Európában egy új, pusztító hatással bíró fegyverrel gazdagodott az iszlám radikalizmus, amely új kihívások elé állítja a társadalmakat.
Féltjük a férjeinket, rettegünk a fiaink miatt - helyszíni riport Kárpátaljáról
Ahmad Mansour története különös és ellentmondásos hátteret hordoz magában. Nagyapja 1948-ban részt vett a zsidó állam megalakulása ellen irányuló harcban, és végül egy zsidó kórházban, egy holokauszt-túlélő mellett hunyt el. Ahmad egy arab-palesztin családban látta meg a napvilágot Izraelben, ahol fiatal korában egy fundamentalista imám befolyása alá került. Később azonban elhatározta, hogy a változás útjára lép, és Tel-Avivban pszichológiai tanulmányokba kezdett. Ma már Németországban él, ahol az iszlám radikalizmus egyik legismertebb kritikusa lett. Munkássága nem mentes a veszélyektől: 2015 óta rendőri védelem alatt áll, mivel fenyegetések céltáblájává vált. Április elején lehetőségünk nyílt arra, hogy egy mélyreható beszélgetést folytassunk a radikalizációról és az iszlamizmusról, amely során Ahmad tapasztalatait és nézeteit osztotta meg velünk.
Az interjú során szóba került az a téma, hogy...
Solingen, Mannheim, Aschaffenburg, Berlin és München - ezek a városok tavaly és idén is a figyelem középpontjába kerültek Németországban, ahol iszlamista hátterű merényletek sorozata történt. De mi áll e tragikus események mögött? Milyen társadalmi és politikai folyamatok zajlanak Németországban, és hogyan hatnak ezek a globális tendenciák? A merényletek mögött rejlő okok sokrétűek és összetettek. Egyrészt a radikalizáció folyamata, amely a fiatalokat és a marginalizált közösségeket célozza meg, egyre nagyobb mértékben jelen van. A szociális és gazdasági feszültségek, valamint a társadalmi kirekesztettség érzése hozzájárulhat ahhoz, hogy egyesek az erőszakos ideológiák felé forduljanak. Németországban a migrációs hullámok és a muszlim közösségek integrációs nehézségei is kulcsszerepet játszanak. A társadalmi feszültségeket csak fokozzák a politikai viták, amelyek a bevándorlásról és a vallási sokszínűségről folynak. Az iszlámellenes retorika terjedése tovább fokozza a feszültségeket, és hozzájárulhat a szélsőséges nézetek terjedéséhez. A globális színtéren zajló folyamatok, mint például a terrorizmus, a geopolitikai konfliktusok és a vallási szélsőségesség növekedése szintén hatással vannak Németországra. A nemzetközi terrorista csoportok aktivitása és az online radikalizáció lehetőségei új kihívások elé állítják a német hatóságokat. Ezek a tényezők együttese formálja a németországi helyzetet, amely figyelmeztet arra, hogy a társadalmi kohézió és a biztonság megőrzése érdekében sürgős és átfogó intézkedésekre van szükség. A közös erőfeszítések és a nyílt párbeszéd elengedhetetlenek ahhoz, hogy a jövőben elkerülhessük a hasonló tragédiákat.
A radikalizáció a jövő egyik legnagyobb témája, összefügg azzal, hogy hogyan és milyen csatornákon informálódunk, hogyan használjuk a közösségi médiát, vagy azzal a veszélyes állítással, hogy nem létezik már igazság. Az október 7-i izraeli Hamász-támadás nem egy tőlünk távoli, egzotikus helyen történt esemény volt, hanem egy, Németország és Európa jövőjét masszívan befolyásoló történés. A politikai iszlám szereplői vagy a Hamász nagy sikerrel mobilizálnak embereket Európában, profi érzelmekre ható propagandát folytatnak a közösségi médiában és sikeresek abban is, hogy Németországban például a muszlim vallású emberek eltávolodjanak a többségi társadalomtól. Ha kell, utcára vonuljanak, ha kell, antiszemita megnyilvánulásokat tegyenek. Egyre többen állnak készen a radikalizációra, és sajnos, ahogy láttuk, arra is, hogy akár a nyílt utcán is embereket öljenek.
Milyen radikális iszlamista szervezetek lehetnek a háttérben?
