Milák Kristóf végre megosztotta érzéseit: „Tévedtem, és őszintén sajnálom.”

Milák Kristóf mély sajnálatát fejezte ki és bocsánatot kért azoktól, akiket az utóbbi időszakban megbántott. Tudatában van annak, hogy ha másképp viselkedett volna, elkerülhette volna a zűrös helyzeteket. A kétszeres olimpiai bajnok úszó, aki másfél éve hallgatott, most őszintén feltárta érzéseit. Beszélt arról is, miért maradt távol a fukuokai világbajnokságtól, és hogyan teltek a napjai a párizsi olimpián.

A Mol-csoport hétfőn közzétett közleménye szerint másfél évnyi távollét után Milák Kristóf, a Tokiói és Párizsi Olimpia bajnoka, ismét a MOL Pályán Kívül podcast stúdiójában vendégeskedett. A beszélgetés során számos eddig megválaszolatlan kérdésre adott választ, és betekintést nyújtott az elmúlt hónapok és évek eseményeibe. A magyar úszósport kiemelkedő alakjaként eddig csupán apró információmorzsák álltak rendelkezésünkre róla, hiszen teljesítménye mindig is a beszélő szavak helyett beszélt: a párizsi olimpián a magyar csapat legsikeresebb tagjaként egy arany- és egy ezüstérmet zsebelt be.

Elérkezett az áhított pillanat: a közel 40 perces videóinterjú kedden reggel debütált a Mol-csoport hivatalos oldalán. Ebben Milák számos izgalmas témát érintett, többek között arról osztotta meg gondolatait, hogy...

Fetter Balázs műsorvezető azonnal egy lényeges kérdéssel indította a beszélgetést: érdeklődött Milák életének eseményeiről a fukuokai világbajnokságot megelőző időszakban, és arra is rákérdezett, mi motiválta őt abban, hogy távol maradjon az eseménytől.

"Röviden sok minden történt velem, hosszabban nagyon sok minden történt velem. Nehéz visszaemlékezni részletesen, és kiemelni azokat a katalizátorait a történéseknek, amelyek visszavezethetőek voltak arra, hogy akkor azt mondjam, köszönöm szépen, ebből inkább nem kérek - mert volt bőven" - kezdte Milák.

Akkor és ott, abban a pillanatban, mélyen hittem, hogy amit átéltem, az a kiégés jele. Most már tudom, hogy ez téves észlelés volt. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a sportág sajátos kihívásainak a negatív következményeivel álltam szemben. E mögött pedig ott volt egy hosszú időszak, tele boldog és kevésbé boldog eseményekkel, versenyekkel - például az a négy egymást követő verseny, amit egy év leforgása alatt kellett lebonyolítanom.

Milák úgy nyilatkozott, hogy a feszített tempó és a sűrű versenynaptár után kimerült, hiszen ő is csak egy ember, aki nem tudja tovább tolerálni a nyomást. Ekkor fogalmazódott meg benne az a gondolat, hogy "nem fogok házhoz menni a pofonért".

Úszóklasszisunk gyorsan korrigálta magát, mert úgy érezte, hogy ezzel a kifejezéssel azért igen nyersen fogalmazott. Hozzátette, ezalatt inkább azt értette, hogy Fukuoka előtt nem érezte magában a kellő tüzet, motivációt, a fegyelmezett hozzáállást. Egyszerűen minden olyan adottság elszállt belőle, ami őt addig előre vitte az útján.

Nem a fizikai erőm hagyott cserben, hanem a mentális állapotom. Nem akartam úgy részt venni egy versenyen, hogy belül nem érzem magam rendben, ezért nem voltam képes arra a teljesítményre, amit magamtól elvárok. Nem akartam erőltetni magam, miért is tenném? Ezen sokat töprengtem azelőtt, hiszen a tapasztalataim 99 százalékában jól alakultak a dolgok, amikor a medencébe ugrottam. Most azonban úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis időre, hogy összeszedjem magam.

- folytatta Milák, akitől a műsorvezető azonnal megkérdezte, hogy felmerült-e benne a gondolat, hogy felhagyjon az úszással és a versenyzéssel. A 24 éves úszózseni őszintén bevallotta, hogy valóban voltak olyan pillanatai, amikor elgondolkodott ezen, de végül arra a következtetésre jutott, hogy miért is pazarolná el ezt a csodálatos lehetőséget.

