Szükséges-e naponta háromszor étkezni?
Hány étkezésre van szükség naponta? Vajon a reggeli valóban kulcsszerepet játszik az egészségünkben? És létezik-e tökéletes időpont az étkezések lebonyolítására?
Régen a reggeli egyfajta különlegességnek számított, és az étel egész nap nem volt mindig könnyen elérhető. Manapság ez már nem okoz különösebb nehézséget, de felmerül a kérdés: vajon mikor a legideálisabb időpont az étkezésre?
Sokan hajlamosak arra, hogy a napi három étkezést kőbe vésett szabálynak tekintsék, és életvitelüket ennek megfelelően alakítsák ki. Azonban a BBC egy nemrégiben megjelent cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a szokás valójában meglehetősen új keletű.
Amikor még nem léteztek hűtőszekrények és szupermarketek, az emberek étkezési szokásai teljesen mások voltak. Seren Charrington-Hollins történész rámutatott, hogy a történelem jelentős részében az emberek csupán naponta egyszer étkeztek, amikor éppen elérhető volt az étel. David Levitsky, a New York-i Cornell Egyetem professzora pedig hozzátette, hogy nem feltétlenül jelentkezik éhség, ha csak egy alkalommal eszünk naponta, mivel az éhség érzése sokszor inkább pszichológiai jelenség. Például, ha az óra éppen délidőt mutat, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy enni kellene. Emellett számos kutatás is alátámasztja, hogy ha valakinek ételről készült képeket mutatnak, sokkal valószínűbb, hogy fogyasztani fog valamit, és minél gyakrabban találkozik étellel, annál többet fog enni.
Kutatások foglalkoztak az időszakos böjtölés azon formájával, amely során minden nap egy nyolcórás időintervallumra korlátozzuk az étkezéseket. Emily Manoogan, kaliforniai klinikai kutató, aki sok más táplálkozási szakértő véleményével egyetért, hangsúlyozta, hogy az emésztőrendszerünk pihenéshez jut, ha legalább napi 12 órán át nem fogyasztunk ételt. Rozalyn Anderson, a Wisconsini Egyetem docense, arra mutatott rá, hogy ez a megközelítés jobban összhangban áll azzal, ahogyan a testünk fejlődött: a táplálékbevitel szünetei lehetőséget adnak arra, hogy szervezetünk hatékonyan tárolja a tápanyagokat, energiát irányítson a szükséges helyekre, és felhasználja a tartalékait. Ugyanakkor Manoogan hangsúlyozza, hogy a napi egyetlen étkezés nem ajánlott, mivel ez megemelt éhgyomri vércukorszintet eredményezhet, ami hosszú távon hozzájárulhat a 2-es típusú cukorbetegség kockázatához.
A kutató álláspontja szerint a vércukorszint stabilan alacsonyan tartásához napi többszöri étkezés szükséges. Ideális esetben kétszer-háromszor érdemes étkezni, és a nap korai szakaszában célszerű elfogyasztani a kalóriadúsabb fogásokat. Ezzel a megközelítéssel a szervezetünk képes folyamatosan hasznosítani az energiát, ahelyett, hogy azt zsír formájában raktározná el. Fontos azonban, hogy ne kezdjünk túl korán enni, mivel a szervezetünk melatonin termelése segíti az alvást, ami egyúttal gátolja az inzulin kibocsátását. Ha a melatoninszint magas, és mellette kalóriát juttatunk a szervezetünkbe, az megnövelheti a vércukorszintet. Az optimális megoldás az, ha étkezés után egy-két órát várunk a reggelivel.
A reggelizés, mint étkezési szokás, a XVII. században kezdett elterjedni, elsősorban a tehetősebb rétegek körében, akik nemcsak megengedhették maguknak az ételt, hanem időt is szántak a reggeli elfogyasztására – mondta Charrington-Hollins. Az ipari forradalom során a reggeli szokás fokozatosan szélesebb néprétegekhez is eljutott, ám a munkások számára a reggeli gyakran csupán valami nagyon egyszerűt jelentett, mint például egy darab kenyér vagy utcai árusoktól beszerzett élelem. A II. világháborút követően, amikor élelmiszerhiány sújtotta a társadalmat, sokan már kihagyták a reggelit. Az 1950-es években azonban a nyugati országokban elterjedtek azok az ételek, amelyek mára már megszokottá váltak, mint például a pirítós és a gabonapehely.
Manoogan arra is figyelmeztet: nem lehet tökéletes időpontot meghatározni arra, hogy mikor együnk, mert mindenkinek más az időbeosztása. Nem lehet azt mondani, hogy este hét óra után egyáltalán ne együnk, hiszen vannak, akik éjszakai műszakban dolgoznak, de az általában segít, hogy ha se nem túl korán, se nem túl későn vesszük magunkhoz a táplálékot, és nem zabálással zárjuk a napot. Sokaknál már az is drámai változást eredményezhet, ha kicsit később kerítenek sort a napi első étkezésre és előrehozzák az utolsót, de bárhogyan is változtatunk, a legfontosabb a következetesség.