Az Al Kaida és az Iszlám Állam szerepe a mai világban már nem annyira domináns, mint korábban; a figyelem inkább az egyéni elkövetőkre irányul, akik a közösségi médián keresztül radikalizálódtak. Sokuk az utóbbi hónapokban vagy években menedékkérőként érkezett Németországba vagy más európai országokba. A német rendszer túlterheltsége és működésképtelensége, valamint az integrációs folyamatok hiánya, továbbá az érkezők kulturális különbségeinek figyelmen kívül hagyása mind hozzájárulnak a radikalizáció fokozódásához. Különösen az Afganisztánból érkezők esetében tapasztalható, hogy egy, az európai értékektől jelentősen eltérő szemléletet hoznak magukkal. Ha ezt a különbséget figyelmen kívül hagyják, és nem biztosítanak számukra megfelelő kapcsolatokat a többségi társadalommal, az súlyosan veszélyezteti az integrációt és előrevetíti a szélsőségessé válás kockázatát.
Hogyan valósul meg a sikeres integráció?
Az integráció folyamata messze túlmutat a nyelvtudáson, a munka világába való belépésen, vagy azon, hogy elkerüljük a bűnözést; sokkal inkább egy érzelmi kaland, amely során fokozatosan belépünk egy új értékrendszer világába. Amikor megérkezem Európába, az nem csupán egy földrajzi helyváltoztatás, hanem egy új élet kezdete, ahol vágyom arra, hogy kapcsolatokat építsek az itt élőkkel. Kíváncsian fedezem fel a helyi kultúrákat és hagyományokat, és különösen azokat az értékeket, amelyek a társadalom alapját képezik. Ezek közül különösen fontos számomra az alkotmányban megfogalmazott alapelvek, mert úgy érzem, hogy ezek a közösséghez való tartozás kulcsfontosságú elemei. Ha pedig Szaúd-Arábiába utazom, tudatos döntést hozok: mérlegelem, hogy tudok-e az ottani értékek szerint élni, vagy inkább úgy érzem, hogy nem tudnék otthonra lelni, és inkább továbblépek.
Azok viszont, akik Németországba érkeznek, nagyon gyakran a nők megkülönböztetését, az antiszemitizmust hozzák magukkal, vagy egy olyan vallásosságot, amely ellentétes a többségi társadalom értékeivel. A megérkezők attól tartanak, hogy elveszítik identitásukat: minél inkább megérkezem én vagy a gyermekem a német társadalomba, annál jobban veszélyeztetem az értékeimet. Hogy ezt a nyomást feloldjam, inkább igyekszem eltávolodni a többségtől.
Nehéz lehet a muszlim fiataloknak egy idegen kultúrába belépni, megérkezni, abban felnőni. Hogyan lehet őket ebben támogatni?
Akik itt nőttek fel, azokkal általában semmi probléma sincs, mert a szüleik dolgoznak; kivéve persze, ha a szülők vagy különféle csoportosulások szórakoznak az identitással és a beilleszkedés ellen dolgoznak, vagy kvázi megtiltják a fiataloknak az integrációt, mert tévútnak tartják. Hé, te már tiszta német/francia lettél, ez nagyon nem oké! Ragaszkodnak az egydimenziós identitáshoz: te muszlim vagy. De aki végigjárja a német iskolarendszert, németekkel barátkozik, annak sokkal könnyebb az integráció, mint aki mondjuk 13 vagy 14 évesen érkezik Németországba. Utóbbinak kőkeményen meg kell küzdenie a nyelvvel, barátokat kell találni, érzelmileg kapcsolódni emberekhez és a kultúrához. Mindez iszonyatosan nehéz. És bár a második generációs fiataloknak könnyebb, mint az első generációsoknak, azért azt látjuk, hogy a fiatalok közt mindenhol akadnak kihívások, mert hiányzik az integrációs munka. Sajnos az ezen a területen aktív NGO-k nem tudják azonosítani és tematizálni a problémákat és kihívásokat, nem tartják fontosnak az értékközvetítést, annak vallási, kulturális, hagyományokat illető kihívásait.
A német sajtóelemzésem alapján úgy tűnik, hogy a muszlim hátterű tragikus támadások után rendszerint viták bontakoznak ki a mainstream médiában. Budapestről nézve azonban úgy érzem, hogy ezek a diskurzusok gyorsan elhalnak. Mi lehet az oka annak, hogy a radikalizáció kérdése a politikai diskurzusban gyakran a szélsőjobboldalra hárul?
Nem látja rosszul. Talán mintha október 7. után lett volna egy ébredés a politikai illúziókból, de pár hónappal később már ismét arról szóltak a viták a civil szférában vagy a médiában, hogy egyáltalán van-e e probléma. Úgy tárgyalják a késes támadásokat, az egyre érezhető radikalizálódást, a bűnügyi statisztikák romlását, mintha azok kvázi egymástól független, összefüggések nélküli, random események lennének. Nem akarják megérteni, hogy ez az európai jövő egyik legfontosabb témája, amit senki sem fog helyettünk megoldani.
