Egy magyar művésznő lenyűgöző mozaikokat alkot a Ligur-tenger partján, amelyek nemcsak színekben, hanem formákban is varázslatos találkozásokkal bővelkednek. Munkáiban a természet szépsége és a kultúra gazdagsága ötvöződik, így minden egyes darab egy új t

A varázslatos Liguriában egy különleges épület koronázza a tengerparti látképet. A Villa Biener meglátogatása egy életre szóló élmény a művészetbarátoknak.

A cipresszek árnyékában, egy festői környezetben, egy magyar-olasz művészpár otthona várja a látogatókat. Judit és Carlo szívélyesen fogadják a vendégeket, akiknek lehetőségük nyílik felfedezni a villa varázslatos tereit, a művészetekkel teli múzeumot és a lenyűgöző díszkertet. A villa háziasszonya, Török Judit, magyar gyökerekkel bír, aki fiatal egyetemista korában indult el Olaszországba, hogy azóta is a művészetek és a természet harmóniáját teremtse meg ebben a csodás helyszínen.

Judit 1972-ben a harmadéves orvostanhallgatók között tanult Budapesten, amikor életének egy új fejezetéhez érkezett: feleségül ment egy olasz fiatalemberhez, aki már hosszú ideje hódolt érte. Az egyetemi éveit később Torinóban zárta le, majd hosszú évtizedeken át orvosi pályáját építette, elhivatottan segítve betegeit.

Hogyan és mikor lépett be ebbe a gyönyörű országrészbe?

Liguriába a fiunk miatt költöztünk, mert légzési problémái voltak és tengeri levegőre volt szüksége. Ő ma már másutt él, de én itt maradtam ezen a meseszép vidéken Imperia és Sanremo között. A fiam édesapja, a férjem 2006-ban elhunyt. Jelenlegi társammal élünk a villában, de ritkán maradunk kettesben, mert rengeteg a látogatónk és vendégeink gyakran és szép számmal érkeznek.

Estéinket számos emlékezetes esemény varázsolja különlegessé, amikor barátaink, akár a szomszédságból, akár távolabbról érkeznek, hogy megtöltsék a villát. Az autók sorra érkeznek, komoly parkolási kihívásokat teremtve. Liguria lankái meredeken ereszkednek a hegyekből, és szinte közvetlenül a lábunknál kezdődik a tenger hullámzása, így nem marad hely a szélesebb utak vagy parkolók kialakítására.

Ezeken a "kócos estéken" költészettel, irodalommal, művészettel, zenével, performanszokkal foglalkozunk barátaink társaságában. A villa tehát amellett, hogy a lakóházunk a kultúrára, a tartalmas szórakozásra nyitott térként is funkcionál.

A villa és a kert körül elbűvölő mozaikok ragyognak, mintha a természet és a művészet egyesülne. De hogyan is indult ez a varázslatos kapcsolat a művészet világával?

A mozaikok világát én alakítom, mióta elhagyhattam az orvosi pályát és nyugdíjas lettem. Művészi szenvedélyem mindig is kísértett, és ennek szenteltem az életemet. Budapesten, a Dési Huber körben kezdtem el a tanulmányaimat mindössze 14 évesen. Zebegény festői táján, a nyári művésztelepeken csiszoltam tudásomat, és Torinóban is részt vettem az Akadémia szobrászati kurzusán, ahol új inspirációkat gyűjtöttem.

Párommal együtt szenvedélyesen járunk a művészeti vásárokra, kiállításokra és a velencei Biennálékra, ahol mindig új inspirációkat találunk. Ezen eseményekről rendszeresen írok tudósításokat a magyar Új Művészet és az olasz Arte In folyóiratok számára. Életem során számos kreatív tevékenységet kipróbáltam: rajzoltam, festettem, szobrokat és kollázsokat készítettem. A művészet iránti szeretetem 61 éves koromban új szintre lépett, amikor megalkottam az első mozaikomat. Azóta sem álltam meg, immár 17 éve folytatom ezt a szenvedélyt, és minden egyes új alkotás új kihívást és örömöt jelent számomra.

Hol sajátította el a mozaikok készítéséhez elengedhetetlen mesterségbeli tudást?