A lehetőség, amelybe már hosszú éveket fektetett, valóban sajátos tehetséggel és affinitással párosul. Olyan adottságokkal bír, amelyek lehetővé teszik számára, hogy sikeresen űzze ezt a hivatást. Ez a belső motiváció és az egyedi képességek tartották vissza attól, hogy feladja az úszást.

Milák Kristóf megosztotta, hogy a legnehezebb időszakában számos ember támogatta őt, akik közül kiemelt két különösen fontos személyt. Az egyikük Schmidt Ádám, a sportért felelős államtitkár, akivel már hosszú idő óta szoros baráti kapcsolatot ápol. A másik pedig Szabó Álmos, aki jelenleg Milák edzője. A fiatal úszó Szabó Álmost választotta edzőjének, mert úgy érzi, közöttük rendkívül jól működik a kémia, a kapcsolatuk erős és gyümölcsöző, ami nagyban hozzájárul közös munkájuk sikeréhez.

Álmos valóban kiemelkedik a többiek közül. Ezt elsősorban a szakmai aspektusokra értem, hiszen eddig nem voltam tisztában azzal, hogy létezik ilyen szintű magyar edző a szakmában.

Ezt követően Tokió és Párizs olimpiai bajnokát megkérdezték közeli barátjáról, Schmidt Ádámról, és arról, mit érdemes tudni róla, azon kívül, hogy sportállamtitkár. Milák elmondta, hogy a két sportoló kapcsolata nem újkeletű, hiszen már 2017-ben, amikor elkezdtek szép eredményeket elérni, felmerült benne, hogy szüksége lenne egy jogi szakemberre, aki a háttérügyekben támogatja őt. Ekkor ajánlották neki Schmidt Ádámot, akivel azóta is szoros barátságot ápolnak.

Rendszeresen találkoztunk, és gyakran tanácsát kértem a szerződésekkel kapcsolatban. Kezdetben csupán sportoló-ügyvéd kapcsolat volt köztünk, de az évek során ez fokozatosan barátsággá alakult. Schmidt Ádám számomra rendkívül fontos személy, és büszkén vallom, hogy a barátomnak tekinthetem őt, ahogyan ő is engem. Remélem, hogy még sokáig élvezhetem a barátságát.

A következő téma, amiről faggatták Milákot, az az átvitt értelemben "némasága" volt, hogy sportoló társaival ellentétben ő nem nyilatkozott, nem állt a kamerák elé, nemcsak itthon, hanem nemzetközi versenyeken, még az olimpián sem, ami az ő szintjén ilyen hosszú időn az egész sportvilágot tekintve rendkívül szokatlan, így a közvélemény nem tudta, egyáltalán miként érzi-e magát, és milyen intenzitással készül-e a versenyekre.

Ebben az időszakban a magyar úszósport világában is felütötték a fejüket olyan vélemények és kritikák, amelyek Milák teljesítményével és olimpiai esélyeivel kapcsolatosak. Sokan kifejezték aggodalmukat, hogy alig ismerik őt, és ez megkérdőjelezi a jövőjét a sportágban.

Szerintem a helyes az lenne, ha mindenki arról tudna, amiről tudnia kellene. Olyan témakörök, amelyek nem méltóak egy sportolóhoz, egy sportoló közösséghez, azokat benn kell tartani, és dolgozni rajtuk. Az elmúlt időszakban nem ez történt.

Akarva akaratlanul, Milák mindig téma volt, úgymond, a csapból is ő folyt az olimpiai előtti hónapokban. Erre reflektálva Milák annyit mondott, hogy "valamiből össze kellett gyűjteni azokat a kattintásokat". A magyar úszóklasszis elmondása alapján még úgyis találkozott néhány olyan cikkel, amely róla szólt, hogy próbálta elkerülni ezt a témát - mert volt jobb dolga -, de sokszor történt olyan, hogy egyik ismerőse küldött neki egy cikket, melynek címében Milák állt.

Teljes mértékben megértem, hogy bizonyos szempontokból szükséges adni valamit magamból, de az eredményeimen és néhány rendezvényen való részvételemen kívül nem vágyom arra, hogy mélyebben megosszam az életemet másokkal. Nagyra értékelem a magánéletemet, és ezt szeretném fenntartani magamnak. A jövőben is így fogok cselekedni: az emberek az eredményeimről és arról fognak hallani, hogyan képviselem hazámat, de ennél többet nem kívánok ígérni. Nem vagyok az a típus, aki szívesen áll a figyelem középpontjában, ha rólam van szó.

