Ukrajna végső lépése: a bevételek felhasználásával próbálják megfékezni az orosz hadigépet.
A diplomáciai erőfeszítések jelenleg zsákutcába jutottak, és az ukrajnai béke megkötése egyre inkább távoli álomnak tűnik. A The Atlantic elemzése alapján Ukrajnában belátták, hogy a harctéren önállóan nem tudják megfordítani a háború menetét. Ennek következtében új taktikát alkalmaznak: drónokkal és precíziós csapásokkal próbálják megingatni Oroszország olaj- és üzemanyag-ellátási láncát, amely a háború gazdasági alapját képezi.
Ukrajna stratégiája mostanra arra összpontosít, hogy a harcmezőkön folytatott küzdelem helyett az orosz gazdaság gyengítésével próbálja megállítani az ellenfelet. Az utóbbi hónapokban jelentős mértékben megnövekedett azoknak a támadásoknak a száma, amelyek orosz ipari létesítményekre, finomítókra, csővezeték-szivattyúállomásokra és üzemanyag-tárolókra irányulnak. E támadások többsége hosszú hatótávolságú drónokkal, valamint titkos, helyi szabotázsműveletekkel valósul meg.
Ami korábban kísérletező kedvű rombolásnak minősült, mára stratégiává vált, amelyet komoly ipari kapacitás támogat. Ukrán gyártósorok, tengernyi vállalkozás és kifejezetten erre a feladatra szerveződött egységek állítanak elő milliós mennyiségben drónokat, érzékelőket és elektronikai alkatrészeket, olyan konstrukcióban, hogy a lehető legkevésbé függjenek külföldi beszállítóktól.
A katonai helyzet világos és egyértelmű. Oroszország képes volt bizonyítani, hogy el tudja viselni a háborúval járó jelentős emberi és technikai veszteségeket, és sikerült megoldásokat találnia a katonai felszerelései pótlására is. Ugyanakkor, ha az orosz államkincstár fenntarthatatlan állapotba kerül, Moszkva nem lesz képes a háborús törekvéseinek finanszírozását biztosítani.
Az energiaszektor a Kreml elsődleges bevételi forrása. Ha a finomítók, a kiszolgáló terminálok és a logisztikai lánc megrongálódik, akkor az államkassza hamar apadni kezd. Ha nincs elegendő pénz, akkor a hadiipari utánpótlás is csökken, valamint a katonák motivációja és lojalitása is eltűnhet.
A sikeresen kibővített ukrán dróngyártás fókusza már nem csupán a katonai repterek és logisztikai csomópontok köré összpontosul. Az új stratégiai irányvonal szerint a célkeresztbe kerültek az olajfinomítók, olajtárolók, csővezetékek, pumpáló állomások, valamint az orosz árnyékflotta tankerei, amelyek immár a legértékesebb célpontok közé tartoznak. Ennek következtében Oroszország finomított olajexportja csökken, és az ország határain belül is ellátási problémák lépnek fel: üzemanyaghiány, hosszú várakozási idők a benzinkutaknál, és a médiában ritkán említett logisztikai nehézségek. Ezek a jelenségek fokozatosan, de biztosan hatással vannak a Kreml költségvetésére és mozgástereire.
A stratégia viszont rendkívül kockázatos. A támadások következtében kialakuló nemzetközi politikai viták több országot is Ukrajna ellen hangolhatnak. Eközben Ukrajna eddigi szövetségesei, valamint a globális közvélemény a támadásokat felesleges provokációnak vagy tévesen mért eszkalációnak értékelhetik.
Ukrajna jobb lehetőség híján arra játszik, hogy hamarabb tudja megingatni Oroszország anyagi hátterét, mint ahogy Moszkva végleg felülkerekedne a frontvonalon. Ha az ukrán kampány sikeres, és a támadások fenntarthatóvá válnak anélkül, hogy a nemzetközi támogatókat eltántorítaná vagy súlyos vitákat robbantana ki, akkor Ukrajna esélyt kaphat a háború számára kedvező lezárásra. Ha ez a terv sem válik be, több lehetőség már nem lesz -- Oroszország fog pontot tenni a háború végére.
