Tragikus hír érkezett: egy 12 éves magyar kislány életét vesztette. Az ilyen események rávilágítanak arra, hogy sok fiatal veszélyben van a bullying miatt. Iskolapszichológussal beszélgettünk erről a súlyos problémáról, hogy jobban megérthessük a jelenség
Íme Freddie lenyűgöző felesége, akit ritkán láthatunk a nyilvánosság előtt: Dóri iránti szenvedélye már korábbi párkapcsolata alatt kezdett bontakozni.
Múlt hétfőn egy 12 éves gödöllői kislány öngyilkos lett a szobájában. A hírek szerint a hatodik osztályos gyerek iskolai bullying áldozata volt, társai gyakran csúfolták testalkata miatt, sokszor látták sírni a kislányt az iskola folyosóján. A tragédia kapcsán további részletek egyelőre nem kerültek napvilágra. Alábbi cikkünkben Teveliné Horváth Melinda okleveles pszichológust, iskolapszichológust kérdeztük arról, hogyan lehet megelőzni az ehhez hasonló tragédiákat. Mit tehet a szülő, mit tehet a pedagógus? Hogyan kerülhető el, hogy egy gyerek bántalmazóvá, vagy éppen áldozattá váljon?
A gyerekek közötti bántalmazás, csúfolás és piszkálódás nem újkeletű jelenség – már évszázadokkal ezelőtt is jelen volt a társadalomban. Azonban a napjainkban egyre gyakrabban emlegetett iskolai bullying kifejezés sokkal többet jelent, mint puszta gúnyolódás: ez egy rendszeresen, szándékosan és ártó szándékkal végrehajtott cselekvés. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a bántalmazás gyakran áttevődik az online térbe, így a diákok nem tudják elkerülni a sértéseket még az iskola kapuján kívül sem. Az erőviszonyok soha nem kiegyenlítettek, és az áldozatok gyakran tehetetlenek, képtelenek megvédeni magukat. Bullying áldozatává válhat szinte bárki, aki valamilyen külső vagy belső tulajdonsága miatt kilóg a tömegből, és akinek nincs lehetősége arra, hogy megállítsa a bántalmazást.
Megdöbbentő tény, hogy hazánkban évente egy teljes osztálynyi gyermek dönt úgy, hogy önkezével vet véget életének. Az UNICEF statisztikái szerint a tizenévesek körében 85%-nak volt már tapasztalata iskolai zaklatásról, míg 66%-uk arról számolt be, hogy rendszeres bullyingban, verbális vagy fizikai erőszakban részesül. Ezek az adatok világosan mutatják, hogy sürgős lépésekre van szükség mind a pedagógusok, mind a szülők részéről. Ezen túlmenően, a politikai vezetés felelőssége sem elhanyagolható: évek óta a bűnbakkeresés politikáját folytatja, és a számára nem megfelelő - akár valós, akár vélt - ellenfeleivel szemben nem a párbeszédet, hanem a megsemmisítést választja.
Első lépésként fontos, hogy a szülő és a pedagógus észrevegye azokat az intő jeleket, melyek felhívják a figyelmet rá, hogy a gyereket bántás éri, iskolai bullying áldozata. Erről Teveliné Horváth Melinda az alábbiakat mondja:
A gyermek viselkedésének hirtelen megváltozása számos figyelmeztető jel lehet. Ha észrevesszük, hogy a kicsi zárkózottabbá válik, nem szívesen jár iskolába, vagy romlik a tanulmányi teljesítménye, érdemes alaposabban megvizsgálni a helyzetet. Gyakori fej- és hasfájásra való panaszkodás is gyanúra adhat okot. Továbbá, ha az étvágya vagy alvási szokásai drámaian megváltoznak, vagy ha a korábban barátságos gyermek hirtelen agresszívvá vagy szorongóvá válik, ezek mind figyelmeztető jelek lehetnek. A pedagógusok számára árulkodó lehet, ha a gyerek gyakran marad egyedül a szünetekben, vagy ha mások kizárják őt a közösségi tevékenységekből. Fontos, hogy odafigyeljünk ezekre a jelekre, hiszen a gyermek jóléte érdekében minden segítségre szükség lehet.
