Újabb politikai játszma áldozatául esett a titkosszolgálatok legfelsőbb vezetése, akiket csupán eszközként használnak a hatalmi játszmákban.

Már ma is egészen különös és szürreális felfedezés, amikor az ember próbálja megfejteni, miért éppen valaki került a titkosszolgálatok figyelmének középpontjába.

A független sajtó és a kritikus civilek torkára lépését őszre halasztotta a Fidesz, az állampolgárság felfüggesztésével viszont már nyártól harcolhatnak a "szuverenitás megvédéséért" - vagyis rendezhetnek hatalmas politikai cirkuszt.

A kormánytöbbség szerdán hagyta jóvá azt a törvényt, amely megalapozza az új intézkedéseket. Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója azonnal kiemelte, hogy kiket érintenek leginkább ezek a változások.

"Aki nemzetbiztonsági kockázatot jelent, annak kívül tágasabb. Jobb, ha Sorosék is megtanulják: új idők járnak."

Vannak, akik úgy vélik, hogy az állampolgárság politikai alapú felfüggesztése nem új jelenség, hanem inkább a 40-es évek gyakorlatát idézi fel. Mások viszont azt találgatják, hogyan reagálna Donald Trump, ha egy amerikai állampolgárt kezdenének el zaklatni, még akkor is, ha a téma Soros György köré összpontosul.

A köz- és nemzetbiztonságra jelentett veszélyek az illetékes miniszter, valószínűleg Rogán Antal, döntése alapján fognak körvonalazódni.

A játszma alapfeltétele csupán annyi, hogy az érintett személy "idegen hatalom vagy szervezet megbízásából, képviseletében, vagy annak érdekében olyan tevékenységet folytasson, amely sérti Magyarország szuverenitását, alkotmányos rendjét vagy nemzetbiztonságát."

A szuverenitás sérülékeny, és minden olyan tényező, amely eltér a kormány hivatalos nézőpontjától, veszélyeztetheti. Ilyen például az orosz-ukrán konfliktus, amely jelentős hatással bír a politikai diskurzusra és a nemzeti egységre.

Halász János kezdeményezését a Törvényalkotási Bizottság igyekezett a közvélemény számára is elfogadhatóbbá alakítani. Ennek érdekében több módosítást is bevezettek, mint például, hogy a miniszteri döntéseknek arányosnak kell lenniük. Emellett megfogalmazták, hogy az érintetteket tájékoztatni kell az eljárás megindulásáról vagy megszüntetéséről, kivéve, ha ez a tájékoztatás a nemzet- vagy közbiztonságot veszélyezteti. A felfüggesztések indokolásának részletesebb kifejtése is szerepet kapott a változtatások között.

Az eredeti javaslat szerint a miniszter csak a Nemzeti Információs Központ véleményét kérhette volna ki, a bizottsági módosítás után viszont már a rendőrséghez is fordulhat a felfüggesztést megalapozó okokkal és az azt alátámasztó tényekkel kapcsolatban.

A Nemzeti Információs Központ (NIK), amelyhez a miniszter fordulhat, egy titkosszolgálati csúcsszerv, amely nemcsak a nyílt forrásokból elérhető információkat kutatja és elemzi, de a kormányzati döntéshozatal támogatása érdekében közvetíti a döntéshozói információs igényeket az együttműködő szervek számára (beleértve a titkosszolgálatokat is), a beérkező információkat pedig összegzik.

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a titkosszolgálatok már a kettős állampolgárságok felderítésére is bevetésre kerülnek, de a bizottsági módosító javaslat értelmében inkább az érintett személyt kérdezik majd meg, ha kétségeik támadnak. A törvény értelmében, ahol csupán feltételezésekről van szó, de hiteles adat nem áll rendelkezésre, az érintettnek nyilatkoznia kell a feltételezett állampolgárság létezéséről, és köteles igazolni hiteles dokumentummal, hogy nem rendelkezik ezzel. Amennyiben ilyen igazolás nem áll rendelkezésre, úgy automatikusan feltételezik, hogy a kettős állampolgárság fennáll. Ennek a gyakorlatba való átültetése izgalmas kihívásokat rejthet.

Egy névtelenséget kérő biztonságpolitikai szakértő véleménye szerint a hírszerző ügynökségek számára már korábban is rutinszerű feladat volt kideríteni, hogy egy adott személy rendelkezik-e kettős állampolgársággal, amennyiben az illető nemzetbiztonsági szempontból releváns lett. Ezt az információt akár nyilvánosan hozzáférhető forrásokból is fel lehet tárni.

Az új jogszabályban egy fontos újítás szerepel, amelyben kifejezetten említést nyer a NIK, mint olyan intézmény, amelytől a miniszter véleményt kérhet.

