A magyar úszó a világbajnokságon teljesen kiborult, hasonlóan Cseh Lászlóhoz, aki egykor így fogalmazott: "Elszesztem".
Fontos megemlíteni, hogy Léon Marchand jelenleg 4:02,50 perces idővel birtokolja a 400 vegyes úszás világcsúcsát. Ezt a rekordot két éve, a fukuokai világbajnokságon állította fel, ezzel megdöntve Michael Phelps utolsó élő világrekordját. A négyszeres olimpiai bajnok francia Szingapúrban már a 200 vegyes versenyszámban is megmutatta, hogy képes világcsúcsot úszni, ami azt bizonyítja, hogy a tavalyi ötkarikás játékok óta, amikor is lazábban edzett a megszokott ritmusához képest, még mindig formában van. Ennek ellenére meglepő volt, hogy a 400 vegyes selejtezőjében Marchand csupán 4:13,19-es időt tudott elérni, amivel az utolsó előfutamban Zombori Gábor (4:13,59) és Holló Balázs (4:13,88) előtt végzett.
Marchand végül az összesített hetedik helyen került be a döntőbe, Zombori a nyolcadik helyen, utolsó továbbjutóként szintén finalista, a kilencedik helyre kerülő Holló viszont éppencsak kiesett. Vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy pontosan úgy járt, mint Cseh László ugyanebben a számban a 2012-es londoni olimpián.
Egy felejthetetlen pillanat volt, amikor Londonban a 400 vegyes úszás során Cseh László az akkori világcsúcstartó Michael Phelps mellett versenyzett az előfutamban. Cseh minden figyelmét az amerikai úszóra irányította, és a tempóját próbálta tartani, mivel úgy gondolta, ha közel marad hozzá, biztosan bejut a döntőbe. Ám Phelps meglepően lassú iramot diktált, ennek következtében Cseh végül a kilencedik helyen végzett és nem jutott tovább, míg Phelps a nyolcadik helyen a döntőbe került. Most Holló Balázs hasonló sorsra jutott egy olyan előfutamban, amelyben a jelenlegi világcsúcstartó, Marchand váratlanul gyengébben teljesített a megszokott formájához képest, ezzel sok versenyzőt félrevezetve.
- Nem bántana, ha kiúsztam volna magam, és így jön össze, mert akkor azt mondhatnám, ebben ennyi volt - fakadt ki Holló Balázs. - Clareburt és Razzetti elé kerültem a végén, akik mindig beússzák magukat a döntőbe. Azt hittem, ha megverem őket, az elég lesz. Kicsit elbíztam magam, úgy voltam vele, hogy nem úszom ki magam feleslegesen, hogy a döntőre is maradjon energia. Ha csak az utolsó tíz métert úgy megnyomom, ahogy szoktam a végén, bőven megvagyok. Elcsesztem. Most nincs kifogás, jó állapotban vagyok, felkészültünk, rajtam múlt.