Milák a saját úszóélményeit és tapasztalatait osztja meg, különös figyelmet fordítva a legújabb trendekre. Az utóbbi időben egyre több tehetséges úszó választja az utat külföldre, különösen az Egyesült Államokba, ahol a tanulás mellett új edzésmódszerekkel is megismerkedhetnek. Bár az ottani egyetemi rendszer jelentősen eltér a magyartól, Milák érzékeli a lehetőségeket, és szívesen adaptálná azokat a magyar úszósportban. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a szakmai közösség nyitott legyen az új ötletekre, és hajlandó legyen együttműködni az edzéselméletek továbbfejlesztésében. Az őszinte tudáséhség és a közös célok mentén való munka kulcsfontosságú lehet a jövő sikeres úszóinak fejlődésében.

"Kapcsolatot tudok teremteni azokkal a fiatal úszókkal, akik részt vesznek az adott versenyen. Jelenleg több fiatal tehetség is érkezik, de ha valóban megvan bennük a kíváncsiság és az akarat, hogy tanuljanak tőlünk, akkor örömmel állunk rendelkezésükre – akár Kós Hubert mellett is." – nyilatkozta Milák, aki saját első felnőtt versenyén Gyurta Dánieltől, London olimpiai bajnokától kapott értékes tanácsokat. Milák célja, hogy egyszer ő is hasonló módon támogassa a fiatal, feltörekvő úszókat.

Ami a következő, 2028-as Los Angeles-i olimpiát illeti, Milák megmosolyogta azt a kérdést, hogy Kós Huberttel együtt majd ugyanúgy ott állnak-e a dobogó legfelső fokán.

A szándék bennem él, és a lehetőségeim jelenleg kedvezően alakulnak. Szívből vágyom arra, hogy ott lehessek, és úgy érzem, ő is hasonlóan érez, hiszen az ő karrierjében még akadnak kiskapuk, amelyeket érdemes lenne betömni. Én pedig rendkívül élvezem ezt az egészet, és minden erőmmel azon leszek, hogy elérjem céljaimat. Los Angeles-t nem ígérhetem meg, de mindent megteszek, hogy közelebb kerüljek hozzá. Jelenleg azonban Szingapúr az, amit biztosan tudok garantálni.

Milák ezzel a megjegyzésével a nyáron megrendezésre kerülő szingapúri úszó világbajnokságra tett utalást.

Hosszú ideig, még a párizsi olimpia előtti hónapokban is kérdéses volt, hogy Milák elkezdte-e edzéseit, és mennyi idő telt el azóta, hogy utoljára vízbe merült. Ez a bizonytalanság aggasztotta a magyar úszósportot. Milák azonban megnyugtatott mindenkit: köszöni szépen, ezekben a hónapokban is remekül érezte magát, és egyedül végezte el a medencés alapozást.

Természetesen! Íme a szöveg egyedi átfogalmazása: "Igen, készültem, de nem éppen úgy, ahogy azt a magyar úszószakma elvárná tőlem. Volt egy időszak, amikor nem léptem vízbe, majd egyedül, több hónapon át edzettem az olimpiára. Aztán, ha jól emlékszem, a nyári olimpia előtt, december és január tájékán tértem vissza a Budapest Honvéd medencéjébe. Tudjuk, hogy ez a medence nem kifejezetten erre a célra készült, hiszen 25 méteres, nem pedig 50 méteres, de igyekeztem a legtöbbet kihozni belőle, és teljes mértékben önállóan végezni a medencés alapozást az olimpiára, még ebben a rövid időkeretben is. Az a rövid, magányos időszak a medencében rendkívül jót tett a lelkemnek, ez nem vitás, de szakmai szempontból sokkal nehezebb volt."

Milák kifejtette, hogy a versenyzés iránti szenvedélye mélyebben gyökerezik, mint csupán a medencében lévő hét másik úszó jelenléte. Számára a valódi motiváció az, hogy saját határait feszegetve legyőzze önmagát. Riválisait inkább eszközként használja, hogy elérje saját céljait és vágyait. A medencében mindig úgy érzi, hogy a legfőbb ellenfele önmaga, és amikor sikerül felülkerekednie ezen a belső harcon, az igazi örömet jelent számára.

Nem az zavar, hogy le kell merülnöm az úszásba, és "meghalnom" egy kicsit. Sőt, imádom ezt az élményt! Az órákon át tartó edzés, természetesen az egészség határain belül, és az azt követő fáradtság, amikor a kezeimet és lábaimat alig bírom megmozdítani – ez az érzés számomra a legkedvesebb.