Az iszlám radikalizáció jeleinek felismerése a fiatalok körében komplex feladat, amely számos pszichológiai tényezőt is magában foglal. Az alábbiakban néhány olyan jellemzőt és tényezőt említek, amelyek segíthetnek a radikalizáció korai jeleinek azonosításában: 1. **Változások a viselkedésben**: A radikalizáció első jelei gyakran a fiatalok viselkedésének hirtelen megváltozásában nyilvánulnak meg. Ez magában foglalhatja a társas kapcsolatok csökkenését, a családtól való elszigetelődést, illetve az érdeklődési kör hirtelen átalakulását. 2. **Ideológiai megerősödés**: Az érintettek hajlamosak lehetnek radikális nézetek iránti vonzalomra, amely gyakran erősebb identitáskereséssel és vallási megszorításokkal jár. A fiatalok gyakran megkérdőjelezik a társadalmi normákat, és keresik a saját helyüket a világban. 3. **Online aktivitás**: Az internet és a közösségi média szerepe jelentős lehet a radikalizáció folyamatában. A fiatalok gyakran keresnek megerősítést radikális ideológiákra, és online közösségekhez csatlakoznak, ahol ezeket az eszméket népszerűsítik. 4. **Pszichológiai faktorok**: A fiatalok körében a radikalizáció gyakran összefonódik a frusztráció, a csalódottság és a marginalizáció érzésével. Az alacsony önértékelés, a mentális egészségi problémák, valamint a családi háttér is kiemelt szerepet játszhatnak a folyamatban. 5. **Csoportnyomás**: A fiatalok hajlamosak a társadalmi nyomásra reagálni, és a barátok, vagy az online közösségek hatása jelentős lehet a radikális nézetek elfogadásában. A csoportidentitás erősítése gyakran sürgető motivációt adhat a radikalizálódásra. 6. **Külső események hatása**: Politikai vagy társadalmi események, mint például háborúk, terrorcselekmények vagy etnikai feszültségek, katalizátorai lehetnek a radikalizációnak. A fiatalok érzékenyek lehetnek ezekre az eseményekre, és könnyen manipulálhatók. A fenti jelek figyelése és a fiatalokkal való nyílt párbeszéd alapvető fontosságú a radikalizáció megelőzésében. A közösségi összefogás és a támogatás kulcsszerepet játszik abban, hogy a fiatalok pozitív irányban tudják formálni identitásukat és nézeteiket.
A radikalizáció gyakran a sérelmek feldolgozásának egy sajátos formája: azok, akik a szélsőségesség felé sodródnak, gyakran az iszlamizációban vélik megtalálni a gyógyulást a belső fájdalmukra, sértődöttségükre, alárendeltségi érzésükre vagy dühükre. Ez a düh gyakran gyökerezik a gyermekkorban tapasztalt erőszakos nevelési módszerekben vagy a patriarchális kultúrában; azok a fiatalok, akik e háttérrel rendelkeznek, olyan családokból származnak, ahol az egyéni igények elnyomása, a gyerekek figyelmen kívül hagyása jellemző. Ha ezeket a felgyülemlett érzéseket nem kezelik, a düh végül a társadalom ellen irányulhat. A radikalizáció tehát nem más, mint egyfajta reakció egy személyes válságra vagy identitáskeresésre. Amikor a munkánk során olyan embereket kísérünk, akik az Iszlám Államhoz csatlakoztak, gyakran felfedezhető, hogy a háttérben olyan családi környezet áll, ahol az apa hiányzik vagy minimális szerepet játszik, és ahol az autoritás iránti vágy erőteljesen jelen van. E fiatalok a világot fekete-fehér dichotómiákban látják, és ebben a gondolkodásmódban keresnek megoldást, kiutat a belső feszültségeik alól.
A fiatalok, akik az iszlamista csoportok vonzásába kerülnek, különböző tényezők miatt keresnek kapcsolatot ezekkel a szélsőséges ideológiákkal. Az iszlamisták által kínált közösségérzés, identitáskeresés és a világ problémáira adott válaszok vonzó lehetőséget nyújtanak számukra. Az ilyen csoportok gyakran hangsúlyozzák a társadalmi igazságosságot és a politikai elnyomás elleni harcot, ami sok fiatal számára vonzó alternatíva lehet a mindennapi élet kihívásaival szemben. A radikalizáció folyamata több fázisra bontható. Az első lépés általában a keresés fázisa, amikor a fiatalok identitásukat és helyüket keresik a világban. Ezt követi a vonzalom fázisa, ahol a csoport által képviselt ideológia és közösségi értékek iránti érdeklődés növekszik. A harmadik fázis a megerősítés, amikor a fiatalok egyre inkább az iszlamista nézetekhez kötődnek, és elkezdenek részt venni a csoport tevékenységeiben, például online fórumokon vagy helyi gyűléseken. Végül a radikalizáció csúcsán a fiatalok elköteleződnek a csoport céljai mellett, ami akár erőszakos cselekedetekhez is vezethet. Ez a folyamat bonyolult és sok tényezőtől függ, beleértve a társadalmi, gazdasági és pszichológiai környezetet, amelyben a fiatalok élnek. Az iszlamisták által nyújtott ígéretek és közösségi élmények sok esetben mély hatással vannak, és sajnos egyes fiatalokat végleg eltéríthetnek az értékrendjüktől.
