Brüsszel drámai kvótacsökkentéseket tervez.
Az Európai Bizottság friss javaslata az uniós acélipar védelmét célozza meg, reagálva a globális túlkapacitás problémáira. Bár az uniós döntéshozók már hosszabb ideje foglalkoznak a jellemzően keleti országból érkező dömpingáru visszaszorításával, a fokozódó acéltermelési többlet jelentős fenyegetést jelent az uniós gyártási kapacitásokra. Ez a helyzet a kontinenst gyakorlatilag felvásárlópiaccá alakítja, újabb kockázatokat teremtve. Az új intézkedések nem csupán a fegyverkezéshez elengedhetetlen ellátási láncok védelmét szolgálják, hanem iránymutatást is nyújtanak az Egyesült Államok számára, hogyan érdemes fellépni az olcsó exporttermékek ellen.
Ugyan az EU jelenlegi acélvédelmi intézkedései csak 2026 nyarán veszítenék el érvényüket, az Európai Bizottság kedden egy jóval radikálisabb tervet mutatott be arra, hogyan próbálják visszaszorítani a terméknél fellépő globális túltermelést. Maroš Šefčovič kereskedelmi biztos és Stéphane Séjourné ipari stratégiáért felelős biztos együtt mutatták be az intézkedéseket, melyek értelmében:
Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke úgy véli, hogy erre a lépésre azért van szükség, mivel...
Egy fenntartható, dekarbonizált acélipar kulcsfontosságú az Európai Unió versenyképessége, gazdasági stabilitása és stratégiai önállósága érdekében.
Ezenfelül a korábbi általános dömpingellenes és kiegyenlítő vámok továbbra is érvényben lesznek már az első behozott tonnától, és a kvóta elérése után ezekre fog rátevődni az 50%-os védővám. Ezenfelül Šefčovič elmondta, hogy
A csökkentett kvóta nem feltétlenül fog azonos módon érinteni minden olyan országot, amely az EU-ba exportál. A behozatalra vonatkozó mennyiségeket kétoldalú tárgyalások keretében állapíthatják meg, ami lehetőséget ad a különböző országok eltérő helyzetének figyelembevételére.
A korábbi megállapodások alapján Norvégia, Izland és Liechtenstein exportja alapvetően mentes marad az új rendszer alól. Ugyanakkor figyelembe veszik a kivételes biztonsági helyzetű tagjelölt országok, például Ukrajna érdekeit is a kvótaelosztások kialakításakor. Az Egyesült Királyság számára pedig nincs ok aggodalomra, mivel a vonatkozó windsori megállapodás révén nem kell attól tartania, hogy exportja jelentős akadályokba ütközne.
Az Európai Unió a világ harmadik legnagyobb acélipari szereplője, ám a korábbi 11 millió tonnás túltermeléshez képest az utóbbi években 10 millió tonna importot kellett lebonyolítania. E folyamat következtében körülbelül 18 ezer munkahely szűnt meg az iparágban, amely közvetlenül 300 ezer embert foglalkoztat, és közvetve további 2,5 millió állást támogat.
Jelenleg a helyben megtermelt acél a szükségletek 67%-át tudja fedezni, de az új kvótáknak köszönhetően a Bizottság azt szeretné elérni, hogy
maximum néhány éven belül elérjen egy sokkal egészségesebb, 80%-os szintet.
Az uniós elemzések alapján a globális túlkínálat jelenleg már meghaladja a 620 millió tonnát, és a következő évben akár a 720 millió tonnát is elérheti. Ez a mennyiség ötszöröse az EU éves igényének, így a nyitottabb piaci környezet következtében a Kínában előállított acél még inkább a figyelem középpontjába kerülhet.
Bár a kvótarendszer radikális megerősítése most egyoldalú az EU részéről, a lépés tagadhatatlanul reakció az USA-val folytatott egyeztetésekre is, akik élből magas vámokkal próbálják visszavágni az ő piacukat és iparukat is veszélyeztető túltermelést. A közös fellépés amiatt is fontos uniós szempontból, mert ez hozzásegítheti az amerikai vámalkuban előrejelzett lehetséges európai acélkvóták megszerzéséhez is.
A tájékoztatón Šefčovič többször hangsúlyozta, hogy a kvóták teljesítése nem okozhatne problémát, mivel az Egyesült Államok eddig kifejezetten prémium minőségű, speciális acéltermékeket szerzett be az Európai Uniótól, amelyek főként a repülőgép- és védelmi iparban kerülnek felhasználásra. Ugyanakkor valószínű, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kap az EU azon képessége, hogy teljesítse azokat az egyéb kötelezettségeket, amelyeket von der Leyen júliusban ígért Donald Trump amerikai elnöknek.
Az acélkvóták emellett komoly akadályokat gördíthetnek az Indiával kötött partnerségi megállapodás megvalósítása elé. Néhány héttel ezelőtt az indiai acélminiszter kifejtette, hogy az európai karbonvámok (CBAM) jelentősen bonyolítani fogják az indiai acélexportot. Ennek oka, hogy az indiai acéltermelés főként elavult, környezetszennyező kohókban zajlik.
A bizottság által előterjesztett javaslat most a tagállami kormányokat tömörítő Tanács elé kerül, ahol a jóváhagyásához sima kétharmados többség szükséges. Ezt követően a Parlament is nekiláthat a javaslat részletes átvizsgálásának. Séjourné arra ösztönözte az uniós intézményeket, hogy minél előbb fogadják el a jogszabályt, hogy az mielőbb felválthassa a jelenlegi acélvédelmi rendelkezéseket, amelyek nem voltak eléggé hatékonyak a túlkapacitás csökkentésében.
A lépés nyilvánvalóan több szempontból is indokolt, főként azért, mert hozzájárulhat az európai ipar újjáéledéséhez. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a protekcionista kereskedelempolitika milyen következményekkel jár majd az Európa számára elengedhetetlen keleti exportőrökre nézve.