Ha a pedagógus észleli, hogy az osztályban valaki bullying áldozatává vált, fontos lépéseket tennie a helyzet kezelésére. Először is, kulcsfontosságú, hogy a pedagógus biztonságos és támogató légkört teremtsen, ahol a diákok szabadon kifejezhetik érzéseiket. Ahelyett, hogy azonnal az egész osztály előtt beszélne a problémáról, a pedagógusnak érdemes először külön-külön találkozni az áldozattal, hogy megértse az ő nézőpontját és érzéseit. Ezután, ha a helyzet indokolja, javasolt az egész osztálynak közösen foglalkozni a témával, különösen akkor, ha a bullying viselkedés mintája vagy a következmények szélesebb körben érinthetik a csoportot. Ilyen esetben a közös beszélgetés segíthet a tudatosság növelésében és a közösségi összetartozás erősítésében. Viszont ha a helyzet érzékeny, és a többi gyerek érintettsége nem indokolt, akkor célravezetőbb lehet, ha csak azokkal a diákokkal foglalkozik, akik közvetlenül érintettek. Ez lehetőséget ad arra, hogy a pedagógus személyre szabott támogatást nyújtson, és bizalmasan kezelje a helyzetet, így az áldozat és a tanúk is biztonságban érezhetik magukat. A legfontosabb, hogy a pedagógus figyelmesen mérlegelje a helyzetet, és a diákok jólétét mindig tartsa szem előtt, legyen szó akár csoportos, akár egyéni beavatkozásról.
Amikor a pedagógus észleli a zaklatást, az első és legfontosabb lépés a helyzet alapos megfigyelése és a csendes tájékozódás. Ez magában foglalja a közvetlen érintettekkel, például az áldozattal és a szemtanúkkal folytatott beszélgetéseket. Elengedhetetlen, hogy az áldozat biztonságban érezze magát, és tudja, hogy a felnőttek támogatják őt ebben a nehéz helyzetben. Ha az osztály egészével szeretnénk foglalkozni, például az empátia, az elfogadás vagy a bántalmazás elleni fellépés jelentőségének hangsúlyozása érdekében, akkor a közös beszélgetés rendkívül hasznos lehet. Ugyanakkor, ha konkrét incidens történt, sokszor hatékonyabb, ha először csak az érintettekkel (az áldozattal, az elkövetővel és a tanúkkal) folytatunk megbeszélést. Ez lehetővé teszi az igazság alaposabb feltárását, miközben elkerüljük a nyilvános megalázást vagy a bűnbakképzést – fogalmaz így Teveliné Horváth Melinda.
Senki sem képzeli el szívesen, hogy a saját gyermeke bántalmazóvá váljon. De mit tehet a szülő azért, hogy a gyermeke empatikusabbá és elfogadóbbá váljon másokkal szemben? Hogyan akadályozhatja meg, hogy a gyermekből olyan felnőtt legyen, aki szavakkal vagy tettekkel szándékosan árt a körülötte élőknek? Az alap az, hogy a szülők példát mutassanak, és tudatosan neveljék gyermekeiket az empátia és a tisztelet értékeire.
A példamutatás ereje megkérdőjelezhetetlen. A gyermekek legfőképp abból merítenek, amit környezetükben tapasztalnak: ha a szülő tiszteletteljesen beszél másokról és nyitott a sokféleségre, akkor ez a szemlélet a gyermekben is gyökeret ver. Az őszinte és nyílt párbeszédek - például arról, hogyan érezhetik magukat mások különböző helyzetekben - kulcsfontosságúak az empátia fejlődésében. Emellett elengedhetetlen, hogy a szülő ne bagatellizálja mások nehézségeit, és tanítsa meg gyermekét arra, hogy vállalja a felelősséget saját cselekedeteiért. A közös meseolvasás, filmnézés vagy a történetek megbeszélése remek alkalmak lehetnek az érzelmi intelligencia erősítésére.
Minden szülő szívügye, hogy megóvja gyermekét a csúfolások és bántások kemény világától. Ahogy a gyerekek felnőnek, és egyre több helyzetben találkoznak a külvilággal – legyen az bölcsőde, óvoda vagy iskola –, sajnos nem tudunk mindig mellettük állni, és nem védhetünk meg őket minden nehézségtől. Ezért elengedhetetlen, hogy olyan erős és ellenálló személyiségeket neveljünk belőlük, akik képesek lesznek kezelni az esetleges iskolai zaklatások kihívásait.
- Az érzelmi ellenállóképesség, vagyis a reziliencia fejleszthető. A szülő segíthet ebben azzal, ha megerősíti a gyerek önbizalmát: dicséri az erőfeszítéseit, támogatja az érdeklődési köreit, és elismeri az egyéni értékeit. Fontos, hogy a gyerek megtanuljon beszélni az érzéseiről, és tudja, hogy meghallgatják, megértik. Ha megtanulja felismerni a saját érzelmeit és megküzdeni velük, akkor könnyebben védetté válik a külső bántásokkal szemben. Emellett, ha a szülő nem próbálja mindenáron "megmenteni", hanem támogatja abban, hogy maga is megoldásokat találjon, az önállóságot és belső erőt épít benne - hívja fel a figyelmet, Teveliné Horváth Melinda.
