Térdre kényszerítette a náci Németországot, azonban végül a "fekete kutyája" győzelmet aratott felette.
150 évvel ezelőtt világra jött Nagy-Britannia egyik legjelentősebb figura, Winston Churchill, aki később miniszterelnöki tisztséget is betöltött. Gyermekkorában azonban meglehetősen gyenge tanulmányi teljesítménye miatt aligha sejthette bárki, hogy egy napon ennyire fontos és felelősségteljes szerep vár rá a történelem színpadán.
"Nem ígérhetek mást, csupán vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket!" – hangzik az ikonikus mondat Winston Churchill, egykori brit miniszterelnök szájából, akinek öröksége mély nyomot hagyott az Egyesült Királyság történetében. 1874. november 30-án, pontosan 150 évvel ezelőtt született a híres woodstocki Blenheim kastélyban, egy arisztokrata család gyermekeként. A Churchill család eredeti neve Spencer volt, amelyet csak 1817-ben módosítottak Spencer-Churchillre. Ezt a lépést George Spencer tette, mert tiszteletben akarta tartani egyik ősét, John Churchillet, aki a spanyol örökösödési háború hadvezére volt.
A későbbi politikus fiatalként kifejezetten lázadó típus volt, ami az iskolai teljesítményén is megmutatkozott. Végül egy szigorú intézménybe, a Harrow-ba íratták, ahol kezdetét vette katonai karrierje. Itt csatlakozott a Harrow Lövészhadtesthez, és már elkezdett jobb jegyeket szerezni, például angol nyelvből és irodalomból, történelemből, illetve az iskola vívóbajnoka is lett. A szüleivel való viszonya ugyanakkor nem volt olyan fényes, mint a jegyei, mivel édesanyja alig látogatta őt, édesapjával pedig keveset kommunikáltak egymással. Mivel aligha kapott szeretetet a szüleitől, a dajkájával, Elizabeth Anne Everesttel került szoros kapcsolatba, akit a naplójában a legkedvesebb barátjának nevezett.
Az iskola elvégzését követően a sandhursti Királyi Katonai Főiskolán folytatta - bár csak harmadjára vették fel -, ahol szintén jó tanulónak bizonyult, később alhadnagyi rangot és tiszteletbeli huszárezredes címet kapott.
A katonaélet mellett londoni lapok haditudósítójaként kereste a kenyérre valót, 1895-ben például Kubába utazott, hogy megfigyelje a spanyolok és a helyi gerillák küzdelmét - ekkor szeretett bele a helyi szivarokba, amiket haláláig előszeretettel pöfékelt. Aztán Indiába vezényelték, ahol elkezdte falni a könyveket, és némelyik különösen megrengette őt keresztény hitében. Köztük Winwood Reade Az ember vértanúsága című kötetet, amelyet olvasva az a világnézet alakult ki benne, hogy az emberiség egy Isten nélküli világban a fejlettebb és fejletlenebb népek közötti küzdelemre van ítélve. Edward Gibbon egyik művének, A római birodalom hanyatlása és bukása elolvasása után pedig a megmaradt vallásos hitét is elvesztette.
A 19. század végén politikai pályafutását kezdte, amikor a Konzervatív Párt színeiben indult az oldhami időközi választáson, melyet végül elveszített. Az 1899-es kudarc után az 1900-as általános választásokon újra megpróbálta bejutni a Képviselőházba, és ezúttal sikerrel zárta a kampányát. Négy évvel később azonban már a liberálisok oldalán állt ki a szabadkereskedelem mellett, és aktívan részt vett a minimálbér bevezetését célzó törvény elfogadásában. 1910-ben Herbert Henry Asquith kormányának belügyminiszterévé nevezték ki, majd 1911-ben az admiralitás első lordja lett, e tisztséget pedig az első világháború alatt is betöltötte. 1917 júliusában hadfelszerelési miniszterré, 1919 januárjában pedig hadügyminiszterré és légügyi miniszterré lépett elő.
