Álmaimban az Európai Unió barátságosan integet, mintha csak egy régi ismerős lenne, és a képzeletem szárnyán eljutok Québec csodás tájaira! Az unió és a kanadai tartomány közötti kapcsolat izgalmas lehetőségeket rejt magában, hiszen a kultúrák találkozása

Viszlát, USA: emlékezetes mém voltál, de van még jobb a tarsolyunkban! Ez itt a heti hírlevelünk, a 24/7 üdvözlete.

B.-nek sikeres vállalkozása van, és a gyerekeink is hasonló korúak, a legkisebbek pedig a Covid alatt jöttek a világra. Az utolsó karanténidőszak során egy parkban ültünk, és a kormány példás járványkezeléséről beszélgettünk, amikor a téma a kivándorlásra terelődött. "Talán Kanada vagy Spanyolország" - mondta B. egy olyan hanglejtéssel, amelyből világosan kiderült, hogy az ötlet nem igazán érlelődött meg benne azelőtt. "Az USA nem jöhet szóba?" - kérdeztem, mire felelős apaként megrázta a fejét: "Fegyvertartás, egészségügy..."

Kevésbé racionális alapokon, de addigra ugyanide érkeztem: a járvány előtt több látogatáson át igazítottam az Amerika-képemet ahhoz, amit a vörös csillagos oviban nevelt kelet-európai ember a popkultúra nyomán a fejében megalkot. Az utolsó úton, a teljesen díszletszerű, és a hurrikán öröksége mellett nyilvánvaló, mély társadalmi problémákkal küzdő New Orleansban lődörögve megállapítottam:

Amerika lehetőséget ad arra, hogy felfedezzük, milyen boldogító és egyedülálló módon kapcsolódunk európai gyökereinkhez.

Szóval azon a napon, a parkban a világ színpadát festettük meg, és akkor még csak a második Trump-ciklus fényei világítottak előttünk. Mikor számít örömhírnek, ha Elon Muskot hátrébb tolják, hogy csak a tisztán trumpi zsenialitás ragyogjon? A hét azonban újra meglepetéseket hozott, hiszen a szomszédos területeken már hónapok óta tartó béke után a világgazdaság hirtelen feje tetejére állt. A védővámok láttán még mindig nem világos, hogy ez már a végső terv, vagy csupán egy New York-i ingatlanügynök trükkje, aminek az alapja a kockázat, és a 10%-os visszaesés már-már ajándék lesz. Az is kérdéses, hogy Trump tudatában van-e annak, hogy az amerikai szupertermékek gyártását az elmúlt nyolc évtizedben Mexikótól Kínáig számos helyre kiszervezték. Mindazonáltal, aki hisz abban, amit a 'Reszkessetek, betörők!' üzenete sugall (hogy végül a jó dolgok a jó emberekkel történnek), az lassan elindulhat a részvényboltba.

mert ha jövőre is lesz még tőzsde, akkor most minden olcsó.

Senki, még Trump sem képes megjósolni, hogy a 20-30-40 százalékos vámok milyen hatást gyakorolnak egy ország gazdaságára. A katasztrófamodellek általában néhány százalék körüli változásokkal foglalkoznak, míg itt tízszer, esetleg hússzor több a tét. Vajon a kommunista Albánia és Észak-Korea gazdasági modelljeinek kedvezőbb aspektusait felnagyítva sikerülhet a szigetelés politikáját népszerűsíteni? Ez mindenképpen meglepő irányváltás lenne a globalizmus híveitől. Vagy esetleg csak felgyorsítják a hiperinflációt, és a modern populizmus emlékműve az utolsó ciklus végére önmaga áldozatává válik, hogy 2028-ban a demokraták egy szalmával tömött zakóval térjenek vissza, összeszedni, ami még maradt? (Globális szempontból ez csak lábjegyzet, de ha helyi érdekeket nézünk, akkor megfigyelhetjük, hogy bármilyen stratégiával is próbálkoztak a saját, Bem téri zsenijeink, az újabb Trump-érában nemcsak Rogán Antal nem tűnik el a feketelistáról, hanem a hozzá fűzött gazdasági álmok sem válnak valóra. De ne aggódjunk, majd az akkumulátorok és a Budapest-Belgrád vasút megoldja a problémákat! Itt van a friss károk gyors leltára.)

Akárhogy alakulnak is a dolgok, egy biztos: B. előrelátó jóslatának beteljesülte után néhány évvel Amerika – a pop-, rock- és countrydalok, a farmerek és a pickupok szövevényes mémje, amely a XX. század csúcsformáját idézte – végleg bezárta kapuit. Nem mondható, hogy óriási veszteség érte, hiszen csupán megszoktuk a látványt, de valljuk be, léteznek ennél izgalmasabb alternatívák, és valójában már léteznek is. Az egyenleg végső alakulását az határozza meg, hogy milyen kulturális irányzatok lépnek a helyére, hiszen, ahogy a soft powerről szóló írásunk is megjegyzi, valami biztosan be fog hatolni a térbe. Ha a Reszkessetek, betörők! a valóságról szól (mert végül is, mi másról szólna egy mese?), akkor az a valami Kanada lesz, esetleg egy ízlésesen és védhető formában megerősített Ukrajnával kiegészítve, amely együtt alkotja majd az új Európai Uniót. Ez a jogok és szabadság régi-új földje – még ha hazánk autokrata skanzenjében, ahol e jogokat módszeresen és élvezettel tiporják, most fura is ezt leírni.