A palesztin terrorcsoportok Szíriában lefegyverzésre és feloszlatásra kerülnek, mivel a belső stabilitás megteremtése elengedhetetlen.
Bár az új damaszkuszi vezetés filozófiája még nem teljesen világos, intézkedései egy határozott központi hatalom kialakításának irányába mutatnak. Az egyik kulcsfontosságú lépés ennek megvalósításához az ország területén működő palesztin terrorcsoportok felszámolása, amely felé most megtették az első bátor lépést.
Az Aszad-rezsimet leváltó új szíriai kormányzat összehívta az országban működő palesztin fegyveres csoportokat, és világossá tette számukra, hogy fel kell készülniük a teljes megsemmisítésükre. A feszültséggel teli eligazítást a palesztin diaszpóra központjaként számon tartott damaszkuszi Yarmoukh táborban tartották, amely évekig az ISIS uralma alatt állt.
Szíria új vezetése határozott lépéseket kíván tenni minden olyan fegyveres támadás megakadályozására, amely a területükről irányul a zsidó állam felé. Céljuk, hogy elkerüljék azokat a súlyos izraeli válaszcsapásokat, amelyek már Gázában és Libanonban is megfigyelhetőek voltak.
Ez a nézőpont jól tükröződik abban a videó-interjúban, amelyben az új rezsim képviselője látható. Amikor többször is rákérdeztek Izrael elmúlt heti támadásaira az Aszad-rezsim fennmaradó katonai létesítményei ellen, ő ügyesen elkerülte a közvetlen választ. Ehelyett inkább az ország stabilitásának megteremtésére helyezte a hangsúlyt.
A HDF határozottan elítéli a folyamatban lévő akciókat, és felszólította Izraelt, hogy azonnal állítsa le támadásait Szíria irányába. Az izraeli hadsereg már elérte alapvető célját: teljes mértékben ellenőrzése alatt tartja a Golan-fennsíkot, és sikerült megsemmisítenie az Aszad-rezsim legfontosabb katonai kapacitásainak 85%-át. A további támadások nemcsak hogy nehezítenék a belső stabilitás helyreállítását Szíriában, hanem az ország már így is "túl kimerült" ahhoz, hogy újabb konfliktusokba bonyolódjon.
Az al-Akhbar libanoni újság információi alapján a HDS a jövőben kizárólagosan fogja irányítani az Izraellel kapcsolatos lépéseket, elkerülve ezzel a palesztin terrorszervezetek zűrzavaros működésének további támogatását. Ezt a megközelítést támasztja alá a győztes lázadók és Antony Blinken közötti tárgyalás, ahol a stabilitás megteremtése állt a középpontban.
A HDS bejelentése alapján az aktív palesztin harci szervezetek és terrorcsoportok fegyvereit elkobozzák, továbbá megszüntetik a kiképzőtáborokat és a katonai főhadiszállásokat. Ezen felül kötelezni fogják őket, hogy alakulataikat minél gyorsabban oszlassa fel.
A találkozón részt vettek a palesztin politikai és terrorszervezetek legmeghatározóbb képviselői, köztük a híres PFLP, amelyet a neves gépeltérítő és túszszedő, Leila Khaled vezetett, valamint a kommunista DFLP, amely szintén jelentős szereplője a palesztin mozgalmaknak.
Ezek a széles körű csoportok már a 60-as évek végén megkezdték terrorcselekményeik sorozatát a Közel-Keleten. A Hamász mellett az Iszlám Dzsihád és a Palesztin Népi Harci Front is aktívan részt vettek ebben a mozgalomban, emellett számos kisebb iszlamista milícia is képviseltette magát a térségben.
A Hamász és a Mahmúd Abbász által vezetett Fatah képviselői nem vettek részt az eligazításon, ám a Hamász korábban már kifejezte gratulációját a lázadóknak az Aszad-rendszer megdöntéséért folytatott harcukban. Abbász ezzel párhuzamosan hangsúlyozta, hogy a Palesztin Hatóság "támogatja a szíriai népet, és mindenkinek tiszteletben kell tartania a Szíriai Arab Köztársaság egységét, szuverenitását és területi integritását."
Az ISIS-t nem hívták meg a tájékoztatóra, mivel a szervezet nem palesztin érdekeket képvisel, hanem globális kalifátusi törekvéseket vall. Ennek ellenére továbbra is jelentős befolyással bír Szíria területének széleskörű részein.
A beidézett csoportok fegyverzetét a táborok védelmi és biztonsági feladataira korlátozzák, de a kerítéseken kívül semmilyen katonai tevékenységet nem folytathatnak. Cserébe politikai és jótékonysági jogosultságokat kapnak az újjászervezett szír állam területén, tekintettel az országban létező táborok mintegy kétmilliós palesztin lakosságára, akiknek érdekeit képviselhetik.
Ennek megfelelően a táborokban az adminisztratív és segélyező irodák működhetnek, de a toborzás vagy kiképzés tilos lesz. A magasfokú óvatosság oka az, hogy az 1948 óta létező menekülttáborok 'humán utánpótlásából' az ISIS is részesedett, amely várhatóan az új rezsim legveszedelmesebb belső ellensége lesz.
Egyetlen szervezet sem rendelkezik autonóm jogosultságokkal, és szigorúan tilos átkelő-folyosók, alagutak, fegyverraktárak vagy bunkerek fenntartása. Továbbá, tilos bármilyen segítséget nyújtani olyan feleknek, amelyek Izrael ellen irányuló akciókat terveznek. Ugyanez a korlátozás vonatkozik mindazon lehetséges tevékenységekre is, amelyek a libanoni tűzszünetet veszélyeztethetik, különösen Szíriából kiindulva.
