Kellemetlen fordulatot vett a magyar motoros iráni utazása: kémkedés gyanújával letartóztatták és börtönbe zárták.

"Két évvel ezelőtt már jártam Iránban, tíz napot töltöttem az országban, nagyon tetszett, amit láttam, jó véleménnyel voltam a helyiekről. Tavaly fogalmazódott meg bennem, hogy teszek egy nagy túrát a Perzsa-öböl államaiban" - kezdte Guri az Indexnek.

Idén április végén, miután hosszú hónapok előkészületei után végre útnak indult a nagy kaland, hamar világossá vált, hogy a dolgok nem éppen úgy alakulnak, ahogyan azt elterveztük.

"Azok számára, akik a motorozás során a kihívásokat keresik, az ötsávos teheráni autópálya nem éppen a legizgalmasabb helyszín. A hatalmas forgalom és a száguldó teherautók csak tovább csökkentik az élményt - mesélte Guri. - Én inkább a kétezer méter magas hegyek és a kacskaringós, eldugott utak felé fordultam, ahol kietlen tájak és kisebb falvak szegélyezték az utamat. Egy idő után azonban egy faluba érkeztem, ahol hirtelen rendőrök bukkantak fel előttem, és kértek, hogy kövessem őket. A faluban ugyanis egy nukleáris létesítmény található, ahová idegenek nem léphetnek be, és ezt állítólag ki is van táblázva, de én ezt val somehow elkerültem."

Eleinte jó fejek voltak, még teával és mazsolával is megkínáltak, aztán megjelent egy izgága alak, aki elkezdte nézegetni a motoron a vészhelyzeti jeladót. Erre azért volt szükségem, mert itthon ezen keresztül tudták követni, hogy merre járok, 12 percenként adott jelet, ilyenkor mindig csipogott. Ez nagyon nem tetszett a rendőrnek, begőzölt és szétszedte a cuccaimat. Nem könnyítette meg a helyzetemet, hogy talált három kamerát és egy drónt is.

A teázás és a mazsolázás vidám pillanatai hirtelen véget értek, amikor Gurit a katonai ügyészséghez kísérték, ahol azonnal letartóztatták. Több alkalommal is kihallgatták, és a kihallgatások között börtöncellába zárták, míg az éjszakákat egy hotelszoba kényelmében töltötte.

"Először fárszi nyelven próbáltak velem beszélgetni, aztán rájöttek, hogy többre mennek az angolul tudó rendőrrel. Kémkedéssel vádoltak, ami ott az egyik legsúlyosabb vád. Az ő elképzelésük szerint, mivel brit motorom volt, a britek biztosan kértek érte cserébe valamit. Azt nehezen értették meg, hogy a motort egy győri kereskedéstől kaptam a túrára. Minden cuccomat elvették, feltörték a Facebook- és az Instagram fiókomat, a telefonomon leellenőrizték a híváslistámat, találomra ráböktek nevekre és el kellett mondanom, hogy ki kicsoda. Percek alatt rémálommá vált az utazásom."

Guri számára a sorsfordító pillanatot az jelentette, amikor a telefonját még sikerült használni, mielőtt elkobozták volna. Egy gyors üzenetben értesítette feleségét arról, hogy a helyzet komolyan eldurvult, és valószínűleg börtönbe kerül. A felesége, azonnal cselekedve, értesítette a teheráni konzulátust, akik gyorsan a segítségére siettek, hogy megpróbálják megmenteni őt a nehéz helyzetből.

"Mivel regisztráltam konzuli védelemre, tudtak rólam a hatóságok, a jeladó segítségével pedig azt is látták, hogy hol tartanak fogva. Fontos megjegyeznem, hogy az iráni rendőrök nem fenyegettek, a kihallgatások során nem bántottak, nem emelték fel a hangjukat, értékelték, hogy együttműködő vagyok."

Amikor végül bezártak a börtön falai közé, levették rólam a kezüket, és hirtelen a saját védelmemre kellett támaszkodnom. Nem volt kérdés, bele kellett állnom a harcba. Korábban karatéztam, így az önvédelem nem volt számomra idegen. A helyiek rendszeresen támadták meg az újonnan érkező fogvatartottakat, hogy ezzel helyet biztosítsanak számukra a börtön hierarchiájában. Az éjszakákat magányosan töltöttem a cellámban, ahol minden lépésemet figyelemmel kísérték. Nem volt lehetőségem arra, hogy bárkivel is beszélgessek; háromóránként bejöttek, és átkutatták a szemeteskukát, mintha csak azt figyelték volna, éppen mit csinálok.

Guri elmondása szerint az iráni rendőrök a konzulátus felé azt állították, hogy kedvesen bántak vele, és kényelmes szálláson tartózkodott. Azonban arról egy árva szót sem ejtettek, hogy a nappalait egy cellában töltötte, ahol vadállatokkal kellett osztoznia.

A harmadik napon valami szokatlan történt, mert már azt firtatták, hogy merre tartok majd. Másnap aztán szabadon engedtek. Előtte azonban visszaadták az összes holmimat, kivéve az SD-kártyát, amin az Iránban készült fényképeim sorakoztak. A nálam lévő pénzből levonták a szállásdíjat, éjszakánként 60 dollárt… Közölték velem, hogy 24 órám van elhagyni az országot, különben letartóztatnak.

Délután 4 óra volt és reggel 8-ra kellett megérkeznem a kikötőbe, hogy elérjem a hajót. 1350 kilométert tettem meg, repesztettem mint az örült, de így is csak 9 órára értem oda. A feleségem segítségével sikerült a dubai repülőjáratra helyet foglalnunk, a motor pedig jött utánam teherhajón, amit a hatalmas kikötőben négy nap alatt találtam meg egy helyi taxis segítségével."

Guri megpróbáltatásai azonban itt nem értek véget, megjárta Szaúd-Arábiát, Kuvaitot, Irakot, volt, ahol 150 kilométert motorozott homokviharban, míg Bagdadból alig tudott kijutni ellenzéki tüntetések miatt.

"Az iráni napokról lemondtam volna, de nem haragszom a rendőrökre, ők csak tették a dolgukat. Nehéz pár nap volt, az is megfordult a fejembe, hogy lecsuknak és hosszú ideig nem látom a családomat."

Tíz évre kiutasítottak az országból, így valószínűleg soha többé nem léphetek Irán földjére. Mégis, az én helyzetem sokkal kedvezőbb, mint az a brit házaspáré, akiket kémkedés vádjával tíz év börtönbüntetésre ítéltek. Szerencsém volt, hogy a nálam lévő drónt nem használtam az országban, mert különben könnyen lehetett volna, hogy én is a rácsok mögött találom magam. Szomorúan tapasztalom, hogy azon a helyen, ahol még alig egy hónapja jártam, most háborús események zajlanak.

A közel-keleti kaland végül boldog befejezéssel zárult, és Gáti Csaba máris új álmokat szövöget, ám kérdéses, hogy ezek a tervek valóra válhatnak-e.

"Augusztusban még lenne két szabad hetem, lehet, hogy a feleségemmel elmegyünk Nyugat-Európába vagy Írországba, de egyelőre nincs motorom. Budapestről mentem haza Győrbe, amikor a régi egyesen elcsaptak. A motor totálkáros lett, a légzsákos mellénynek hála, én megúsztam kisebb zúzódásokkal" - árulta el Guri.