Fokozatosan lépkedett egyre feljebb a ranglétrán, és sok víz lefolyt a Dunán, mire 1940-ben ő lett Nagy-Britannia miniszterelnöke. Ekkor már javán tombolt a második világháború, Churchill egyik legnagyobb érdeme pedig az volt, hogy az elkerülhetetlennek látszó vereség küszöbén is elutasította a kapitulációt, és ellenzett bármiféle tárgyalást a náci Németországgal a háború végéig - így maradhatott meg a demokrácia az országban. Beszédeiről szintén híressé vált, amelyek óriási hatással bírtak. Miniszterelnökként emlékezetes beszédei közé tartozott, amikor így fogalmazott:
Küzdeni fogunk Franciaország földjén, harcba szállunk a tengerek és óceánok végtelen hullámaival, a levegőben pedig egyre nagyobb magabiztossággal és erővel állunk ki. Megvédjük szigetünket, bármi is álljon előttünk. Harcolni fogunk a part mentén, a leszállópályákon, a mezőkön és az utcákban, a hegyek csúcsain is. Soha nem fogjuk feladni a harcot.
Winston Churchill szerepe a második világháború során vitathatatlan, de a háború utáni politikai tevékenysége már sokkal inkább megosztotta a közvéleményt. Az államilag finanszírozott általános egészségbiztosítással és a közoktatás megerősítésével kapcsolatos elutasító hozzáállása jelentős társadalmi ellenállást váltott ki, hiszen sok brit úgy érezte, hogy míg a miniszterelnök háborús helyzetben kiemelkedően teljesít, a békés időszakokban már nem tudja megugrani az elvárásokat. Ennek következményeként az 1945-ös választásokon vereséget szenvedett el. Öt évvel később, 1951-ben azonban újra a kormány élére került, és ebben az időszakban sikerült erősítenie a Nagy-Britannia és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokat, valamint aktívan részt vett a háború utáni világrend formálásában is. Ugyanakkor faji kérdésekben meglehetősen konzervatív álláspontot képviselt; a karibi bevándorlás szigorítását szorgalmazta, amit a kormány nem támogatott. Javaslata az "Anglia maradjon fehér" szlogen bevezetésére is visszatetszést keltett. Churchill egészen 1955-ig maradt miniszterelnök, amikor is lemondásra kényszerült, miután a politikai táj jelentősen megváltozott körülötte.
Winston Churchill 1953-ban súlyos agyvérzést szenvedett, amelyet titokban tartottak a közvélemény és a parlament előtt. Csak annyit tudhattak a hírek, hogy a miniszterelnök kimerültség miatt kényszerpihenőre ment, miközben valójában maradandó egészségkárosodást szenvedett el a sztrók következtében. Beszédképessége romlott, és egy időre a járás is nehézségekbe ütközött, de végül sikerült majdnem teljesen felépülnie. Churchill határozottan kijelentette, hogy amint képtelenné válik a nyilvános beszédre, lemond a miniszterelnöki tisztségről. Ez a pillanat 1955-ben érkezett el, amikor már sem a fizikai, sem a szellemi állapota nem tette lehetővé a vezetői feladatok ellátását. A lemondás mély depressziót okozott benne, amellyel hosszú éveken át harcolt, és amelyet ő maga a "fekete kutyájának" nevezett.
Visszavonulását követően egyre inkább kezdett lecsúszni a lejtőn, és ahogy a szülei anno vele, úgy ő sem tudott megfelelő kapcsolatot kialakítani a saját gyerekeivel - egyik lánya, Sarah alkoholista lett, egy másik, Diana pedig öngyilkosságot követett el. Churchill a 60-as évek elején több kisebb agyvérzésen is átesett, és már csak az árnyéka volt régi önmagának. 90. születésnapján fotósok keresték fel őt, hogy megörökítsenek róla egy képet, ám egy megtört öregember nyitott nekik ajtót. A politikus 1965. január 12-én kapott súlyos agyvérzést, 12 nappal később, január 24-én pedig 90 éves korában elhunyt - napra pontosan hetven évvel azután, hogy elvesztette az édesapját.
Ha kíváncsi vagy, milyen izgalmas részletek rejlenek Winston Churchill életében, aki pontosan 150 évvel ezelőtt született, próbáld meg kitalálni a válaszokat az alábbi kvízkérdésekre!
