Mihály-nap alkalmából különleges ünnepséget tartanak Salánkon, ahol a görögkatolikus templom búcsúját ünneplik. Az esemény nem csupán vallási jelentőséggel bír, hanem a közösség összetartozását is erősíti. A hívek szívélyesen várják a látogatókat, akik eg
A Salánki Görögkatolikus Egyházközség november 8-án, Szent Mihály és Gábor főangyalok és az összes mennyei erők ünnepén tartotta templombúcsúját.
A Beregszászi Magyar Görögkatolikus Esperesi Kerület egyik legjelentősebb egyházközsége 1870 és 1878 között emelte impozáns kőtemplomát, amely méltó helyszínévé vált a helyi hívek és zarándokok ünnepi összejövetelei számára. A templom építése során a közösség összefogása és elkötelezettsége nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy a szent hely a vallási élet középpontjává váljon a régióban.
A kerület jelenlévő papságával együtt végezték a szent liturgiát az anyaországból érkező Kiss Attila sajópálfalai és Aranyics Arnold nyírmadai görögkatolikus parókus atyák.
Az ünnepélyes szent beszédet Kiss Attila atya tartotta, aki a jelenlévők figyelmét arra irányította, hogy "Az angyalok tiszteletére szentelt templom és közösség nem csupán téglákból álló falakból épült, hanem élő kövekből formálódó egyház is, amelyet ti alkottok. Ti vagytok az élő templom, ti vagytok az építők kövei, az élő alapjai ennek a salánki közösségnek."
A szent liturgia befejezésénél körmenetet tartottak, miközben felolvasták az evangéliumot. Ezt követően megáldották a búcsúra érkező híveket.
A helyi református közösség képviseletében Balogh Attila lelkipásztor üdvözölte a gyülekezet tagjait.
Végezetül miroválást és antidorosztást tartottak, majd szeretetlakomával vendégelték meg a helyi és zarándoktestvéreket.
A salánki asszonyok jóvoltából a búcsúfia - nyalóka, mézeskalács, gyertya és egyéb ajándéktárgy - sem hiányozhatott az ünnepségről.
