Fedezzük fel a K2-18b titkait: nyomok, amelyek az élet létezésére utalnak!
A Cambridge-i Egyetem kutatócsoportja a K2-18b nevű exobolygó légkörét vizsgálva olyan molekulák nyomaira bukkant, amelyek a Földön kizárólag egyszerű élőlények által keletkeznek. Ez már a második alkalom, amikor a NASA James Webb űrteleszkópja életre utaló vegyületeket azonosít a bolygó atmoszférájában, ráadásul ez eddig a legígéretesebb felfedezés. A tudósok és független csillagászok egyaránt felhívják a figyelmet arra, hogy az eredmények megerősítéséhez további adatokra van szükség.
A kutatás vezetője, Nikku Madhusudhan professzor a Cambridge-i Egyetem Csillagászati Intézetében elmondta: reméli, hogy hamarosan döntő bizonyítékot is szerezhetnek. Most a cambridge-i kutatók a légkörben legalább az egyik -- vagy akár mindkét -- olyan molekula kémiai lenyomatát megtalálták, amelyek az élethez köthetők: ezek a dimetil-szulfid (DMS) és dimetil-diszulfid (DMDS). A Földön ezeket a gázokat tengeri fitoplanktonok és baktériumok állítják elő. Madhusudhan professzor elmondta, meglepte, milyen nagy mennyiségű gázt észleltek egyetlen megfigyelési ablak alatt. "Az általunk becsült mennyiség a Földön találhatóhoz képest ezerszeres lehet" - mondta - "tehát ha valóban élethez köthető ez a gáz, akkor ezen a bolygón bőven van élet". Madhusudhan professzor még tovább ment:
A kutatócsoport elismeri, hogy a legújabb megállapításaik mögött sok "ha" és "de" húzódik meg. Először is, az észlelésük jelenlegi szintje nem felel meg a tudományos közösség által elvárt szigorú kritériumoknak, amelyek szükségesek egy felfedezés hivatalos bejelentéséhez. A tudományos érvényességhez körülbelül 99,99999%-os biztonsággal kell kizárniuk annak lehetőségét, hogy csupán véletlen jelenségről van szó – ezt a jelenséget "öt szigmás" eredménynek nevezik. Jelenlegi megfigyeléseik viszont csupán három szigmás eredmények, azaz 99,7%-os bizonyossággal bírnak. Ez elsőre soknak tűnhet, de a tudományos közösség számára még mindig nem eléggé meggyőző. Mindazonáltal, ez egy jelentős előrelépés a 18 hónappal korábban elért egy szigmás (68%-os) eredményhez képest, amelyet akkoriban számos kétkedés övezett.
Még ha a cambridge-i kutatók elérik is az öt szigmás szintet, ez önmagában nem szolgáltatna végleges bizonyítékot arra, hogy élet létezik a bolygón – figyelmeztetett Catherine Heymans professzor, az Edinburghi Egyetem csillagásza és Skócia királyi csillagásza, aki nem vett részt a kutatásban. "Még ilyen magas fokú megbízhatóság mellett is felmerül a kérdés, hogy honnan származik ez a gáz" – nyilatkozta a BBC-nek. "A Földön ezt mikroorganizmusok termelik az óceánban, de még ha tökéletes adataink lennének, akkor sem tudnánk biztosan megállapítani, hogy ez biológiai eredetű egy másik világban. Az Univerzumban számos különös jelenség zajlik, és nem tudjuk, hogy milyen egyéb geológiai folyamatok generálhatják ezeket a molekulákat azon a bolygón." Ezzel a nézőponttal a cambridge-i csapat is egyetértene: más kutatócsoportokkal közösen dolgoznak azon, hogy laboratóriumi körülmények között kiderítsék, előállíthatók-e a DMS és a DMDS élettelen módon is.
Madhusudhan professzor elismeri, hogy még hosszú tudományos út áll előttük, ha meg akarják válaszolni az egyik legnagyobb kérdést a tudományban. De úgy véli, jó úton járnak. "Évtizedek múlva talán visszatekintünk erre a pillanatra, és felismerjük: ekkor került elérhető közelségbe az élő Univerzum" - mondta - "Ez lehet az a fordulópont, amikor hirtelen képessé válunk megválaszolni az alapvető kérdést: egyedül vagyunk-e az Univerzumban?"
