Négy év elteltével végre megvalósult Kandeh Evelyne sírhelyének kialakítása. Barátai szívből jövő hálájukat fejezték ki mindazoknak, akik hozzájárultak a megemlékezéshez és az adományozáshoz.
A kivitelezés folyamán számos kihívással kellett megküzdenünk, ám a barátok állhatatos támogatása nélkülözhetetlen volt a projekt sikeres befejezéséhez.
A síremlék megalkotását Evelyne egyik közeli barátja irányította. A folyamat ugyan elnyúlt a vártnál, de végül sikerült megvalósítani az elképzeléseket, és a végeredmény valóban méltó az énekesnő csodálatos személyiségéhez. Most, hogy a munka véglegesen befejeződött, a barát szívből jövő köszönetet mondott mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak e különleges emlék létrejöttéhez.
- Evelyne síremléke közösségi adományokból készülhetett el, ezért szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki hozzájárult a megvalósításhoz. Egyben elnézést is kérek, amiért a folyamat a tervezettnél tovább húzódott. Murphy törvénye ezúttal is érvényesült: a szakemberekkel való egyeztetések során szinte minden lehetséges akadály felmerült, ami csak hátráltathatta a munkát. Ráadásul a költségek is meghaladták az eredetileg összegyűjtött összeget, de végül a barátok összefogtak, és kipótolták a hiányzó részt, így sikerült méltó síremléket készítenünk - mesélte lapunknak a barát, aki maga is virágot vitt a sírhoz.
Sajnálatos módon nem tudtunk közösen megemlékezni a temetőben, de néhányan mégis ellátogattunk, és mindannyian mély örömmel tapasztaltuk, hogy végre elkészült a sírhely - folytatta a barát, akit az énekesnő egyik legközelebbi bizalmasának tartottak.
A kapcsolatuk az évek során igazi, mély barátsággá alakult, így különösen megrendítette őt Evelyne elvesztése.
- Már közel négy éve, hogy elhunyt, de szinte nincs nap, hogy ne jutna eszembe. Borzasztóan szerettem őt. Evelyne tipikusan az a fajta ember volt, akinek a társaságában egyszerűen jó volt lenni, mindig képes volt lelket önteni másokba. Hatalmas szíve volt, de a saját nehézségeivel kevésbé tudott szembenézni, sokszor inkább a szőnyeg alá söpörte a problémáit. Talán ez is közrejátszott abban, hogy végül így alakult az élete. Sajnos, sokáig nem akarta kellően komolyan venni a betegségét, így amikor a barátai próbáltak segíteni, akkorra a kór már olyan előrehaladott állapotban volt, hogy nem lehetett megmenteni. Nekem ő volt az egyik legjobb barátom, és a mai napig nagyon hiányzik. Soha nem fogom elfelejteni, és ezzel nem vagyok egyedül. Van egy kis baráti kör, amely rendszeresen kijár a sírjához, hogy megőrizze az emlékét - mondta az ismerős.
