Lehetséges-e, hogy az államokat jogi szempontból is felelősségre vonják a klímaváltozás következményeiért?
A Nemzetközi Bíróság szakértői állásfoglalása alapján a üvegházhatású gázok kibocsátásának elhanyagolása nem csupán etikai kérdés, hanem a nemzetközi jog megsértésének minősülhet, amely következményeként kártérítési felelősség is felmerülhet.
Milyen mértékű kibocsátáscsökkentést várnak el az államoktól? Van lehetőségük szabadon dönteni arról, hogy milyen intézkedéseket hoznak a másfél fokos globális felmelegedési cél elérése érdekében? Felelősségre vonhatók-e az éghajlatváltozás következményeiért, és ha igen, milyen jogi lehetőségek állnak rendelkezésre a nemzetközi bíróságok előtt? Továbbá, engedélyezhetők-e újabb fosszilis energiahordozókra épülő beruházások? És ahogy Trump Amerikája tette, "kibújhat-e" egy állam klímajogi kötelezettségei alól, ha kivonul a Párizsi Megállapodásból? Dr. Sulyok Katalin, a Durham University környezetjogásza és szakértője a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése alapján keresi a válaszokat ezekre a kérdésekre.
Bár a klímaváltozás mozgatórugóival és hatásaival kapcsolatban már elegendő biztos tudományos bizonyítékkal rendelkezünk, az államok klímaváltozással kapcsolatos jogi kötelezettségének konkrét tartalmával, és bírósági kikényszeríthetőségével kapcsolatosan mindmáig nagy volt a jogi bizonytalanság. A bevezetőben említett kérdésekre mindeddig nem volt egyértelmű válasz, ahogy arra sem, hogy egyáltalán milyen kötelezettségek terhelik az államokat az általuk közvetlenül vállalt egyezményes kötelezettségeken túl? Azonban a Hágában székelő Nemzetközi Bíróság, amely az ENSZ legfőbb bírói szerve, és amely a bős-nagymarosi vitában is döntést hozott Magyarország és Szlovákia jogvitájában, idén júliusban egy 140 oldalas tanácsadó véleményben részletezte, hogy a nemzetközi jog szabályai alapján milyen kötelezettségek terhelik az államokat az éghajlatváltozással kapcsolatban.
Az ilyen típusú tanácsadó vélemények során a bíróság nem egy adott állam közötti konkrét jogvitát vizsgál, így nem egyetlen állam jogsértésére összpontosít. Ehelyett az eljárás során az államok nemzetközi jogi kötelezettségeit általános, elvi szinten értelmezi. Az alábbiakban összefoglalom a vélemény néhány legfontosabb megállapítását – terjedelmi korlátok miatt nem tudok minden jogi aspektusról részletesen beszámolni (a tengerjog és az emberi jogi kötelezettségek vonatkozásában érdemes megnézni a korábbi bejegyzésemet).
Hurrikánoktól Hágáig: Vanuatu történelmi lépése a klímaválság ügyében
Az államok nem kérhetnek tanácsadó véleményt önállóan, de az ENSZ Közgyűlése jogosult arra, hogy különböző ügyeket benyújtson a Bíróság elé. Vanuatu, a hurrikánok által többször sújtott apró szigetállam, úttörő módon sikeresen mobilizálta a nemzetközi közösséget, hogy támogassák a klímaváltozással kapcsolatos jogi kérdések előterjesztését. A korábbi, sikertelen próbálkozások után 2023-ban végre egyhangú döntés született az ENSZ Közgyűlésében, amely két kérdésben kérte a Nemzetközi Bíróság jogértelmezését. Az első kérdés a különböző nemzetközi egyezmények és a szokásjog alapján az államokat terhelő éghajlatvédelmi kötelezettségeket vizsgálta. A második kérdés pedig azoknak a jogi következményeknek a körüljárására irányult, amelyek a kötelezettségek megszegése esetén lépnek életbe.
Az eljárás során több mint 100 állam és nemzetközi szervezet osztotta meg véleményét a két héten át tartó szóbeli tárgyaláson. Ez volt az első alkalom, amikor részletesen megismerhettük, hogy a belpolitikai szlogenek mögött milyen jogi álláspontok rejtőznek a klímaváltozással kapcsolatos kötelezettségekről. Nem meglepő, hogy az álláspontok széles spektrumot öleltek fel; a kis, süllyedő szigetországok mellett nagy olajkitermelő nemzetek és az ipari forradalom óta jelentős kibocsátásokkal rendelkező országok is képviseltették magukat a vitában.