Egy nagyon világos ajánlat: egy közösséghez való tartozás, egy elit csapat tagjává válás lehetősége. Ha egy Németországban élő fiatal muszlim érdeklődik a hit iránt, és információkat keres a TikTokon, az X-en vagy az Instagramon, gyorsan a radikális prédikátorok hálójába kerülhet, és a radikalizálódás útjára léphet. A szélsőségessé válás folyamata ma már a közösségi médiában zajlik, anélkül, hogy egyértelmű kezdeti és végpontja lenne. Itt nem csupán azokról van szó, akiket a hatóságok már figyelnek, hanem olyanokról is, akik érzelmileg egyre inkább eltávolodnak a többségi társadalomtól.
A radikalizáció jelensége elsősorban a fiatal férfiakat, fiúkat érinti, de fontos megérteni, hogy ez nem kizárólag rájuk vonatkozik. A fiatalok körében a társadalmi, politikai és gazdasági feszültségek hatására fokozottan megjelenhet a szélsőséges ideológiák iránti vonzalom. Azonban a radikalizáció mögött álló okok sokrétűek, így nem csupán a nem vagy életkor határozza meg ezt a folyamatot. A közösségi média, a peer pressure, valamint a személyes élmények mind hozzájárulhatnak a fiatalok radikalizációjához, függetlenül attól, hogy fiúk vagy lányok.
Ne vélekedjen úgy, hogy ez csupán a fiúkat érintő téma. Munkánk során egyre inkább azt észleljük, hogy a lányok is egyre inkább érintettek, és az anyák szerepe sem mindig pozitív. Sőt, gyakran bátorítóan hatnak a radikalizáció folyamatára.
Peter Neumann, a biztonsági területen jártas szakértő, egy nemrégiben adott interjújában felhívta a figyelmet arra, hogy a fiatalok manapság rendkívül gyorsan, akár hetek alatt radikalizálódhatnak. E jelenség hátterében a közösségi média jelentős szerepet játszik. De hogyan is formálja ez a digitális tér a fiatalok gondolkodását és identitását? A közösségi platformok gyors és széleskörű információáramlása lehetővé teszi, hogy a fiatalok könnyen hozzáférjenek szélsőséges nézetekhez, valamint olyan közösségekhez csatlakozzanak, amelyek megerősítik ezeket a nézeteket. Az online térben történő interakciók és a visszajelzések hatása különösen erős, ami gyorsítja a radikalizáció folyamatát.
A közösségi média fogalma mára teljesen átalakult, és egyre inkább a tömegpusztító fegyverekhez hasonlítható. Amit ma a közösségi platformokon tapasztalunk, az messze eltér a tíz évvel ezelőtti állapotoktól. A Facebook 2018-as algoritmus-változtatása súlyos következményekkel járt: fokozta a megosztottságot, elősegítette a gyűlöletbeszéd elterjedését, és elárasztotta a felhasználókat indulatkeltő tartalmakkal, míg az értelmes párbeszéd és empátia háttérbe szorult. Az ilyen platformok nem az emberek közötti kapcsolatok erősítésére, hanem az egymás véleményének elzárására bátorítanak, ami radikalizálódásra vezet. Ez különösképpen érvényes a szélsőjobboldali, szélsőbaloldali és iszlamista közösségekre. Míg húsz évvel ezelőtt egy nyomtatott újságot 20 ezer vagy esetleg 200 ezer ember olvasott, ma már a napi kétmilliárd poszt olyan mértékben személyre szabott, hogy az X-en vagy a TikTokon eltérő valóságokkal találkozunk, még ha fizikailag közel is vagyunk egymáshoz.
Régen az érzelmi kötődés kialakítása fokozatos és tudatos folyamat volt: a fiatalok általában eljártak mecsetekbe vagy iszlám közösségekbe, ahol könyveket olvastak, és ez egy hosszabb, türelmet igénylő utat jelentett. Ma viszont, ha egy fiatal érdeklődik Gáza eseményei iránt, és csak néhány másodpercet tölt el az azzal kapcsolatos érzelmekkel teli tartalmak böngészésével, az algoritmus azonnal egyre több ilyen anyagot kezd ajánlani neki. Hamarosan egy érzelmi hurokba kerül, ahol a különböző üzenetek egyre intenzívebbé, hangsúlyosabbá és ismétlődőbbé válnak, mintha csak egy visszhangkamrában lenne, ahol a világ egyetlen nézőpontja hangsúlyozódik.