A szakértő véleménye szerint alapvetően semmi sem fog megváltozni:

Mivel ezt nem határozták meg egyértelműen, inkább csupán fenyegetésnek tekinti a szabályozást. A törvény végrehajtása ugyanis csak világos definíciók birtokában lehetséges.

"A titkosszolgálatok a szolgálati törvény, a BTK és a nemzetbiztonsági törvény alapján dolgoznak, ezek számukra a határok. Az állampolgárság felfüggesztése nagyon súlyos ügy, amellé legalább olyan súlyú bűncselekményi tényállást kell odatenni, hogy megálljon. A kémkedésnél is meg van határozva, hogy pontosan milyen együttes tényállásokra van szükség a megvalósulásához."

A szakember hangsúlyozza, hogy előfordulhatnak félreértések, de a szolgáltatók nem tesznek bárkire vonatkozóan kedvezőtlen megjegyzéseket.

Szerinte egy ilyen ügy akár a katonai ügyészségig is eljuthat. Nem osztja azt a véleményt, hogy a szolgálatokkal próbálják eljátszatni a bűnös szerepét.

Nem lenne példa nélküli, ha a NIK megpróbálná teljesíteni az elvárásokat: az előző országgyűlési választások után a külföldi támogatásokkal kapcsolatos ügyek is feltűntek a jelentésben, ráadásul olyan információkat is tartalmazott, amelyek nem voltak megerősítve.

A szakértő szerint nem véletlen, hogy a NIK került ennél a törvényél is képbe: egy decemberi törvénymódosítással ugyanezt a szervet jelölték ki a Szuverenitásvédelmi Hivatal partnereként is, amely "tájékoztató tevékenységet folytat" Lánczi Tamás hivatala számára.

A szakértő úgy gondolja, ez a megoldás egyfajta "tűzfal" is: a szolgálatokat így távol lehet tartani a politikai cirkusztól és a Szuverenitásvédelmi Hivataltól, a kommunikáció a NIK-en keresztül zajlik, az pedig megszűrheti, milyen anyagokat enged át.

Ráadásul a "konc" munkája a szolgálatok nemzetközi megítélését sem befolyásolja, mert a nemzetközi társszervekkel az adott szolgálatok tartják a kapcsolatot.

A NIK-et eredetileg azért hozták létre, hogy a szolgálatok ne dolgozzanak párhuzamosan, egy kézben fussanak össze az információk, de a szakértő szerint a gyakorlatban ez nem volt működőképes, így a NIK az utóbbi időben elvesztette a súlyát.

A "szuverenitást sértő" kettős állampolgársággal rendelkező egyének nyár közepétől kerülhetnek a figyelem középpontjába, hiszen a jogszabály a kihirdetést követő tizedik napon lép életbe. A jelenlegi eljárások szerint pedig nem lesz egyszerű feladatuk az igazságuk bizonyítása.

Koczka István, aki matektanárként dolgozik, már két éve harcol a bíróságon, hogy kiderítse, ki és milyen indokkal minősítette őt nemzetbiztonsági kockázatnak. Az egész ügy akkor robbant ki, amikor István önkéntes szeretett volna lenni Ferenc pápa budapesti látogatásán. A kezdeti lelkesedése azonban gyorsan csalódásba fulladt: bár a jelentkezését először elfogadták, később a rendőrség visszavonta azt. Az indoklás szerint a Nemzeti Információs Központ egy titkosszolgálati alegysége figyelmeztetett, hogy István részvétele "büntetőjogi, közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági kockázatot" jelenthet.

Koczka hiába próbálta megtudni a részleteket a NIK-től, ám választ nem kapott, így a TASZ támogatásával bírósági útra terelte az ügyet. Ez a folyamat azonban hosszadalmasnak ígérkezik.

"Első lépésként fontos tisztázni, hogy az információk honnan származnak, amelyek a Biztonsági Háttérellenőrzést Koordináló Rendszerbe kerültek, és amelyek alapján őt kockázatosnak minősítették" - nyilatkozta Remport Ádám, a TASZ jogásza.

Koczka első fokon győzelmet aratott a bírósági ügyben, ám a NIK fellebbezésével élve, a másodfokú bíróság végül hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet. Az indoklás szerint az elsőfokú bíróságnak alaposabban kellett volna vizsgálnia, hogy a matektanár adatait milyen keretek között és milyen okból kezelik.

Ha a bírósági eljárás végén olyan jogerős döntés születik, amely kötelezi a NIK-et az információ forrásának felfedésére, csak ezt követően lehet továbblépni a megnevezett szervezettel szemben, hogy részletezze, miért minősült nemzetbiztonsági kockázatnak - nyilatkozta Remport.

A büntetlen előéletű Koczka Istvánnak két dolog "vethető a szemére": nem sokkal a pápalátogatás előtt részt vett a pedagógustüntetéseken és aláírt petíciókat. A TASZ szerint viszont súlyos jogsértés lenne, ha emiatt került volna a titkosszolgálatok látókörébe.