A történelmi súlyú tanácskozás egyben üzenet a Hezbollah felé is. Az új hatalom meghatározó csoportjai egyhangúan követelik, hogy a vezetés álljon bosszút a libanoni terrorpárton, amiért az támogatta az Aszad-rezsimet a szíriai polgárháborúban.
A bejrúti források szerint az új kormányon belül domináló irányzatokat egyáltalán nem érdekli az "ellenállás" fogalma, amelyet a Hamász, a Hezbollah és az Iszlám Dzsihád a legintenzívebben hirdetett. E helyett úgy vélik, hogy Szíria újjáépítése a legfontosabb célkitűzés. Szerintük a háború Izraellel nem csupán lehetetlen, hanem kifejezetten káros is lenne, mivel aláásná az újjáépítés lehetőségeit.
A szíriai menekültek sorsa egyelőre áttekinthetetlen. Összlétszámuk mintegy 6 millióra tehető, de nem képeznek egységes tömböt, és hatalmas területeken szétszórva várják a továbbiakat, az Eufrátesztől Londonig.
A hazai stabilitásra vár az a többszázezer Libanonban rekedt menekült, akik az Aszad-rendszer miatt eddig nem térhettek vissza hazájukba, de eközben végzetesen csalódtak a Hezbollahban is. Többnyire fiatal családokról van szó, akikre nem csak a gazdaság újraindításához volna szükség, de erősíthetik a rendszer politikai hátterét is, kivált, ha majd választásokra is sor kerül. Rájuk viszont csak akkor lehet számítani, ha odahaza nem leselkedik rájuk egy olyan csapdahelyzet, amint ami elől elmenekültek.
A libanoni kormány ugyanakkor nyomás alatt tartja őket, mivel a szíriai menekültek tömeges jelenléte komoly biztonsági és gazdasági problémákat okoz a már így is meggyengült ország számára.
Ugyanez igaz a Törökországban évek óta várakozó, vagy az Unióba már bejutott szír menekültekre. Esetükben is a garancia az elsődleges kérdés, amikor hazatérésüket fontolgatják. Közülük sokan bizonnyal az Európában való végleges letelepedést választják, ám ez csak a távolabbi folyamatokban fog kiderülni.
Ennek az a magyarázata, hogy 2015 óta számos szíriai menekült és családja talált munkát és megélhetési lehetőséget Nyugat-Európa különböző országaiban. Ezen felül nem igazán lehet biztosra venni, hogy a hazájukban tapasztalható kaotikus helyzetek cserébe bármiféle előnyökhöz vezetnének.
Recep Tayyip Erdoğan, a török elnök, akit sokan a szíriai konfliktus egyik fő alakjaként tartanak számon, a múlt héten bejelentette, hogy megnyitja a szíriai határt. Ezzel lehetőséget biztosít a hazájukban tartózkodó körülbelül 3 millió menekült számára, hogy visszatérhessenek otthonukba. Azonban a visszatérés nem valószínű, hogy azonnal megtörténik, mivel sok érintett óvatosan közelíti meg a helyzetet. A törökországi szíriai menekültek többsége inkább meg kívánja várni, hogy hogyan alakulnak az elkövetkező, bizonytalan hónapok, mielőtt véglegesen döntést hozna a hazatérésről.
Murat Erdogan professzor, a migrációs szakértő, figyelmeztet arra, hogy bár várható némi mozgás, nem számít arra, hogy emberek milliói egyszerre hagyják el Törökországot, ahogy sokan gondolják vagy remélik. Szerinte új feszültségpontok kialakulása fenyeget, ami további aggodalomra ad okot.
Különösen feszült helyzetet teremthet, ha Erdoğan esetleg nyomást gyakorol a szíriai menekültekre, hogy elhagyják Törökországot. Ugyanakkor a damaszkuszi kormány is komoly akadályokat gördíthet eléjük, mivel igyekszik megakadályozni, hogy az Aszad-pártiak visszatérjenek az országba. Ennek következményeként hosszadalmas és bonyolult bürokratikus ellenőrzések várhatóak, amelyek tovább fokozhatják az amúgy is magas feszültséget a régióban.
A menekültek főbb összpontosulási pontjai mellett fontos megemlíteni azokat a jelentős embercsoportokat is, akik Irak területén próbálnak menedéket találni, vagy akik még mindig az ISIS elnyomásának következményeivel küzdenek.
A legfőbb kérdés továbbra is az, hogy a megfenyegetett palesztin terrorszervezetek hajlandók-e elfogadni az új rendszer által támasztott elvárásokat, vagy inkább a konfrontációt választják. Ha az utóbbit választják, akkor Szíriában egy új, rendkívül mély polgárháborús dimenzió nyílhat meg. Mindez akkor is igaz, ha jelenleg ezek a csoportok nem számíthatnak Oroszország és Irán katonai támogatására.
Amennyiben az új szíriai kormány valóban elkötelezett az ország stabilizálása és békéjének helyreállítása iránt, kulcsfontosságú lépés lenne a régóta tervezett olaj- és gázvezetékek megvalósítása az Öböl-államok és Törökország között. Ez a projekt viszont egy stabil Szíria nélkül nemcsak nehezen kivitelezhető, hanem szinte lehetetlen is.
A vezetékek után szedett tranzitdíjak évente több milliárd dolláros bevételt generálhatnának a damaszkuszi kormány számára, amit újjáépítési projektekre és hatalmának megszilárdítására fordíthatna. Ezzel párhuzamosan Törökország is jelentős jövedelemhez juthatna, különösen az Oroszországtól független európai energiaigények növekedésének tükrében, amelyek a következő években várhatóan tovább emelkednek. Azonban mindezek megvalósulásához elengedhetetlen, hogy Szíria stabil állapotba kerüljön, mentes a káosztól és a katonai fenyegetésektől.
