Robbanóanyag segítségével vált valóra a lavina, amely látványos és ijesztő erővel zúdult le a hegyoldalon. A felülnézetből nézve a hóomlás hatalmas fehér hullámként terjed, mintha a hegyek mélyéből szabadult volna el. A ragyogó hófelhő és a sötét sziklák
Az Új-Zéland Déli-szigetének lenyűgöző Milford Soundja az ország egyik legkeresettebb turisztikai célpontja, évente közel egymillió látogatót vonzva. Az ide vezető 94-es állami út azonban télen komoly kihívások elé állítja az autósokat: a meredek hegyoldalakról lezúduló lavinák életveszélyes helyzeteket teremthetnek, ahogy azt a BBC is hangsúlyozza. A Milford Road Alliance - az új-zélandi közlekedési hatóság és a Downer NZ építőipari cég együttműködése - évtizedek óta működteti a világ számos helyén elismert lavina-ellenőrzési programját, hogy biztosítsa az utazók biztonságát és a gyönyörű táj felfedezésének lehetőségét.
A lavinák természetes módon akkor keletkeznek, amikor a hórétegek gyenge pontjai már nem bírják a terhelést. A mesterséges kiváltás lényege, hogy kisebb, ellenőrzött hóomlásokat idéznek elő, mielőtt azok természetesen és váratlanul bekövetkeznének - így nagyobb tragédiákat előzhetnek meg. A robbanóanyagokat leggyakrabban helikopterről vetik be a veszélyes területekre, de egyre inkább terjednek a modernebb, távvezérelt rendszerek is, amelyeket akár mobiltelefonról is lehet irányítani.
A Milford Road különösen veszélyes szakasza 17 kilométer hosszú, ahol a lavinák olyan magasságban keletkeznek, hogy az útról szinte észlelhetetlenek. Az ütközési nyomásuk akár 5000 kilopascalra is felkúszhat, míg egy autó szélvédőjének betöréséhez csupán 15 kilopascal szükséges. A múltban, egészen az 1970-es évek végéig, a Milford Road télen teljes mértékben elérhetetlen volt a lavinaveszély miatt. Az 1983-ban bevezetett lavina-ellenőrző program azonban áttörést hozott, lehetővé téve az út egész éves használatát.