Az elmúlt évek során a Pegasus kémszoftver által lehallgatott ügyvédek és újságírók számos jogi lépést tettek, különböző fórumokon és jogcímeken próbálkoznak, változó sikerrel.

A Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség titkos információgyűjtés gyanúja miatt indított nyomozását bűncselekmény hiányában lezárta. Ez a döntés csak akkor érvényes, ha a megfigyelés során nem történt miniszteri engedély nélküli cselekmény, vagy ha az nem lépte túl a jogszabályok által meghatározott kereteket. Az érintett felek ezután a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordultak jogorvoslatért.

Miután Péterfalvi nem hajtott végre alapos vizsgálatot, a hatóság ellen pert indítottak. Az első fokon eljáró bíróság arra kötelezte volna a NAIH-ot, hogy végezzen érdemi vizsgálatot, de a fellebbezés következtében a Kúrián a megfigyeltek elvesztették az ügyüket - foglalta össze Remport.

Az ügyben érintett munkatársunk, Németh Dániel, aki az Alkotmánybíróság előtt részleges sikert aratott.

Miután két telefonját is feltörték a kémszoftverrel, tájékoztatást kért az Alkotmányvédelmi Hivataltól arról, hogy ki és mikor minősítette nemzetbiztonsági adatnak a vele kapcsolatos információkat, és azt is kérvényezte, hogy megismerhesse a róla kezelt személyes adatokat. Az Alkotmányvédelmi Hivatal ezt a nemzetbiztonsági törvényre hivatkozva megtagadta, ezért a TASZ segítségével bírósághoz fordult.

A Fővárosi Törvényszék érdemi vizsgálat lefolytatása nélkül elutasította a felperes keresetét. Ezt követően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvényszéknek nem lett volna szabad így eljárnia, hiszen még nemzetbiztonsági indokok hivatkozása esetén is szükséges az érdemi indoklás. Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek minősítette a Fővárosi Törvényszék korábbi döntését, és azt megsemmisítette.

Remport Ádám kifejti, hogy az eljárások során a szolgálatok általában nem árulják el, hogy megfigyelnek-e valakit vagy sem. Ennek oka, hogy egy ilyen válaszból mások is következtetéseket vonhatnának le. Például, ha X esetében azt közlik, hogy őt nem figyelik, míg Y-nak nem adnak választ, Y könnyen rájöhet, hogy ő a megfigyelés célpontja.

Ha hallgatnak, X és Y is bizonytalanságban van tartva, és csak a véletlenen múlik, hogy kiderül-e bármi.

Remport véleménye szerint ez a megközelítés nemzetbiztonsági szempontból indokolt, ám a gond az, hogy ez automatikusan, mérlegelés nélkül történik. Nem veszik figyelembe minden egyes tájékoztatási igény esetében, hogy valóban indokolt-e a hivatkozás.

Bizonyos számú kérelmet ugyanis meg lehetne válaszolni úgy, hogy ha más esetekben tartják magukat a megtagadáshoz, akkor abból még ne alakuljon ki egy mintázat. Hogy mi az a pár eset, amikor el kell térni a főszabálytól, azt a bíróságok feladata kialakítani - mondja Remport.

A jogász véleménye szerint az érintett személy valódi kálváriája abban a pillanatban kezdődik, amikor napvilágra kerül, hogy az állami szolgálatok az ő adatait kezelik. A legnagyobb tragédia, hogy soha nem tudhatja meg, pontosan milyen információkat gyűjtöttek róla, függetlenül attól, hogy ezek az adatok jogellenesen kerültek-e a birtokukba. Bár lehetősége van arra, hogy kérje a betekintést a minősített adatokba, a gyakorlatban ezt a kérelmet szinte mindig elutasítják, amit a bíróságok döntései is alátámasztanak.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága egyébként már 2016-ban kimondta, hogy Magyarország nem biztosít hatékony jogorvoslatot a nemzetbiztonsági szolgálatok jogellenes megfigyeléseivel szemben, de nem történt semmi, mert a magyar állam szerint megfelelőek a jogorvoslati lehetőségek.

Akinek az állampolgárságát függesztik fel, az a Kúriához fordulhat. A jogszabályban rögzítették, hogy a Kúria nem vizsgálhatja felül a miniszter döntését, csak megsemmisítheti azt. Azzal kapcsolatban, hogy itt érdemi vizsgálatra lesz-e lehetőség, megoszlanak a vélemények.

Elképzelhető, hogy amennyiben egy ilyen ügy a Kúria elé kerül, a testület az Európai Bírósághoz fordulhat, hogy megvizsgálja, a szabályozás összhangban áll-e a törvényekkel és az uniós állampolgársággal. A végső döntésig pedig kérheti a törvény alkalmazásának felfüggesztését. Azonban felmerül a kérdés, hogy az állam hajlandó lenne-e ezt betartani.