Bátorságom határtalan, mindig új kihívások elé állítom magam, még akkor is, ha az adott területen nem rendelkezem tapasztalattal. Így volt ez a mozaik rakásával is, ami számomra nem jelentett különösebb nehézséget. Biciklizni is csak kísérletezve lehet igazán megtanulni - és ez a hozzáállásom mindenre igaz. Egy régi vízgyűjtő medencém volt, amit az első lépésben uszodává alakítottam át a mozaikkal. A kirakást egy 150 x 200 centis kartonra végeztem, és a kőművesek segítettek a felrakásban egy "fusi munkában", két komponensű ragasztóval. A mozaik kirakása három hétig tartott, ami éppen elegendő időt biztosított számomra ahhoz, hogy elsajátítsam a szükséges lépéseket, megfigyeljem a ragasztó állagát, és megtanuljam a különféle mesterfogásokat.

Milyen technikával készülnek a mozaikok?

A mozaikrakásnak számos variációja létezik, de mivel a koromra való tekintettel szerettem volna elkerülni a bonyolultabb technikákat, ezért a legegyszerűbb és legkevésbé időigényes megoldást választottam: a direkt kirakást.

Az ember nekilát a kreatív folyamatnak, és beszerez minden szükséges alapanyagot: csempéket, köveket, üvegeket, valamint egy tucat apró, de annál érdekesebb kincset. Emlékszem, hogy egy régi budapesti lakás hatalmas kulcsait is beépítettem az egyik alkotásomba, ami igazán különlegessé tette. A következő lépés már a komolyabb befektetések ideje: ragasztó és stukkó beszerzése, valamint a speciális szerszámok, mint a csempevágó, amik nélkülözhetetlenek a precíz munkához.

Első pillantásra a sokszínű és egyedi formájú mozaikok azonnal Gaudí legendás Güell parkjára emlékeztetnek minket. De honnan származik az ihlet, ami ezeket a gyönyörű alkotásokat életre hívja? Milyen történetek és témák bontakoznak ki a színek és formák mögött? A válaszok felfedezése egy izgalmas utazásra invitál, ahol a művészet és a természet harmóniája egy új dimenzióba lép.

Ellátogattam a barcelonai Güell parkba, és már akkorra több mozaikom is készen állt. A legnagyobb eltérés talán a méretben rejlik, hiszen számunkra csupán 3000 négyzetméternyi terület áll rendelkezésre. Művészetem is más irányt képvisel: míg Gaudí elsősorban csempehalmozásra összpontosított – kivéve a híres szalamandert –, addig én színes, önkifejező látványban gondolkodom. Munkáim mindig alapos tervezés után születnek meg, és célom, hogy könnyen felismerhető, egyedi felületeket alkossak.

Így született meg az "Automitologia" medence terve, az Ente-Pente Lalula címmel, amely Christian Morgenstern egy költeményére és a családfánkra reflektál. Hasonló inspirációval készült a "Lilith a lépcsőn", valamint a Nagy Banya, melyet a grossetoi Tarokk-kert ihletett. Ezen kívül az "Első szavak", a "Családtörténet" kerámia-lapjai és számos más művem is hasonló kreatív folyamat eredménye.

Eddig hány mozaikot készített?

Sajnos nem tudom a pontos méretet, de egy barátunk elvégezte a számítást a mozaikkal borított területről: úgy becsüli, hogy eddig körülbelül 500 négyzetméternyi felületet sikerült kialakítanom.

Carlo is tehetséges képzőművész, aki a festészet világában bontogatja szárnyait. Művei gyakran az absztrakt stílusra építenek, és színes, dinamikus kompozíciókkal keltik életre a vásznakat. Emellett érdeklődik a digitális művészet iránt is, ahol a hagyományos technikák új dimenzióit fedezi fel.

A párom, Carlo Maglitto, nem igazán foglalkozik mozaikkal, ám korábban pszichoanalízissel foglalkozott a klienseivel. Mégis, művészlélek ő, és ez nem is annyira meglepő, mint elsőre tűnhet. Carlo szobrok készítésével tölti idejét, amelyek együttese a kertünket varázsolja el, barátok alkotásaival kiegészülve, köztük számos magyar művésszel. Emellett kollázsokat és festményeket is készít. Kísérletező szellemű artistaként sokszor olyan különleges anyagokkal dolgozik, amelyeket a művészvilágban ritkán használnak. Szenvedélyesen ír verseket is, több kisebb verseskötettel büszkélkedhet, melyek a gondolatait és érzelmeit tükrözik.

Mint azt már említettük, egy nyugdíjas művésznő lenyűgöző óriásmozaikot alkotott a Tisza partján, ami valódi látványosságnak számít. Ezen kívül egy rendkívül tehetséges dekorfestő hozta létre Tapolca egyik legismertebb turisztikai vonzerejét, a Halas Lépcsőt, amely elbűvölő színeivel és egyedi stílusával vonzza a látogatókat.