Folytatta a kétszeres olimpiai bajnok úszó: "A Párizsi Olimpia kapcsán, miután a 200 méter pillangón, mint abszolút favorit, végül csak a második helyet tudtam megszerezni Leon Marchand mögött, nem volt könnyű továbblépni. Őszintén szólva, a 100 méter pillangón kevesebb győzelmi esélyre számítottam. Ám ahogy később kiderült, a rövidebb távon ismét az aranyérmet hozhattam haza. Emlékszem, hogy a verseny során egy jobb taktikával és a megszerzett rutinommal sikerült az utolsó métereken megelőznöm a riválisaimat."

Megkérdezték tőle, hogyan tudta magát túltenni a 200 méteres pillangó döntőjének nehézségein. A válasza meglepő volt: elmondta, hogy a sikerhez egy jó adag francia reggeli is kellett, amit kizárólag a helyi pékségekből szerzett be. Nem a megszokott olimpiai faluból, hiszen külön szálláson élt a játékok alatt, amit ügyesen intézett el saját magának.

Akadt egy kis átfedés, amikor elérkezett a pillanat, hogy elhagyjam a párizsi szállásomat. Közben, míg újabb szállást kerestem, két éjszakát töltöttem el egy másik helyen. Versenyeim alatt azonban egy percet sem voltam a faluban - csupán csak utólag, amikor a versenyek véget értek.

Milák pályafutása korábbi szakaszában ritkán kellett szembenéznie azzal a ténnyel, hogy nem tudta megnyerni fő számait. Párizsban azonban a 200 méter pillangó döntője után néhány órára dühöngésbe merült. Úgy érezte, ha talán más stratégiát választott volna, a végeredmény kedvezőbb lett volna. Mégis, egy belső hang azt súgta neki, hogy talán egy kicsit kevesebb rejlik benne, mint amire számított.

A beszélgetés később a párizsi olimpia előtti időszakra terelődött, különös figyelmet szentelve annak, hogy miért érkezett Milák a francia fővárosba társainál később. A fiatal úszó elmondta, hogy ez tudatos döntés volt a részéről, hiszen Párizs "csupán a szomszédban" található. A repülőút viszonylag rövid, és mivel nincs időeltolódás, úgy érezte, hogy egy kis extra pihenőre van szüksége, hogy a legjobb formáját hozhassa.

Nem kellett úsznom az első napokban, nem volt hova sietnem. Visszatérve még kicsit az olimpiai faluhoz, az volt a legfontosabb, hogy ne érintkezzek senkivel, csak magammal tudjak foglalkozni, és a versenyre koncentrálni. Nagyon közel volt a szállásom az uszodához, nem ugyanazt a kaját ettem, mint a többiek, rendes ágyban aludhattam, ez is már nagyban segített, hogy megkönnyítse a kintlétemet.

Milák úgy véli, hogy a 200 méteres pillangó döntője során egyszerűen elfáradt, és ez volt a verseny vége. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy ő volt a magyar olimpiai csapat legkiemelkedőbb sportolója, így összességében nem lehet panasz. A második helyezése szerinte egyfajta "idegesség" jele volt, de a francia reggelik, amiket említett, segítettek neki átvészelni az eseményeket. A 100 méteres versenyre készülve viszont elhatározta, hogy mindent megtesz, és a benne rejlő összes energiát kiadja a vízben.

Azzal, hogy a Hungary feliratra mutattam a dresszemen, amikor medencéhez szólítottak, szerettem volna azt sugalni a hazámnak, hogy itt vagyok, és számíthatnak rám. Ezt a kötődést szerettem volna kihangsúlyozni, hogy Magyarország, minden pozitív és negatív dologgal együtt. Egy ilyen kis kommunikáció

- folytatta Milák. A magyar úszósport kiválósága az utolsó versenyszáma és a párizsi aranygép startja közötti időszakban Párizsban maradt, hogy igazán átélhesse az olimpiai hangulatot, hiszen a versenyek forgatagában erre nem volt lehetősége. Jól körülnézett a városban, és ellátogatott a vízilabdázók izgalmas mérkőzéseire, ahol a helyszínen szurkolhatott több magyar sporttársának, akik érméket szereztek.

Végezetül Milák Kristóf egy gondolat erejéig még magához ragadta a szót, és elnézést kért azoktól az emberektől, akiket megbántott.