Hogyan érintik a Közel-Keleten zajló események Európát? Tavaly ön azt nyilatkozta, október 7. nem a semmiből keletkezett. Mire gondolt?
A Közel-Keleten zajló események egyre inkább hatással vannak Európára, és a nyugat-európai zsidóság körében egyre nagyobb félelem és bizonytalanság tapasztalható. Ennek hátterében a közösségi médiában terjedő, széleskörű propagandagépezet áll, amely évek óta dolgozik a helyzet fokozásán. Az amerikai egyetemeken, katari finanszírozással, hosszú ideje azon fáradoznak, hogy a baloldalt és az iszlamista csoportokat összehozzák, így egy jövőbeli, október 7-éhez hasonló esemény esetén gyorsan mobilizálhatóak legyenek. A baloldali NGO-k és az emberi jogokért küzdő iszlamista szervezetek közötti professzionális együttműködés jelentős lendületet adott az Izrael-ellenes és antiszemita nézeteknek. Különösen figyelemre méltó, hogy a Hamász és a politikai iszlám képes volt vallási dimenziót adni az október 7-i eseményeknek, amit nem véletlenül neveztek el "Al-Aksza özönének", utalva az iszlám harmadik legszentebb helyére.
A muszlim radikálisok antiszemitizmusa számos szempontból eltér a hagyományos antiszemitizmus formáitól. Először is, gyakran vallási és ideológiai keretek között értelmezik a zsidóságot, ahol a zsidók nem csupán etnikai csoportként, hanem vallási és politikai ellenfélként jelennek meg. Másodszor, a radikális muszlim antiszemitizmus gyakran politikai kontextusba ágyazódik, különösen a Közel-Kelet geopolitikai helyzetével összefüggésben, ahol a zsidóság és Izrael állama a muzulmán közösség számára számos konfliktus forrása. Ez a fajta antiszemitizmus tehát nemcsak előítéletek és sztereotípiák formájában nyilvánul meg, hanem konkrét politikai narratívákban is, amelyek a zsidókat mint a muzulmán világ ellenségeit tüntetik fel. Ezen kívül a muszlim radikális antiszemitizmus gyakran a modern média és technológia segítségével terjed, például közösségi média platformokon, ahol a gyűlöletbeszéd és dezinformáció gyorsan elérheti a nagy közönséget. Ez a tendencia új kihívásokat jelent a társadalmak számára, mivel a hagyományos antiszemitizmus elleni küzdelem eszközei nem mindig elegendőek a digitális térben történő terjedés ellen. Összességében a muszlim radikálisok antiszemitizmusa egy összetett jelenség, amely különböző kulturális, vallási és politikai tényezők hatására formálódik, és amelynek megértése elengedhetetlen a hatékony ellene intézkedések kidolgozásához.
A muszlim antiszemitizmus három fő szintje figyelhető meg. Az első a klasszikus antiszemitizmus, amely általában a legtöbb arab könyvtárban fellelhető művekből, mint például a Cion bölcseinek jegyzőkönyve vagy a Mein Kampf, merít. Ezek a könyvek táplálják a zsidókkal kapcsolatos összeesküvés-elméleteket, amelyek élénken élnek a közgondolkodásban. A második szint a vallási dimenzió, amelyben a radikális iszlám az utóbbi egy évszázad során kialakította azt a narratívát, mely szerint a zsidók a muszlim közösség ellenségei, akiket majmoknak és disznóknak neveznek, és akik próféták ellen követnek el atrocitásokat. A harmadik szint pedig Izrael létjogosultságának megkérdőjelezése; a közel-keleti konfliktusban a narratíva szerint Izrael a fő felelős minden bajért, míg a palesztinok mindig az áldozatok szerepét töltik be. Ide kapcsolódik az identitáspolitika, amely azt hirdeti, hogy a palesztinok marginalizált csoportnak számítanak, míg a zsidók a gyarmatosítók. A közel-keleti háború megértéséhez elengedhetetlen, hogy tudomásul vegyük, hogy a másik oldal célja Izrael megsemmisítése.
Az európai muszlim fiatalok egyre fokozódó haraggal reagálnak a gázai eseményekre, amelyeket mélyen igazságtalannak tartanak. Tavaly a konfliktus hatásai elérték Amszterdamot is, ahol a palesztinok helyzete miatt kifejezett felháborodás tört ki; helyi muszlim származású csoportok az utcákon zsidóellenes megmozdulásokat tartottak. Interjúztam vallásos zsidó emberekkel, és tapasztalataim szerint ők rendkívül óvatosan közelítettek a helyzethez, igyekeztek elkerülni a feszültséget és a szélsőséges véleményeket.
Nyilvánvaló, hogy a túlélés ösztöne hajtja őket. Amikor a palesztin párti demonstrálók mellé állnak, abban a hitben élnek, hogy így biztonságot találhatnak. Sok európai zsidó számára a baloldali értékrend sokszor erősebb köteléket jelent, mint a zsidó identitás vagy a vallási hovatartozás, ami megnehezíti számukra az igazság valódi felismerését.
Az amszterdami pogrom egy figyelemre méltó példája annak, hogyan lehet a történeteket újraértelmezni: a mainstream médiában nem az volt a fókuszban, hogy izraelieket vízbe dobtak, útlevelüket ellenőrizték, vagy hogy megpróbálták elgázolni őket. A hangsúly nem azon volt, hogy – ahogyan a későbbi bírósági eljárás során kiderült – a történtek nem spontán események voltak, hanem hónapokkal korábban, gondosan előkészített akciókról van szó. A palesztinpárti erőknek sikerült átterelniük a diskurzust arra, hogy az izraeliek a felelősök, és hogy a Gázában zajló eseményekért Izrael okolható, nem pedig a Hamász.
Angela Merkel migrációs politikájának kritikája sok szempontból indokolt, különösen a 2015-ös menekültválság idején. Alternatív megoldások között szerepelhetett volna a szigorúbb határellenőrzés bevezetése, amely lehetővé tette volna a migránsok áramlásának jobban kontrollált kezelését. Emellett Merkel fokozhatta volna a nemzetközi együttműködést, például a szomszédos országokkal való közös erőfeszítéseket a menekültellátás és a visszatoloncolás terén. Fontos lett volna a belső integrációs programok megerősítése is, amelyek segítették volna a bevándorlók társadalmi és gazdasági beilleszkedését. Ezen kívül Merkel nagyobb hangsúlyt fektethetett volna a közvélemény tájékoztatására, hogy csökkentse a félelmeket és a félreértéseket a migrációval kapcsolatban. Mindezek a lépések hozzájárulhattak volna ahhoz, hogy a migrációs válság kezelése kiegyensúlyozottabb és fenntarthatóbb legyen.
A németországi migráció kérdése rendkívül komplex, és sürgető kérdések merülnek fel: mennyi különböző értékrenddel rendelkező embert tudunk integrálni? Mekkora anyagi és társadalmi forrást tudunk biztosítani az integrációjukhoz? Milyen intézkedésekre van szükség az iszlamizmus ellen? Sajnos a rendelkezésre álló források meglehetősen szűkösnek bizonyulnak. Kritikával illettem Merkelt és a közlekedési lámpa-koalíciót (amely a pártok jellegzetes színeire utal: SPD - piros, FDP - sárga, Zöldek - zöld), mert úgy tűnt, hogy a migráció kérdését egy diszfunkcionális logika mentén közelítették meg: van hely az újonnan érkezők számára, tehát nincs akadály. A migráció bármilyen formájú korlátozása pedig a szélsőjobbnak tett engedményként lett értelmezve, és mivel elkötelezettek vagyunk a szélsőjobb ellen, a korlátozások elvetése vált a norma részévé. Ez a felfogás azonban nagyon naiv, és komoly terheket rótt az országra. Merkel kijelentette, hogy megoldjuk a problémát, de nem fáradt bele abba, hogy világosan megfogalmazza, mit is jelent ez a megoldás. Korlátozások, kitoloncolások és határellenőrzések nélkül hosszú távon Németország súlyos következményekkel nézhet szembe. Az integráció megvalósítása érdekében átgondolt, világos és fenntartható stratégiára van szükség.
Az izraeli-palesztin konfliktus közvetlen hatással volt az ön és családja életére. Nagyapja 1948-ban részt vett a harcokban, és tragikus módon egy zsidó kórházban hunyt el, ahol egy holokauszt-túlélő mellett ápolták. Ezek az események mély nyomot hagytak önben, és valószínűleg hozzájárultak ahhoz, hogy miként tekint a világra. Az ilyen személyes történetek nemcsak a családi identitás részei, hanem a konfliktus komplexitásának megértésében is kulcsszerepet játszanak. Talán az empátia és a megértés iránti vágyat ébresztették önben, amikor a történelem súlyos sebeit és az emberek szenvedéseit látja. E tapasztalatok hatására a béke és a megbocsátás fontosságát is hangsúlyozhatja, hiszen a múlt árnyai nemcsak a múltban élnek, hanem a jövőnket is alakítják.
Akkor kezdtem el máshonnan ránézni erre a konfliktusra, amikor személyesen ismertem meg zsidókat, és barátaim lettek. Az izraeli pszichológiai tanulmányaim is segítettek, hogy sok mindent megkérdőjelezzek, hogy merjek kritikus lenni a családommal és mindazzal szemben, amit a szüleim és nagyszüleim meséltek. De az igazi önreflexió Németországban történt, amikor megismerkedtem ennek az országnak a történelmével és megértettem, miért létezik ez a konfliktus a Közel-Keleten. Amit a szüleim és nagyszüleim nem meséltek el: hogy mi történt Izrael alapítása előtt, és ennek a gyökerei itt, Európában keresendők. Ezért arra törekszem, hogy a saját közösségem ne helyezhessen érzelmi nyomás alá, vagy ne félemlíthessen meg a véleményem miatt. Október 7. fordulópont volt, amikor azt éreztem, hogy itt most nem a saját identitásom a fontos, hanem szolidaritást kell mutatnom a második világháború óta legnagyobb pogromot átélő izraeliekkel. Amikor valaki függetleníteni tudja magát származásától vagy a családi örökségétől, az óriási felszabadulásérzet. Amilyet sajnos a saját közösségem legtöbb tagja nem él át.
Önnek személyes tapasztalata van a radikalizálódásról: iskolás évei alatt egy fundamentalista imám befolyása alá került. Milyen pszichológiai és egyéb tényezők segítettek abban, hogy végül elkerülje az iszlamista irányvonalat? Milyen élmények és belső küzdelmek formálták döntését, hogy más utat válasszon?
Valószínűleg az én esetem különleges volt, hiszen a másik csoporthoz való érzelmi kapcsolódásom segített abban, hogy kilépjek a megszokott keretek közül. A tel-avivi barátságok, a héber nyelv mélyebb megértése és az izraeli kultúra iránti nyitottságom lehetővé tette, hogy olyan tapasztalatokat szerezzek, amelyek túlmutattak a legtöbb arab barátomén. Nem csupán a tanulás és a munka kötötte össze az életem Tel-Avivban, hanem egy szoros érzelmi kötelék is, amely a zsidó közösséghez fűzött. A személyes kapcsolatok, ahogyan a szociálpszichológia is hangsúlyozza, alapvető fontosságúak az előítéletek legyőzésében, és az én tapasztalataim ezt a tézist erősen alátámasztják.
Lehet, hogy az 1980-as, 1990-es években mindez könnyebb volt. Ma a gázai események polarizálják a viszonyokat, mindkét irányban.
Régen sem volt ez egyszerű, de az embernek el kell döntenie, merre tovább. Választhattam volna a kényelmesebb megoldást is: például áttelepülhettem volna Németországba, s ott Neuköllnbe költözve arab származású barátokat szerezhettem volna és arab feleséget választva érzelmileg még mindig a szülőföldemhez köthettem volna magam. Sokan ezt az utat járják, próbálnak távol maradni a német társadalom mindennapjaiból.
Az évek óta tartó rendőri védelem olyan élethelyzetet teremt, amelyben a mindennapi rutin és a biztonságérzet folyamatos kihívásokkal néz szembe. Az életveszélyes fenyegetések jelenléte nem csupán fizikai, hanem lelki terheket is ró az egyénre. Az ilyen körülmények között való létezés megköveteli a folyamatos alkalmazkodást és a stratégiai gondolkodást. Az együttéléshez elengedhetetlen, hogy az érintett személy megtalálja a belső békéjét, és kialakítson egy támogató közösséget, amely segíti őt a nehézségek leküzdésében. Emellett a szakmai segítség, mint például pszichológiai tanácsadás, jelentős mértékben hozzájárulhat a helyzet kezeléséhez. A rendszeres mozgás, a hobbi tevékenységek, vagy akár a meditáció is segíthet abban, hogy a fenyegetettség érzése mellett is megőrizzük a mentális egészségünket. Ez a helyzet folyamatos éberséget és alkalmazkodást igényel, de a megfelelő támogatással és stratégiákkal lehetséges egy élhető és tartalmas életet kialakítani.
2015 óta állok védelem alatt, amióta nyíltan beszélek az iszlamizmus témájáról, de október 7. óta nagyon sok durva fenyegetést kaptam. De nem akarok erről beszélni, mert nem szeretném, ha áldozatnak tekintenének. Nem ez határoz meg engem, hanem az, amit mondok, a szakértelmem, a beállítódásom.
Tavaly Nancy Faeser belügyminiszter megalakított egy kilenc fős bizottságot, amelynek fő célja az iszlamizmus megelőzése volt. Az én meglátásom szerint a bizottság tagjai főként azok közül kerültek ki, akik óvatosan viszonyulnak az integráció témájához. Lehet, hogy nem tévedek, de mintha ez a megközelítés egyfajta óvatos politikai irányvonalat tükrözne.
Az a politikai vezető, aki kizárólag a saját kényelmét szem előtt tartva alakít ki egy munkacsoportot, előbb-utóbb a feledés homályába merül. Elgondolkodtató, hogy ezt a problémát egyetlen német újságíró sem vetette fel. Az utóbbi években csend honolt ebben a kérdéskörben: az embereknek ugyan van véleményük a bevándorlásról, de sokan inkább hallgatnak, mert tartanak a reakcióktól. Éppen ezért teret nyer a szélsőjobb, akiknek lesz bátorságuk beszélni, de a nyelvük sem objektív, sem árnyalt.
MIND Prevention nevű szervezetükkel azon dolgoznak, hogy minél több fiatalt megmentsenek a radikalizálódástól. Miről szól a börtönprogramjuk?
Áttanulmányoztuk sok szélsőséges iszlamista életrajzát és azt láttuk, hogy sok esetben minden a börtönben kezdődött. A rabok egy érzelmileg labilis, krízisszerű állapotban vannak, ezért könnyebben megközelíthetőek, új kezdetek, változások, katarzisok után kutatnak. Az a feladat, hogy ne az áldozati szerepükben erősítsük meg, hanem vértezzük fel őket, lehetőséget adjunk, hogy reflektljanak az életükre, a körülöttük lévő világra.
Önök tanárokat is képeznek. Milyen módszerekkel tudják a tanárok azonosítani, ha egy fiatal esetleg szélsőséges nézetek felé hajlik?
Elsődleges feladatunk, hogy a gyerekek médiakompetenciáit tudatosan fejlesszük, így már fiatalon képesek legyenek megérteni a média működését és a manipulációs technikákat. Fontos, hogy az empátia és az ellentmondásokkal szembeni tolerancia is teret nyerjen, hiszen a világ nem csupán fekete-fehér, hanem rendkívül sokszínű és összetett. Ezen kívül, ha a pedagógusoknak kétségeik merülnek fel, vagy valami gyanúsnak tűnik, elengedhetetlen, hogy azonnal külső szakmai segítséget kérjenek, hogy elkerüljük a késlekedést és a potenciális problémák súlyosbodását.
Az iszlámellenesség mértéke a német társadalomban változó, és számos tényezőtől függ. Az utóbbi években a migrációs válság és a terrorcselekmények hatására nőtt a muszlim közösségekkel szembeni előítéletek és félelmek száma. A média szerepe is jelentős, hiszen a hírek gyakran hangsúlyozzák a negatív eseményeket, ami hozzájárulhat a sztereotípiák erősödéséhez. Ugyanakkor sok német állampolgár elkötelezett a tolerancia és a sokszínűség mellett, és számos kezdeményezés létezik, amelyek célja a párbeszéd elősegítése a különböző kultúrák és vallások között. A társadalom tehát nem homogén, és a vélemények széles spektrumot ölelnek fel. Összességében elmondható, hogy az iszlámellenesség jelen van, de a német társadalom reakciói és attitűdjei sokkal árnyaltabbak, mint ahogyan azt sokan gondolnák.
Az olyan kifejezések, mint az "iszlámellenesség", gyakran a diskurzusok elterelésére szolgálnak, hogy elkerüljük a muszlim fiatalok radikalizációjának problémáját. A vallásszabadság magában foglalja a vallások kritikai vizsgálatát is, függetlenül attól, hogy melyik vallásról van szó. Amikor a muszlimokkal szembeni rasszizmusról beszélünk, akkor ez a téma is politikai manipuláció áldozatává válhat, ami tovább bonyolítja a helyzetet.
De ezekre az előítéletekre Európában reflektálnak, megkérdőjelezik, vitáznak róla. A nyugat-európai társadalom többsége nem rasszista, ellentétben például a szíriai, iraki vagy szaúd-arábiai muszlim közösségekkel, amelyek gyakran diszkriminatívan fordulnak más vallásúak vagy a másik csoporthoz tartozó muszlimok felé. Amikor pedig Nyugat-Európában arról van vita, hogy megengedjük-e, hogy rendőrök hidzsábot hordjanak, vagy betiltjuk a kislányok fejkendő-viselését, akkor ezek nem rasszista, hanem a demokrácia alapértékeit meghatározó diskurzusok.
