Bárki mondhat bármit, de ez a sorozat simán megüti a Vészhelyzet szintjét!

Tizenhat évnyi nyomozás és találgatás után végre fény derült a svéd kettős gyilkosság titkára.

Aki valaha is keze ügyébe vette a távirányítót, az biztosan ismeri a Vészhelyzet című sorozatot, amely 1994-től 2009-ig, összesen 15 évadon keresztül kalauzolta el a nézőket egy amerikai metropolisz, Chicago egyik városi kórházának sürgősségi osztályára. A sorozat hihetetlenül részletesen mutatta be, mit jelent a mindennapi küzdelem a betegségek és életveszélyek tengerében. Az epizódok hiperrealisztikus ábrázolása mellett az orvosok és nővérek rendíthetetlenül navigáltak a káosz tengerében, miközben különféle rejtélyes és tragikus esetekkel kellett szembenézniük. A legnagyobb meglepetéseket azonban azok a váratlan fordulatok okozták, amikor kiderült, hogy egy-egy életet nem lehet megmenteni, és ez a drámai pillanat nemcsak a szereplők, hanem a nézők számára is fájdalmas pofon volt.

Nem meglepő, hogy a Vészhelyzet ennyire élethűen hatott, hiszen a történet megalkotója, Michael Crichton, aki a Jurassic Park szövegkönyvéért is felelős, saját orvostanhallgatói tapasztalatait felhasználta a forgatókönyv megírása során. A produkció egy olyan projekt volt, amely húsz évig a fiókban porosodott, míg végül Spielberg, aki szívesen dolgozott együtt Crichtonnal, fel nem karolta a dolgot. A dokumentarista stílusú narratíva végül eljutott a Warnerhez, de csak miután a stúdió csapata átformálta Crichton eredeti írását egy kétórás pilotra.

A többi már a múlt ködébe vész, a Vészhelyzet pedig a kórházi drámák alapkövévé vált, amely nélkülözhetetlen része az orvosi televíziós műfajnak. Bár több sorozat is próbálta átvenni a stafétát (mint például a New Amsterdam, A Rezidens, Doktor Murphy, vagy akár a Kés/Alatt), egyikük sem tudta megközelíteni az NBC klasszikusának magasságait. Az amerikai televíziós iparban tapasztalható remake és reboot-őrület közepette természetesen felmerült a kérdés, hogy a 2020-as évek elején megpróbálják-e újraéleszteni vagy folytatni a Vészhelyzetet, de a projekt végül kínos kudarcot vallott. Éppen ezért hozta lázba a közönséget, amikor Noah Wyle, aki egykoron Carter doktorként vált ismertté, bejelentette, hogy egy, a Vészhelyzethez kísértetiesen hasonló sorozatban tér vissza.

Elindult a jogi eljárás, amelyet Crichton örökösei indítottak a Warner és a Vészhelyzet ex-alkotói ellen. Azonban a stúdiónak végül sikerült megvédenie magát a vádaktól. Az érvelésük az volt, hogy ez egy teljesen új projekt, és bár a zsánerből adódóan vannak hasonlóságok, ezek nem olyan mértékűek, hogy plágiumvád miatt felelősségre vonhassák őket.

A The Pitt, amelynek első két epizódja január 10-én debütált, őszintén szólva egy olyan sorozat lett, amely mindkét fél érveit bőségesen meg tudja védeni. Ez a széria ugyanis nemcsak drámai és pörgős, hanem véresen komoly hangvételével is emlékeztet a klasszikus Vészhelyzetre. A középpontban Noah Wyle által megformált Robby Rabinavitch áll, akit bátran nevezhetnénk Carter doktornak is. Az alkotók, köztük a Vészhelyzet veterán R. Scott Gemmill, a sorozat eredeti showrunnere John Wells, valamint Wyle mint executive producer, a történetet Chicagóból Pittsburghbe helyezték át. Ebből adódik a kissé provokatív magyar cím: Vészhelyzet Pittsburghben.

Ugyanakkor a sorozatban van egy nagy csavar, ami még átélhetőbbé teszi a sztorit. Amellett, hogy tíz körömmel kapaszkodik a nagy klasszikusba, még egy jól ismert széria fontos elemét belerakták a The Pittbe. A 24 mintájára ugyanis a részek óráról-órára, valós időben játszódnak, így nézhetünk végig egy 15 órás műszakot, annak minden felemelő és pokoli pillanatával együtt.

