Valóban a műanyag hulladék tengerébe fulladunk, hiszen még az Antarktisz legelzártabb zugai sem mentesek a szennyeződésektől.
Nincs helye többé a tagadásnak, a legújabb kutatások szerint még az Antarktisz legeldugottabb területein is mikroműanyagokkal találkoztak a tudósok, ezzel is bizonyítva, hogy a műanyagszennyezés globális mérete elérte a legelzártabb, legvédettebb környezeteket is. A Brit Antarktiszi Kutatóprogram (BAS) kutatói első ízben találtak mikroműanyagokat az antarktiszi hóban, ami még inkább rávilágít a műanyagszennyezés immáron tényleg mindent átható problémájára.
Évtizedek óta figyelemmel kísérjük a műanyag szennyezés problémáját, és most már nem csupán az óceánok mélyén rejtőző hatalmas szemétszigetek aggasztanak minket. A helyzet még súlyosabbá vált, hiszen a legelszigeteltebb területeken is felfedezhetők olyan mikroműanyag részecskék, amelyek már az ivóvízünkbe is bekerültek. Ez a jelenség arra figyelmeztet minket, hogy a műanyaggal való közvetlen kapcsolatunk egyre szélesebb körű és aggasztóbb.
Egy friss kutatás alapján a Brit Antarktiszi Kutatóprogram (BAS) tudósai először fedezték fel a mikroműanyagok jelenlétét az Antarktisz távoli vidékein, különösen a hóban, néhány kutatótábor közelében. Ez az első eset, hogy ilyen kicsiny, akár egy vörösvérsejtnél is apróbb műanyagrészecskéket azonosítottak ilyen elszigetelt területeken.
A kutatók kezdeti vizsgálatai alapján a mikroműanyagok valószínűleg helyi forrásokból erednek. "Ezek a szennyeződések származhatnak a kutatók kültéri öltözködéséből, valamint a biztonsági jelzőkötelekből és zászlókból is" - részletezte Clara Manno, a BAS óceánökológusa.
Bár a felfedezés aggasztó, a mikroműanyagok jelenlétének pontos következményei egyelőre nem teljesen ismertek.
"Habár szigorú szabályok vonatkoznak arra, hogy milyen anyagokat vihetünk be az Antarktiszra, kutatásunk mégis rávilágított a mikroműanyagok előfordulására ezekben az elzárt és szigorúan ellenőrzött régiókban" - nyilatkozta Kirstie Jones-Williams, a tanulmány egyik társszerzője.
Ez is jól tükrözi, milyen mélyen gyökerezik a műanyagszennyezés problémája – bizonyítva, hogy a Földön már egyetlen hely sem létezik, amely teljes mértékben érintetlen maradt volna.
- emelte ki.
A kutatók három különböző kutatótáborban – köztük a Union-gleccser és a Schanz-gleccser területein – gyűjtöttek hómintákat, hogy alapos elemzésnek vessék alá őket. Míg a korábbi kutatások során a tudósok manuálisan válogatták ki a mikroműanyag-részecskéket a mintákból, ezúttal a BAS csapata egy korszerűbb megközelítést alkalmazott. A hó megolvasztását követően az olvadékvizet egy speciális szűrőpapíron átvezetve, nagy felbontású vizsgálatnak vetették alá, így pontosabb és megbízhatóbb eredményeket kaptak.
Érdekes módon a vizsgált részecskék 95%-a kisebb volt 50 mikrométernél, ami nagyjából megegyezik a legtöbb emberi sejt méretével. A kutatók megállapítása szerint ez arra utal, hogy a korábbi kutatások valószínűleg alábecsülték az Antarktisz mikroműanyag-szennyezésének mértékét, mivel azokat a vizsgálatokat kevésbé precíz módszerekkel végezték.
"Ezekkel a fejlett technikákkal most már sokkal kisebb méretű mikroműanyagokat is képesek vagyunk kimutatni, mint korábban" - magyarázta Emily Rowlands, a kutatás társszerzője. "Valójában az általunk mért mikroműanyag-koncentráció 100-szor magasabb, mint az előző antarktiszi hóminták esetében végzett vizsgálatok eredményei."
A kutatócsoport a tesztek során többféle műanyag típust azonosított a mintákban, köztük poliamidot (amelyet textíliákhoz használnak), polietilén-tereftalátot (PET, amely palackokban és csomagolóanyagokban található), polietilént és szintetikus gumit. Bár a tudósok úgy vélik, hogy a mikroműanyagok elsősorban helyi forrásokból származhatnak, további kutatások szükségesek annak megállapításához, hogy mekkora részük érkezhetett távolabbi területekről, például a szél vagy az óceáni áramlatok révén.
A mikroműanyagok pontos ökológiai hatásai ugyan még nem teljesen ismertek, de korábbi tanulmányok már felvetettek néhány lehetséges következményt. Egyes kutatások szerint ezek az apró részecskék felgyorsíthatják a hó olvadását, míg mások azt sugallják, hogy csökkenthetik a krillek által a tengerfenékre szállított szén mennyiségét, amely kulcsszerepet játszik az óceáni ökoszisztémák szén-dioxid-körforgásában.
Az Antarktisz nem csupán a jég birodalma, hanem számos különleges állatfaj otthona is, beleértve a bájos pingvineket, a játékos fókákat és a különféle halakat. Sajnos a legújabb kutatások riasztó eredményeket hoztak: ezekben a csodálatos lényekben mikroműanyagok nyomaira bukkantak. A tudósok ezért abban bíznak, hogy felfedezéseik felhívják a figyelmet a műanyagszennyezés elleni harc sürgető fontosságára, és arra ösztönzik a világot, hogy cselekedjen a környezet védelme érdekében.
Kutatásunk során világossá válik, hogy kiemelkedő fontossággal bír az Antarktiszon található kutatóbázisok folyamatos kihasználása a megfigyelések szempontjából. Miközben a globális közösség az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlés által kezdeményezett műanyagszennyezés elleni globális szerződés keretein belül keresi a felelősségre vonás lehetőségeit, ezek az érintetlen területeken végzett rendszeres felmérések létfontosságú bizonyítékokat nyújthatnak a szükséges szabályozások és intézkedések kidolgozásához.
- emelte ki Kristie Jones-Williams.
A mikroműanyagokkal való kitettség mértéke folyamatosan emelkedik, azonban az egészségügyi hatásaik pontos megértése még mindig várat magára. Az International Journal of Environmental Research and Public Health című folyóiratban megjelent tanulmányok rámutatnak arra, hogy jelentős tudományos hézagok vannak a mikroműanyagok emberi egészségre gyakorolt potenciális kockázataival kapcsolatban. Az emberek különböző módokon érintkeznek ezekkel a kicsiny részecskékkel: például tengeri és szárazföldi élelmiszerek elfogyasztásával, ivóvíz fogyasztásával vagy akár légzéssel is. Jelenleg azonban hiányzik a kellő mennyiségű adat ahhoz, hogy pontosan meghatározzuk, milyen koncentrációban és hosszú távon okozhatnak ezek a részecskék problémákat a szervezetünkben.
A kutatók szerint a mikroműanyagok jelenléte az emberi szervezetben számos aggasztó problémát idézhet elő:
