Nincs olyan magyar ember, aki ne lenne ismerős a hangjával.

Dallos Szilvia ma is gyönyörű. A szinkronkirálynőnek becézett színésznő kedvesen és meghatottan állt a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében, ahol a 90. születésnapján köszöntötték, majd sorban elbeszélgetett azokkal, akik dedikáltatni szerették volna vele a könyvét, a második kiadásban megjelent Utószinkron című drámát.

Ha valaki igazán otthon van a szinkron művészetében, az nem más, mint Dallos Szilvia. Élete során számos színésznőnek adta kölcsön varázslatos hangját, de talán a legismertebb alakítását Barbara Bel Geddes, vagyis Ellie Ewing megformálásában találjuk, akit a Dallas című sorozatból ismer a közönség. Szilvia emellett írói tevékenységet is folytatott; könyvet publikált „Magyar hangja. A szinkronizálás története” címmel. Senki más nem ismeri olyan mélységben a szinkronstúdiók titkait és történeteit, mint ő – ezek az élmények és anekdoták egy kötetben is megelevenednek, így megörökítve a szinkron világának varázslatát.

Dallos Szilvia, aki 1935-ben látta meg a napvilágot, mély ismeretekkel bír az 50-es évekről. Az „Utószinkron” című drámájában a szinkronszínészek tragikus sorsán keresztül idézi meg azt az időszakot, amikor az állampárt nem riadt vissza semmilyen módszertől, hogy megvalósítsa céljait. Mi lehetne frappánsabb a valóság manipulálására, mint egy utólagos „szinkronizálás”, ahol a színészek tátogása mögött az eredeti vallomásokkal ellentétes szövegek szólalnak meg? Ez a megoldás tökéletes példája a hatalom által alkalmazott manipulációnak és a valóság torzításának.

Az Utószinkron két felvonásból áll, melynek első része még a nevettetés szellemét is magában hordozza. Egy orosz munkás-színjátszó csoport érkezik Budapestre, ahol a szovjet filmek világában edződött magyar színészek számára egy különös kihívás adódik: élőben kell szinkronizálniuk az előadást. A színpadon hamarosan hatalmas zűrzavar keletkezik, ami csupán a kezdet, hiszen a helyzet hamarosan sokkal sötétebb fordulatot vesz. A színészeknek ugyanis koncepciós perekhez előre megírt beismerő vallomásokat kell „ránkényszeríteniük”, miközben az elítéltek teljesen más, a vádakat tagadó szövegeit mondják. Ez a groteszk helyzet nemcsak a szórakoztatást szolgálja, hanem rávilágít a hatalom által megfogalmazott igazság és a valóság közötti feszültségre.

Az írónő-színésznő úgy gondolta, hogy szeretett hivatásán keresztül lehet a legjobban bemutatni a korszak bornírtságát és kegyetlenségét, mert a diktatúra legfőbb célja maga a "szinkron": az emberek azt mondják, amit a hatalom diktál. A drámát először 2006-ban adta ki a Nap Kiadó, és be is mutatták a Budapesti Kamaraszínházban, Iglódi István rendezésében. Olyan színészek játszottak benne, akiknek a nevét sok-sok film végén hallhattuk, mások mellett Haás Vander Péter, Czvetkó Sándor és Szélyes Imre.

A darab ősbemutatójaként nem ezt emeli ki az író-színésznő, hanem a Németh László Gimnázium által rendezett előadást, amelyre a diákok Dallos Szilviát is meghívták.

A színdarab most újra megjelent, és a könyvbemutatót a Nap Kiadó vezetője, Sebestyén Ilona összekötötte Dallos Szilvia köszöntésével. A színésznő, aki ma is aktív életet él, 2025. január 30-án töltötte be a 90. életévét. Ha nem tudnánk, hogy balettmesternő is volt, akkor is kitalálnánk, olyan szép tartással és finom eleganciával fogadta a méltató beszédeket.

Az Utószinkron című kötetet Gróh Gáspár irodalomtörténész mutatta be, a Magyar Művészeti Akadémia nevében Juhász Judit köszöntötte a Balázs Béla-díjas színésznőt, de kapott egy csokrot a Kulturális és Innovációs Minisztériumtól is. Meghívást kapott az alkalomra Heltai János Imre, az a magyartanár, aki a tanítványaival először játszotta el a darabot: elmesélte, hogyan nézelődött a könyvesboltban valamilyen színpadra állítható művet keresve, és hogyan akadt meg a szeme az Utószinkron című köteten.

Meghatottan lépett a mikrofonhoz, amely előtt annyi emléke fűződik. Magabiztosan állt ott, de a szívében mégis egy kis izgalom dobogott. Nevetve megjegyezte, hogy legközelebb alaposan felkészül, és hosszú beszédet fog tartani, de most csupán annyit szeretne mondani: "köszönöm." Legyen így, drága Szilvia! További szép éveket kívánunk, tele díjakkal, könyvekkel és inspiráló pillanatokkal!