A The Pitt egyedi megközelítéssel közelíti meg a kórházi élet drámáját, Robbyval együtt száguldunk egyik kórteremből a másikba, mindeközben a veterán orvos folyamatosan igyekszik lelket önteni a friss húsnak is nevezett újoncokba és a kollégákba. A Vészhelyzet nézőihez hasonlóan itt is folyamatosan érkeznek a mentősök újabb és újabb betegekkel, akik mind súlyos állapotban szoronganak a segítségre várva. Legyen szó egy öntudatlan kisgyerekről, egy rejtélyes okból folyamatosan hányó idős hölgyeményről, vagy éppen egy hasba lőtt férfiről, sosem tudhatjuk, ki lesz a következő pácienst. A The Pitt különlegessége abban rejlik, hogy a történet összefonódik, nem csupán epizódikus elemekből áll. Az orvosokkal együtt hagyjuk magukra az egyes betegeket, hogy aztán később, amikor új fejlemények merülnek fel, ismét találkozhassunk velük. A cselekmény több szálon fut, és az írók, tapasztalataikra alapozva, ügyesen szövik össze a különböző sorsokat. Senki nem marad elhanyagolva, sőt, a néha stagnáló történetszálak ellenére is ügyesen lezárják a karakterek sorsait. Az érzelmek skálája széles, hiszen néha felemelő pillanatokra, míg máskor szívfacsaró és tragikus eseményekre számíthatunk.

Noah Wyle teljesen olyan, mintha valaki azt mondta volna neki, hogy hozza vissza a legendás Carter doktort a képernyőre. Bármennyire is egyedi a The Pitt, arról senki nem tud meggyőzni, hogy Wyle ne a Carter-féle karaktert idézné meg. Azért van egy kis öröm az ürömben, hiszen a színész mesterien hozza a feladatát. Míg Noah Wyle korábban a Falling Skies című sci-fi sorozatban szinte eltűnt a képernyőről, itt végre újra megtalálta a helyét. A sok, talán túlságosan is bonyolult orvosi szakszó ellenére Robby karaktere egy valóságos ember, akivel könnyű azonosulni, és akit azonnal meg lehet kedvelni.

Az első két epizód a sorozatban olyan intenzív, hogy szinte lélegzetelállító, és tökéletesen bemutatja, milyen kaotikus lehet egy sürgősségi osztály a valóságban. Néha alig tudom követni, hogy éppen kivel mi történik, annyira gyorsan váltakoznak az események. A The Pitt egyértelműen olyan alkotás, amely teljes koncentrációt igényel; viszont ha megadjuk neki ezt a figyelmet, akkor igazán kifizetődő élményben lesz részünk. Az utóbbi időben nem láttam ennyi drámai pillanatot ilyen rövid idő alatt egyetlen sorozatban sem. Ebből a szempontból akár a Vészhelyzetet is emlegethetném, de most pozitív értelemben. A The Pittben feszültséggel teli, véres és gyomorforgató műtéti jelenetek is bőven akadnak, szóval érdemes óvatosan bánni a nassolással a nézés közben...

Érdekes megfigyelni, hogy a mellékszereplők is lenyűgözően hozzájárulnak a történethez. Victoria Javadi (Shabana Azeez), aki az anyja miatt szenved, már az első részben is sok bonyodalmat okozott, és valóban a sorozat egyik fénypontja. A folyamatosan szarkasztikus Trinity (Isa Briones) is kiemelkedően szórakoztató, és nem szabad megfeledkezni Robby jobbkezéről, Frankről (Patrick Ball), aki a kórház szívének számít. Ráadásul a betegeket megformáló színészek is kiváló teljesítményt nyújtanak, így méltán érdemlik meg az elismerést.

Épp ellenkezőleg. Az idejét nem tudom, hogy orvosos sorozat után mikor volt utoljára, hogy magam elé meredve bámultam a képernyőre, és percekig elfelejtettem kinyomni a tévét, úgy szíven ütöttek a látottak. Talán ennél jobb ajánlólevél nem is kell egy olyan jellegű szériának, mint a The Pitt.