A tél végén a Duna és a Tisza mentén csupán negyedannyi csapadék hullott, mint ahogy azt megszoktuk. Az előző hónapokban alig volt hó, így a magyar folyók most komoly nehézségekkel küzdenek.
Már a nem szakértők számára is észrevehető volt, hogy az idei tavasz során a magyar folyókban nem tapasztalhattunk jelentős szezonális árvizeket, sőt, még a szokásos nagyvizek is elmaradtak. Ehelyett inkább az alacsony vízállások domináltak, amelyek általában a nyár végére és a kora őszre jellemzőek. Ez a szokatlan jelenség figyelemre méltó változást mutatott a megszokott vízszint dinamikájában.
A jelenség hátterét egy izgalmas, ugyanakkor aggasztó kutatásban vizsgálta meg az Országos Vízügyi Főigazgatóság.
A tavaszi vízjárás Magyarországon általában a hóolvadás és a csapadékos időszakok következményeként megemelkedett vízállásról ismert. Ez az időszak különösen kedvező a folyami halak és kétéltűek ívására, hiszen a vízszint emelkedése növeli az ívás esélyeit. Ekkor a holtágak, kukibikgödrök és öntözőcsatornák is megtelnek vízzel. Ráadásul ez a megfelelő alkalom arra is, hogy a szárazabb vidékeken kialakított potenciális árvíztározókat feltöltsük, amely segíthet a vízgazdálkodás optimalizálásában.
Idén tavasszal különös szárazság sújtotta a folyókat, nemcsak hazánkban, hanem a mediterrán térséget kivéve az egész európai kontinensen is.
A vízügyi hatóság legfrissebb elemzése szerint az aszályos időszakok hátterében az áll, hogy rendkívül alacsony mennyiségű szilárd és folyékony csapadék érkezett. Így a Duna és a Tisza vízgyűjtő területein már március elejére jelentős tavaszi aszály alakult ki, amelyet néhol kifejezetten alacsony vízállás jellemzett. Ezen csapadékhiány nem csupán tavasszal, hanem már a 2024-2025-ös téli időszakra is kihatott a két jelentős magyar folyó felső vízgyűjtői területén. A Duna nagymarosi vízgyűjtőjében az átlagos téli csapadék csupán 60 százalékát érte el, míg a Tisza szegedi vízgyűjtőjén mindössze az átlag 52 százaléka hullott le.
A száraz telet aztán még annál is sokkal szárazabb tavaszelő követte: február és március első tíz napja kiemelkedően aszályosnak bizonyult. A Duna Nagymaros feletti vízgyűjtő területén és a Tisza Szeged fölötti környezetében a sokéves középértéknek mindössze 28 százaléka hullott le. Vagyis miután télen a szokásos csapadék durván fele hullott csak, tél-végén-kora tavasszal már csak a bő negyede.
Említettük, hogy eső mellett hóból is kevés jelentkezett, a két nagy folyónk vízgyűjtőjén az elmúlt húsz év legalacsonyabb hóvízkészletét jegyezték fel.
Az eredmény. 2025 márciusára a két jelentős folyó vízszintje drámai módon csökkent, olyan alacsonyra, hogy az elmúlt három évtized legkisebb márciusi vízállásait regisztrálták.
A negatív szezonrekord a Dunán Budapestnél a március 12-i 87 centiméter és 6 százalékos medertelktség volt, miközben a Tiszán Szolnoknál egy nappal később 3 százalékos mederteltség mellett minusz 257 centit mértek.
