Esztergom-Nyerges ralin történt tragikus tömegbaleset túlélői megszólaltak: meglepő módon senki nem érdeklődött irántuk.

Török Gábor a következő évi választásokkal kapcsolatban megjegyezte: "A Fidesz győzelme a választásokon valószínűbb, mint hogy széles többséggel nyerjen, inkább egy szűk többségre számíthatunk."

2024. március 24-én a magyar motorsport világát megdöbbentette az Esztergom-Nyerges rali közelében, Lábatlan térségében bekövetkezett tragikus tömegszerencsétlenség. A verseny során egy versenyautó átszakította a biztonsági határokat, és a tiltott zónában álló nézők közé csapódott. A szörnyű baleset következtében három férfi és egy nő azonnal életét vesztette, majd néhány nappal később az elhunyt hölgy 12 éves lánya is a kórházban hunyt el. Az eset számos súlyos sérülést is okozott, melyek az érintettek életére és a közösségre nézve is mély nyomot hagytak.

Tímeát és férjét egy váratlan baleset sodorta el, ahogy a kirepülő kocsi a sarkon megjelent. A nő fájdalmát és tehetetlenségét csak fokozta, hogy a szerelme éppen a szeme előtt vesztette életét.

- Nagyon izgatott voltam, hogy végre elinduljunk - mesélte Tímea a Napló kamerái előtt. - De bevallom, nekem nem igazán volt kedvem, mert aznap borongós, hideg idő fogadott minket. Amikor megérkeztünk, a baleset helyszínével szemben álltunk meg, és onnan irányítottak át minket a másik oldalra. A tömegben próbáltam kiszúrni valamit, hogy lássak, de a következő pillanatban már csak azt éreztem, hogy valami repül felém... Amikor a becsapódás történt, csend és sötétség borult rám. Abban a pillanatban elveszítettem az eszméletemet, de amikor kirepültem az útra, már magamhoz tértem. Az a hely pedig maga volt a káosz, rettenetes zűrzavar uralkodott.

Rolandot szinte a töltésnek nyomta a versenyautó, a lába súlyosan megsérült, és azóta képtelen dolgozni. A jobb lába centiméterekkel rövidebb lett, és ez gyökeresen felforgatta az életét.

- Nem éreztem semmiféle ütést, csak a föld hideg érintését. A szám, az arcom, az egész testem tele volt fűvel és porral. Föl akartam emelkedni, hogy segítsek a többieknek, mert hallottam a káosz zúgását körülöttem, de nem tudtam talpra állni, mert a lábaim teljesen szétesettek - emlékezett vissza Roland.

A becsapódást követően Tímea szeme előtt megfagyott az idő: férje mozdulatlanul hevert a földön. Szíve mélyén tudta, hogy a férfi már nem él.

- Mellettem ült egy pszichiáter, ő volt mellettem az ébredésnél. Kérdezte, tudom-e, hogy hol vagyok. Mondtam, igen az intenzív osztályon. És akkor én mondtam, hogy meghalt a férjem, és mondta, hogy igen. Tudtam már akkor, amikor kint láttam - mesélte Tímea -. Szerintem ezt még az agyam mintha a mai napig nem akarná tudomásul venni. Még mindig nem tudom felfogni, tényként kezelni. Még mindig sokszor várom haza, hogy belép mosolyogva, ahogy mindig szokott.

Roland számára rendkívül megterhelő a múlt eseményeivel szembesülni.

- Voltam kómában, utána mesterséges kómában. Kétszer élesztettek újra, utána még három hónapig nem tudtam, mi történt, utána kezdték el mesélni a dolgokat - mondta Roland, akit furdalt a lelkiismeret, hogy ő túlélte a tragédiát az áldozatokkal szemben. Erről könnyeivel küszködve mesélt. - Amikor meghallottam, hogy gyerekek haltak meg, apuka meg anyuka... Én akartam meghalni a kórházban, mert én már éltem...A gyerekek még nem... Nem bírtam felfogni a dolgot, mondták nemek, hogy neked is van családod.

Tímea még másfél év elteltével sem tudott teljesen felépülni; legutóbbi műtétjére csupán néhány hete került sor.

- A becsapódás a jobb oldalamat érintette, ami azt jelenti, hogy a kulcscsontom törött el, és sajnos a csípőtájéki csontok is megsérültek: medencém, szeméremcsontom, combcsontom, valamint a térdem és a lábszáram többszörös töréssel. - mesélte Tímea, aki hosszú időn át kerekesszékbe kényszerült. Még most is, minden egyes lépése fájdalommal telített számára.

Roland, aki korábban ácsként tevékenykedett, kénytelen volt végleg búcsút inteni a szakmájának. A balesete után már nem képes felmászni a tetőkre, és most tanácstalanul áll a jövő előtt, nem tudja, merre folytassa az életét.

- Ott vannak a gyerekeim, kicsik, és sajnos nem tudok velük focizni... Elviszem őket az edzésre, de egy edzőmeccset sem tudok végignézni, mert nem bírom végigállni - kesergett Roland.

Tímea véleménye szerint a legszomorúbb az, hogy a tragédia után senki nem érdeklődött sem iránta, sem pedig a többi áldozat családjának sorsa iránt.

- Csalódott vagyok, hogy tényleg nem keresett meg senki, a szervezők részéről sem - mondta Tímea, aki elmondása szerint sokat gondol a kocsi sofőrjére Tóth Jánosra, és a navigátor Bán Viktorra, akik elgázolták. - Azt sem tudom, hogy mi van velük, pedig még egyébként engem érdekelne is. Biztos, hogy nekik sem egyszerű, lehet, hogy ők is gondolnak ránk, nem tudom... De ennek nem adták jelét, megkeresés nem volt.

A riportban megszólal Berényi Ákos, a szövetség korábbi rali-szakágvezetője, aki hangsúlyozza, hogy a baleset előtt a biztonságos zónát jelző tábla, más néven Markó-kereszt, nem a megfelelő helyre került.

Áprilisban mi is beszámoltunk róla, hogy a baleset ügyében a szervezők közül két embert gyanúsítottként kihallgattak.