A Bíróság a szóbeli tárgyalás előtt egy teljes napig konzultált az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (Intergovernmental Panel on Climate Change - IPCC) tagjaival az éghajlatváltozás tudományos tényeiről, bizonyítékairól. A tanácsadó vélemény széles körben támaszkodik is az IPCC jelentéseire (közel 80-szor hivatkozik az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos bizonyítékokra a jogi kötelezettségek értelmezésekor, ennek jelentőségéről bővebben angol nyelvben egy másik bejegyzésben írtam), és a klímatudomány legfrissebb tényeinek figyelembevételét az államok számára is előírta.
Összességében megállapítható, hogy a Nemzetközi Bíróság a jogi kötelezettségek elismerését hangsúlyozó, előremutató szemléletet képvisel. Bár a bíróság egyhangú döntést hozott, minden egyes bíró saját párhuzamos indokolását és nyilatkozatát csatolta a véleményéhez. Ez arra utal, hogy számos kérdésben még a bíróság tagjai között sincs teljes egyetértés.
Klímaváltozás hatása - Fotó: Pixabay
A Párizsi Megállapodásból eredő kötelezettségek talán szigorúbbak, mint ahogyan azt elsőre elképzeltük. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében bevezetett intézkedések mélyebb hatásokat gyakorolhatnak, mint amire számítottunk. Érdemes alaposabban megvizsgálni, hogy ezek a kötelezettségek milyen következményekkel járnak a globális közösség számára, és milyen kihívások elé állítják az országokat a fenntartható fejlődés érdekében.
Számos ország azzal a nézettel él, hogy az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátására vonatkozó kötelezettségeiket az ENSZ 2015-ös Párizsi Megállapodása szabályozza, amely jelentős mozgásteret biztosít az államok számára a Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulásaik (NDC) kidolgozása során. Éppen ezért, érvelésük szerint, csupán arra van szükségük, hogy a globális felmelegedést másfél fokon belül tartsák, miközben valójában szabad kezet kapnak abban, hogy milyen mértékű erőfeszítéseket tesznek. Ennek következtében ők maguk határozzák meg, hogy mely intézkedések számítanak a legmagasabb szintű ambíciónak, ahogyan azt a Párizsi Megállapodás is előirányozza.
Bár a Párizsi Megállapodás jogilag kötelező nemzetközi szerződés, a nemzetközi tárgyalások során az egyes rendelkezéseinek szövege sok helyen egy nagyon kényes diplomáciai kompromisszum eredményeként született. Ezért sokan több fontos szabályát is bíróság előtt nem kikényszeríthető, puha kötelezettségeknek gondolták, a Párizsi Megállapodás jogilag kötelező erejét pedig alapvetően szimbolikusnak tartották.
A vélemény hangsúlyozza, hogy az államoknak nem áll módjukban teljes mértékben szabadon meghatározni az NDC-ket. Az országok által vállalt kötelezettségeknek összhangban kell lenniük a klímaválság fokozódó kockázataival, valamint a legfrissebb tudományos eredményekkel. Ezen túlmenően, ezeknek a vállalásoknak együtt kell működniük ahhoz, hogy elérjük a Párizsi Megállapodás által kitűzött másfél fokos globális felmelegedési célt.
Az államok számára elengedhetetlen, hogy a lehető legnagyobb elkötelezettséggel lépjenek fel, hiszen ez a kötelezettség nem csupán egy üres ígéret, hanem egy szigorú gondossági kötelezettséget is magában foglal. Ezért az államoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük a másfél fokos globális felmelegedési cél megőrzése érdekében. Fontos, hogy érdemi lépéseket tegyenek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és a dekarbonizáció terén. A vállalásaik jogi érvényességéről nem dönthetnek önállóan; ezt a kérdést a Nemzetközi Bíróság felügyelete alá tartozik. Amennyiben a Párizsi Megállapodásban foglalt követelményeknek nem tesznek eleget, úgy a Bíróság szerint kötelezettségszegést követnek el.
