Egy elhanyagolt, félénk kislány volt, aki a világ zajában rejtőzött, de amikor végre megnyitotta a száját, olyan történetet mesélt, amely örökre megváltoztatta az életét.
Tanulunk, tanulunk és tanulunk, de hol marad az ösztön? Hol marad az a természetesség, az a valódiság, ami egy alkotót az egekbe emel, ami örökkévalóvá teszi művészetét? Mindenki valahol kezd, mindannyian inspirálódunk, de a kérdés az, hogy képesek vagyunk-e túllépni ezen a kezdeti szakaszon. Ella Fitzgerald erre képes volt. A jazz királynője, a dalok első hölgyeként gyökeresen változtatta meg a jazz és a könnyűzene világát. Hatása máig velünk él, és még sokáig élni fog, ameddig csak létezik ember alkotta zene. 29 éve, 1996. június 15-én hagyott itt minket Lady Ella. Ma emlékezünk rá, és a kvíz is ennek szentelt.
Nem minden zenész élete fáklyás menet, Ella Fitzgeraldé sem volt az. Virginiában született mulatt szülők gyermekeként. Alig pár éves volt, amikor szülei szakítottak, anyjával és annak új partnerével, Joseph da Silvával pedig New Yorkba költözött. Tanulmányait egy szegény, olasz környék iskolájában kezdte. Gimnazista évei előtt több oktatási intézménybe is járt, de végig kiemelkedő tanuló volt.
A zenével a vasárnapi iskolában és a templomi szolgálatok során találkozott közelebbről, de a tánc iránti vonzalma is erőteljesen jelen volt. Earl Snakships Tucker hatása alatt a tánc és a zene egyaránt fontos szerepet játszott az életében. Otthon, a családi környezetben Louis Armstrong, Bing Crosby és a The Boswell Sisters dallamai töltötték be a teret. Különösen a Boswell Sisters triója gyakorolt mély hatást a fiatal Fitzgeraldra, aki különösen elbűvölve hallgatta Connee Boswell énekét, és még az ő stílusát is próbálta utánozni egy időre.
1932-ben azonban hatalmas csapás érte. Édesanyja meghalt. Ella mindössze 15 éves volt, egy évvel később pedig elköltözött nevelőapjától. Harlembe ment, hogy a nagynénjénél éljen, a körülmények azonban egyre rosszabbá váltak. Jegyei romlottak, az iskolából is lógni kezdett. Rossz társaságba keveredett, illegális szerencsejátékot folytató személyekkel dolgozott, őrszem is volt egy bordélyháznál. Amikor a hatóságok elcsípték, a színes bőrűeknek fenntartott árvaházba, majd javítóintézetbe küldték. Életének erről az időszakáról sosem beszélt szívesen.
Az 1930-as évek elején az utcán énekelt, majd 1934-ben részt vett egy amatőr esten az Apollo Színházban. Eredetileg táncolni akart, de nem sokkal előtte állt színpadra egy helyi táncduó, és performanszuk láttán elbizonytalanodott, ezért úgy döntött, inkább énekelni fog, ami élete egyik legjobb döntésének bizonyult.
A következő évben újabb lehetőségek nyíltak meg előtte, és immár a Harlem Operaház színpadán tündökölhetett. Bardu Ali, a helyi jazz színtér kiválósága, mélyen megérintette Fitzgerald hangja, és elhatározta, hogy bemutatja őt Chick Webbnek, a nagyzenekar vezetőjének. Webb azonban kezdetben óvatos volt, és kétségeit fejezte ki a fiatal énekesnő tehetségével kapcsolatban, főként a háttérből fakadó, ápolatlannak tűnő megjelenése miatt.
Mégis, a csiszolatlan gyémántként tekintett rá, így végül lehetőséget kapott, hogy a Yale Egyetemen megrendezett koncertjükön megmutassa tehetségét. Fitzgerald Webb minden várakozást felülmúlt, és hamarosan a zenekar első számú énekesévé lépett elő. A harlemi Savoy Bálterem rendszeres fellépője lett, ahol egyre nagyobb sikereket aratott. Számos dalt rögzíthetett Webb zenekarával, majd 1938-ban az "A-Tisket A-Tasket" című dal hozta el számára az igazán jelentős áttörést. Webb 1939-es halála után Fitzgerald átvette a zenekar irányítását, és egészen 1942-ig aktívan koncertezett.
Világsztárrá azonban csak később, az 1940-es évek második felében vált, amikor a swing és a big bandek kora kezdett leáldozni, helyüket a bebop vette át. Énektechnikájába egyre több scattelést ültetett, amit teljesen új megközelítésben alkalmazott. Bár korábban számos sztár zenész, Louis Armstrong is alkalmazta a scat éneklést, Fitzgerald más szinten űzte ezt. Hangszeres szólókat felülmúló minőségben volt képes játszani a hangjával, és az olyan dalok, mint a Flying Home vagy az Oh, Lady Be Good! már a nagyközönségnek is megmutatta, hogy az énekesnő miért olyan páratlan tehetség.
Olyan legendás művészekkel osztotta meg a színpadot, mint Frank Sinatra, Dean Martin, Nat King Cole és Louis Armstrong, miközben szoros szakmai kötelékeket alakított ki Duke Ellingtonnal és Joe Pass-szel. Az évek múlásával folyamatosan megújította zenei világát, és a populáris stílusokat is mesterien integrálta saját repertoárjába.
Korszakalkotó és kiemelkedő alkotások születtek daloskönyvei révén, melyek kezdetben az Egyesült Államok könnyűzenéjének klasszikus, jól ismert számait vonultatták fel. Idővel azonban képes volt a figyelmet a dalszerzők jelentőségére összpontosítani, így elismerést hozott kollégái számára.
Napestig lehetne felsorolni azokat a kivételes érdemeket, amelyekkel hozzájárult a zene világához. Dalaival és egyedi énekstílusával nem csupán a korabeli jazzt és könnyűzenét formálta, hanem a mai zenék alapjait is megágyazta. Emléke sosem fog eltűnni, amíg csak létezik emberi kreativitás által létrehozott zene.
Utolsó évei nem voltak éppen könnyűek. Súlyos egészségi problémákkal kellett megküzdenie, 1993-ban pedig a térdétől lefelé amputálni kellett a lábait. Élete 1996. június 15-én tragikus véget ért, amikor otthonában sztrókot kapott. 79 év alatt olyan hagyatékot hagyott az emberiségre, amely példaértékű, ezért ma, halálának 29. évfordulója alkalmából tisztelettel adózunk emlékének. Olvasóink számára egy különleges kvízt állítottunk össze, amely lehetőséget ad arra, hogy teszteljék tudásukat a híres énekesnőről, és bővítsék meglévő ismereteiket.
