Nagy Tamás a harmadik sztrókja után így fogalmazott: "Korábban két végén égettem a gyertyát, és most már tudom, hogy ez nem volt helyes döntés."

A Nox zenekar egyik tagja megosztotta velünk tapasztalatait a gyógyulás folyamatáról és az azt kísérő kihívásokról. Érdekes betekintést nyújtott abba, hogyan formálja a zenei életét a gyógyulás, és milyen új perspektívákat nyer a zenélés során.

A múlt hónapban számoltunk be az Indexen arról, hogy Nagy Tamás, a NOX együttes egyik alapító tagja sajnálatos módon kénytelen volt kihagyni a zenekar legnagyobb koncertjét, mivel sztrókot szenvedett. Kiderült, hogy a banda már hónapok óta feszített tempóban próbált, míg Nagy Tamás a Diótörő a jégen című jégbalett produkcióval is foglalkozott. Most a Story magazinnak adott interjújában osztotta meg tapasztalatait a betegségével kapcsolatban.

Egyik nap épp egy próbára tartottam, amikor megérkezve hirtelen azt éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel. Különös gyengeség lett úrrá rajtam, és onnantól kezdve minden elmosódott. Az eszméletemet veszítettem el, és csak a kórház világos, fehér falai között tértem magamhoz. Ott kaptam meg a híreket arról, mi történt velem, és addig szinte fel sem fogtam, mi is zajlott körülöttem. A gyógyulásom lassú, de ha egyetlen szóval kellene összefoglalnom a helyzetemet, azt mondanám: élek, és ez számomra a legfontosabb!

- mondta Nagy, aki jelenleg mankóval jár, és mindennapjait a rehabilitációs folyamat tölti ki. Fáradhatatlanul küzd azért, hogy mielőbb visszanyerje régi életét, és újra fellépjen a színpadon.