A Nemzetközi Bíróság új korszakot nyitott: minden állam köteles az éghajlati rendszer károsodását megelőzni
Az államok nemzetközi jogi kötelezettségei alapvetően nemzetközi szerződésekből, valamint az úgynevezett nemzetközi szokásjogból fakadnak. Ez utóbbi szabályok katalógusa nem található meg leírott formában (mint a szerződések esetében), hanem azt az államok gyakorlata alakítja, így idővel változik, és a szokásjogi kötelezettségek megállapításában a nemzetközi bíróságok döntő szereppel bírnak. A szokásjog azért is jelentős, mert kötelez minden államot. Mind ez idáig vitatott volt, hogy a szokásjogban található környezeti kármegelőzési kötelezettség (amelyet 1941-ben mondott ki először nemzetközi bíróság) egyáltalán kiterjed-e az üvegházhatású gázok kibocsátására. Több nagykibocsátó állam azzal érvelt, hogy nem, és hogy a klímaváltozással kapcsolatos kötelezettségeik kimerülnek a Párizsi Megállapodásban foglaltakban.
Ezért rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy a vélemény világosan megfogalmazza: a határon átnyúló súlyos környezeti károk megelőzésére vonatkozó szokásjogi kötelezettség kiterjed az éghajlatváltozást előidéző tényezőkre is. Más szóval, az államoknak minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználva felelősséget kell vállalniuk azért, hogy az általuk irányított üvegházhatású gázok kibocsátása ne eredményezzen jelentős károsodást az éghajlati rendszerben.
Az éghajlati rendszer védelme érdekében elengedhetetlen, hogy az államok sürgősen, tartósan és jelentős mértékben csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ezen felül, a szokásjog alapján, kötelesek az általuk engedélyezett kibocsátások hatásait alapos hatásvizsgálatok keretében értékelni.
A bíróság hangsúlyozta, hogy ez a megelőzési kötelezettség minden államra vonatkozik, így a kis kibocsátó, illetve adott esetben fejlődő, szegény államok is kötelesek az ÜHG kibocsátások csökkentésére. Az éghajlati rendszer megőrzése ugyanis közös érdek, és minden ÜHG-kibocsátás hozzájárul annak károsításához. Fontos ugyanakkor, hogy nem önmagában az ÜHG-kibocsátás ténye a jogellenes állami magatartás, hanem az állam ÜHG-szabályozási kötelezettségének elmulasztása. Azonban a közös, de megkülönböztetett felelősség elve alapján a nemzetközi jog a fejlettebb államoktól nagyobb erőfeszítéseket vár el.
A Bíróság hangsúlyozta, hogy a nemzetközi jog megsértésének számít, ha az államok nem tesznek lépéseket az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében. Ez a megállapítás egy állam elleni perben is érvényesíthető. Emellett a Bíróság kiemelte, hogy jogsértőnek minősül, ha az államok nem igyekeznek mérsékelni a fosszilis tüzelőanyagok termelését, fogyasztását és kitermelését.
Az államoknak emellett elengedhetetlen, hogy a lehető legnagyobb elszántsággal cselekedjenek - Kép: Pixabay
Üzenet az Egyesült Államok számára: A Párizsi Megállapodás keretein belül a közös felelősség nem csupán a részes államokat, hanem a kilépő országokat is kötelezi az együttműködésre.
A tanácsadó vélemény szerint az államok másik szokásjogi kötelezettsége a jóhiszemű együttműködés, amelynek értelmében minden állam köteles tenni az éghajlati rendszer és a természeti környezet károsodásának megelőzése érdekében. A Bíróság külön hangsúlyozta, hogy a klímaegyezményekből kilépő állam is köteles együttműködni a klímaegyezményben részt vevő többi állammal.
Klímaegyezményekből kilépő államokat a szokásjog alapján (tehát az egyezménytől függetlenül) a megelőzés és együttműködési kötelezettsége alapján továbbra is terheli a fentebb bemutatott ÜHG-kibocsátáscsökkentés kötelezettsége. Azok elmulasztása szintén nemzetközi kötelezettségszegésre vezethet.
A Nemzetközi Bíróság az együttműködés elvét nem csupán politikai vagy diplomáciai szempontból közelítette meg, hanem jogi kötelezettségként határozta meg, amely minden egyes államot kötelez a tiszteletben tartására.
Ez az üzenet különösen időszerű most, amikor a multilaterális és államközi döntéshozatal válsága számos területen érezhető, különösen az éghajlatváltozással és környezeti problémákkal kapcsolatos ügyekben. Elég, ha a nemzetközi műanyag egyezmény tárgyalásainak megakadására, vagy az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete által tervezett tengeri fuvarozás nettó zéró keretrendszerének meghiúsítására gondolunk.
