fajok hogyan alkalmazkodnak a változó környezethez. Smith és kollégái a június 10. és július 30. közötti vizsgálati időszakban figyelték meg a mókusok húsevő viselkedését. Ez idő alatt a tudósok kéthetente élő csapdákkal fogták be, jelölték meg és engedték szabadon a kaliforniai földimókusokat.

A kutatócsoport alapos és precíz adatgyűjtést végzett minden egyes mókusról, figyelembe véve a nemüket, szaporodási állapotukat és testtömegüket. Minden állatot két azonosító címkével láttak el, valamint egy különleges, festékkel készült bundajellel, hogy a megfigyelési időszak során nyomon követhető legyen mindegyik egyed. Smith véleménye szerint a mókusok kiemelkedően értékesek az állatok környezeti változásokkal szembeni reziliencia vizsgálatában, mivel nappali életmódjuk miatt könnyen befoghatók, megjelölhetők és alaposan megfigyelhetők.

A kutatók három különböző csoportba sorolták a mókusokat, és alaposan megfigyelték viselkedésüket a csapdamentes napok során. A kutatócsapat összesen 74 interakciót dokumentált a mókusok és a pockok között, és megállapították, hogy a találkozások 42 százalékában a mókusok – köztük a fiatal hímek, nőstények, valamint a felnőtt egyedek – aktívan vadásztak, és elfogyasztották a pockokat.

Már régóta tudtuk, hogy a kaliforniai földimókusok különféle magasságokban élnek, és táplálékuk a növények széles spektrumát öleli fel. Azonban a legnagyobb meglepetést az okozza, hogy milyen gyorsan alkalmazkodtak viselkedésükhöz a pockok helyi populációjának növekedéséhez. Ez a gyors reagálás valóban lenyűgöző és szinte hihetetlen!

A tanulmány más, korábban nem dokumentált társadalmi dinamikát is feltárt a mókusok és a pockok között. Az állatok közötti interakciók egy része pozitív volt, beleértve a táplálékszerzést, az üdvözlést és a játékot. Más viselkedésformák versengőek voltak, amelyeket üldözés, fizikai lökdösődés, támadás és harapás jellemzett. "A pockok már ragadozóként ismerik fel a mókusokat" - tette hozzá John Koprowski, a Wyomingi Egyetem Haub School of Environment and Natural Resources dékánja, aki nem vett részt a tanulmányban. "Valószínűleg valami nagyon ügyes kölcsönhatás van a két faj között, mert az, hogy megeszik őket, általában nem túl jó módja annak, hogy továbbadjuk a génjeinket."

A tanulmány eredményei szerint a mókusokat leginkább az opportunista mindenevők közé lehetne sorolni, mivel hajlandóak vadászni és élő zsákmányt fogyasztani, különösen akkor, ha bőséges a kínálat. A fehérje korlátozott, de a mókusok számára a boldoguláshoz szükséges erőforrás, és a pockok vadászata valószínűleg gyorsabb és könnyebben hozzáférhető tápláléklöketet biztosít számukra, mint a magvaké.

Koprowski elnevezése szerint a táplálkozási plaszticitás az a jelenség, amikor egy állat kihasznál egy számára elérhető erőforrást. Amennyiben egy élőlény nem alkalmazkodik ehhez a lehetőséghez, valószínű, hogy egy másik faj fogja azt kihasználni. Bár ez a megfigyelés elsőre aggasztónak tűnhet, Koprowski hangsúlyozza, hogy az ilyen típusú étrendváltozások teljesen természetesek az állatvilágban. Például a pockok populációja gyakran ugrásszerűen megnövekszik, és mivel kártevőnek számítanak, új ragadozók, mint például a kaliforniai földimókusok, segítenek kordában tartani számukat.

Smith véleménye szerint az újonnan szerzett eredmények jelentős szerepet játszhatnak a különféle mókusfajok és más emlősök környezeti változásokhoz való alkalmazkodásának jövőbeli vizsgálatában. Megfigyelései alapján az állatok két lehetőség között választhatnak: vagy alkalmazkodnak a folyamatosan változó környezethez, vagy pedig eltűnnek az emberi hatások által formált világ színpadáról.