Kapu Tibor az űrutazás élményeiről: Olyan boldogok voltunk, mint a gyerekek a karácsonyfa alatt!
Kapu Tibor, hazánk második kutatóűrhajósa, lenyűgöző kalandban vett részt az Axiom-4 küldetés keretein belül, ahol húsz napot töltött a világűr végtelenjében. A SpaceX Dragon Grace űrkabin utasaként a Nemzetközi Űrállomásra utaztak, ahol tizennyolc napon át fáradhatatlanul dolgoztak. A HUNOR Magyar Űrhajós Program részeként Kapu Tibor rendkívüli elhivatottsággal huszonöt magyar kísérletet valósított meg, hozzájárulva ezzel a tudományos ismeretek bővítéséhez és hazánk űrkutatási törekvéseinek előmozdításához.
"Akadtak nehéz pillanatok, de a cél mindig ott lebegett a szemem előtt. Még akkor is, ha néha kételkedtem abban, hogy valóban én leszek az, aki elérheti az űrt. A felkészülés során vannak olyan időszakok, amikor az ember elveszíti a magabiztosságát" - osztotta meg Kapu Tibor a Nők Lapjának adott címlapinterjújában.
"Az utolsó négy jelölt között három mérnök és egy orvos volt - almát a körtével kellett összehasonlítani. És ahogy halad előre a folyamat, egyre több áldozattal jár. Egyre kevesebb idő marad bármi másra. A barátaimra és a családra már jó ideje nem jut annyi időm, mint szeretném."
Kapu Tibor hangsúlyozta, hogy a fiatalok körében rejlik a legnagyobb lehetőség, amikor példaképpé válásról beszélünk.
Az interjú során felfedezhető, hogy a kilövés pillanatában a legelső dolog, amit az ember tapasztal, az a döbbenetes zaj, amely mindent betölt körülötte.
"Az eufória talán túlzásnak hangzik, de egyáltalán nem az: mi tényleg úgy örültünk, mint a gyerekek. A kiképzés során mindent megtettek, hogy a felbocsátás élményét előre megtapasztaljuk: centrifugás tesztek, valósághű tréningek. Másodpercre pontosan tudtuk, milyen erőhatások érnek majd. Ennek ellenére a valóság teljesen más. A test tudja, hogy most nem egy gyakorló szimulátorban vagyunk, hanem felfelé megyünk - és ezt a rázkódás és a gyorsulási erő minden porcikánkban érezteti. Nem akarok túlságosan spirituális lenni, de olyan érzés volt, mintha eggyé váltunk volna a rakétával."
Ahogy mondani szokták, az első útja előtt az ember szinte teljesen tanácstalan. Csak egy dolgot ígért meg magának a felkészülés során: hogy nyitott szívvel és éber szemekkel lép a világba, hogy minden egyes pillanatot átélhessen, ami csak elé tárul.