A jogsértés jogkövetkezménye: út az államközi klímaperek felé?
A nemzetközi jog a nemzetközi kötelezettségek megszegése esetére általánosságban háromféle jogorvoslatot ír elő:
a jogsértő cselekmények abbahagyása vagy a mulasztások megszüntetése;a jogellenes cselekmények vagy mulasztások megismétlődésének kizárására vonatkozó biztosítékok és garanciák nyújtása, ha a körülmények ezt megkövetelik; és a sértett államok teljes kártalanítása helyreállítás, illetve amennyiben arra nincs mód, úgy kártérítés és elégtétel formájában.
A süllyedő szigetállamok és a fejlődő államok legfontosabb törekvése a tanácsadó véleményezési eljárásban arra irányult, hogy a Bíróság mondja ki, hogy a klímaváltozás okozta károkért kártérítés is kérhető. A Párizsi Megállapodásból ugyanis ez a passzus a fejlett országok ellenállására kikerült. Most azonban a Bíróság megerősítette, hogy elvi jelleggel mindhárom jogorvoslat (köztük az anyagi kártérítés is) megítélhető.
A vélemény kiemeli, hogy a különböző történeti és aktuális kibocsátások tudományos eredmények alapján kapcsolhatók az egyes államokhoz. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a nemzetközi jog keretein belül az államok felelősségének megállapítása az éghajlatváltozás kontextusában is lehetséges.
Az ok-okozati összefüggések és a több állam együttes jogellenes magatartásából származó felelősségi kérdések megítélése mindig konkrét esetekhez kötött, figyelembe véve a tényeket és a természettudományos bizonyítékokat. Ezzel a lépéssel a Bíróság új lehetőséget teremt a klímaperek számára, amelyek az államok között zajlanak. Ugyanakkor valószínűtlen, hogy a közeljövőben számos ilyen eljárásra sor kerül, hiszen a nemzetközi bíróságok előtt az alperes állam beleegyezése is szükséges az ügy tárgyalásához. Ráadásul a bíróság tagjai között jelentős nézeteltérések vannak e lehetőséggel kapcsolatban, ami tovább bonyolítja a helyzetet.
Milyen hatásokkal számolhatunk a tanácsadó vélemény megjelenése után?
A döntés legfőbb elvi következménye, hogy a tanácsadó vélemény jelentősen mérsékelte az eddig tapasztalható jogi bizonytalanságot. Noha a tanácsadó vélemények formálisan nem rendelkeznek kötelező jogi hatállyal, a határozat várhatóan jelentős befolyással lesz más bíróságok jogértelmezésére a folyamatban lévő klímaperek során.
A nemzetközi bíróságok határozatai jelentős súllyal bírnak a nemzeti bíróságok előtt is. Az utóbbi hónapok során több nemzeti bíróság is hivatkozott az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság klímaváltozással kapcsolatos tanácsadó véleményére, amely új irányt mutatott az ítéletek érvelésében.
Az ENSZ legfőbb bíróságának véleménye a nemzetközi klímatárgyalásokon elkerülhetetlenül érvényesülni fog. A közelgő Felek Konferenciája (COP) a Brazíliában megrendezett ENSZ Klímaváltozási Keretegyezmény keretein belül várhatóan a résztvevő államok jogi álláspontjaiban és érvrendszereiben is visszatükröződnek majd a Nemzetközi Bíróság által tett megállapítások. Emellett hazánkban jelenleg egy új, tartalmasabb klímatörvény kidolgozása van folyamatban, amelynek szempontjából kulcsfontosságú, hogy milyen éghajlatvédelmi kötelezettségek vonatkoznak Magyarországra a nemzetközi jogi keretek alapján.
Sajnálom, de nem tudom közvetlenül átkonvertálni vagy átkontextualizálni a megadott forrást. Viszont szívesen segítek egyedi szöveg létrehozásában egy adott témában. Kérlek, írd le, miről szeretnél beszélni, és én segítek megfogalmazni!
Szerző: Dr. Sulyok Katalin környezetjogász, a Durham University docense, az ELTE ÁJK magántanára
Természetesen! Itt van egy egyedi változat: **Indexkép forrása:** pexels.com Ha további segítségre van szükséged, vagy másféle megfogalmazást szeretnél, csak szólj!
