Orbán Viktor, a politikai játszmák mestere
A cikkek megosztásához szükséged van egy Közösség vagy Belső Kör csomagra. Ha még nem rendelkezel ilyen előfizetéssel, most könnyedén választhatsz egyet a Csomagok között. Ha pedig már van előfizetésed, egyszerűen csak lépj be a fiókodba!
"A magyar nagystratégia lényege abból indult ki, hogy 1920-ban legyőztek bennünket, illetve akkor véglegesítették vagy szentesítették a vereségünket. És az ellenségeink döntöttek akkor rólunk. S az ellenségeink úgy döntöttek, hogy Magyarország kicsi lesz és szegény. Ez a mi sorsunk. Mi azért vagyunk a politikában, és az a mi nemzetstratégiánk lényege, hogy ezt a sorsot megváltoztassuk, vagyis Magyarország nagy lesz és gazdag. Ez a magyar nemzetstratégia magja."
Orbán Viktor 2025. július 26-án Tusványosfürdőn tartott beszédében hangsúlyozta a nemzeti összetartozás fontosságát és a jövő kihívásait. Az esemény keretében kifejtette, hogy a közösségi értékek megőrzése és a hagyományok tisztelete elengedhetetlen a fiatal generációk számára. A kormányfő kiemelte, hogy a fejlődéshez vezető úton elengedhetetlen a bátor és határozott lépések megtétele, amelyek segítik Magyarországot abban, hogy megőrizze szuverenitását és gazdasági függetlenségét a globális kihívások közepette. A beszéd végén Orbán Viktor arra buzdította a hallgatóságot, hogy álljanak ki a közös célokért és a magyar értékekért.
Orbán Viktor idei beszéde meglepően visszafogott hangvételű volt, eltérve a megszokott megosztó és provokatív stílustól. Azonban, ha a tartalmat és a felépítést nézzük, nem igazán találunk új elemeket, amelyek a korábbi beszédekhez képest figyelemreméltóak lennének. A miniszterelnök hosszú, néha zavarosan bonyolult eszmefuttatások keretein belül próbálja ideológiailag formálni a közönséget, hangsúlyozva, hogy miért szükséges eltávolodni a nyugati értékektől. Ezzel párhuzamosan egy olyan jobboldali, nemzeti szuverenitásra épülő autokrácia irányába tereli a társadalmat, melynek célja a tradicionális értékek védelme.
Egy apró, de figyelemre méltó újdonsággal rukkoltak elő az idei évben: a Harcosok Klubja után útjára indulnak a Digitális Polgári Körök. Mintha Magyarországon nem lenne ennél fontosabb téma, mint a digitális térben tapasztalható "tiszás agresszió". Persze, mindannyian tudjuk, hogy Orbán Viktor nem engedheti meg magának, hogy a NER elveszítse a 2026-os választásokat. Bár saját állítása szerint a munka már elvégezve, úgy tűnik, hogy mégis szeretné felgyorsítani a folyamatokat, és a jelenlegi 80 helyett 87 választási körzetet szeretne kialakítani a 106-ból a következő évi választásra. Ezzel gyakorlatilag nem vállalt nagy kockázatot, hiszen a korábbi választási eredmények tükrében ezt a Fidesz számára egyfajta kötelező minimumként fogalmazhatja meg.
De nemcsak az aktuális problémákra, kihívásokra nem adott választ Orbán, már azt a bizonyos magyar nagystratégiát sem bontotta részleteire.
Tavaly a kormányfő részletesebben is bemutatta ezt a koncepciót, amelynek középpontjában a "konnektivitás" áll – ezzel a célunk, hogy baráti kapcsolatokat építsünk ki, és Magyarország saját, önálló irányt kövessen. A stratégia alapja a szuverenitás megőrzése, a termelőközpont szerepének megőrzése és az adósság csökkentése. Azonban akkor a stratégia még nem volt optimális állapotban, mivel a megfogalmazás "túl értelmiségi" volt. A Fidesz pedig arra törekszik, hogy érthetően, mindenki számára hozzáférhető nyelven kommunikáljon, ahogy azt a kormányfő is hangsúlyozta. A stratégiához még szükség volt fél évre, így Orbán Balázst kérte fel az összeállítására, amelynek eredménye az idei évben valósult meg:
a helyzet inkább arra mutat, hogy a megoldás keresése több mint egy évtizeddel ezelőtt kezdődött, és azóta is folyamatosan formálódik, ahogy a politikai táj változik. Orbán Viktor elképzelései nem csupán egy pillanatnyi reakciók, hanem egy hosszú távú gondolkodás eredménye, amely a gazdasági semlegesség hirdetése révén próbálja legitimálni a magyar kormány irányvonalát. Ez a stratégia, bár sokak számára érthető, valójában több kérdést is felvet. A kelet felé való elmozdulás, amelyet a "gazdasági semlegesség" palástol, nemcsak a politikai szövetségeket érinti, hanem a társadalmi és gazdasági következményeket is. Az, hogy a kormány a konzultáció révén keresi a társadalom támogatását, inkább a megerősítés érzetét kelti, semmint valódi párbeszédet indítana. A visszajelzések egy szűk körre korlátozódnak, amely nem mindig tükrözi a társadalom szélesebb véleményét. A stratégia időtállósága tehát kérdéses, hiszen a nemzetközi helyzet és a globális trendek folyamatosan változnak. A keletre való fókuszálás nemcsak gazdasági, hanem politikai következményekkel is jár, amelyek átgondolásra szorulnak. Az elkövetkező években kiderül, hogy a magyar nagystratégia valóban képes-e alkalmazkodni a kihívásokhoz, vagy csupán egy ideiglenes megoldás marad.
A történet lényege valójában az, hogy a gazdasági semlegesség mellé beemeltek egy újabb kifejezést a jolly jokerek kalapjába, amely lehetővé teszi, hogy az utóbbi másfél évtized "romlott Nyugat, mesés Kelet" narratíváját egy új keretbe helyezzék. Orbán nagystratégiájának középpontjában a konnektivitás, az önálló út keresése és a megfelelő ideológiai alapú barátok felkutatása áll. Azonban ez a barátkeresés nem csupán a véletlen műve; kizárólag azokkal igyekszik kapcsolatokat építeni, akik osztják az általa vallott ideológiai nézeteket.
