Ritka pillanatnak lehettünk tanúi: a miniszterelnök különleges interjút adott a Föld körüli úton lévő Kapu Tiborral.

Orbán Viktor vasárnap délután különleges beszélgetést folytatott a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodó Kapu Tiborral. A beszélgetés során szó esett a űrhajós társainak viszonyáról, az űrben elfogyasztott ételekről, valamint az űrállomáson végzett feladatokról. Kapu Tibor megosztotta a beszélgetés során, hogy milyen lélegzetelállító látványban van része az űrben. A párbeszédet hűen és változtatás nélkül közöljük.

Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap délelőtt bejelentette, hogy kapcsolatba lép Kapu Tiborral a Nemzetközi Űrállomáson. A bejegyzésében kiemelte az űrhajós kiemelkedő teljesítményét, hangsúlyozva, hogy ez a siker mindannyiunk közös eredménye.

A magyar űrhajós, Kapu Tibor, izgalmas feladatokkal várja a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén töltött időszakát, ahol közel harminc magyar kísérletet fog lebonyolítani. Kutatásai során részletesen tanulmányozza az emberi mikrobiom, vagyis a baktériumok, vírusok és gombák összességének űrbeli változásait. Emellett feladatai közé tartozik a bolygónk légkörének dinamikájának modellezése egy különleges folyadékkísérlet segítségével, valamint a sugárzás által okozott DNS-károsodás javításában szerepet játszó mechanizmusok felfedezése. Tibor továbbá a mikrogravitációs környezet hatásait is vizsgálja, különös figyelmet fordítva a kognitív képességek és a mozgáskoordináció változásaira.

Orbán Viktor: Két dolgot szeretnék egyértelműsíteni. Először is, szabad-e Tibornak szólítanom? Másodszor pedig, van néhány téma, amelyet nem érinthetünk, így nem beszélhetünk politikai ügyekről, hadügyekről, vallási kérdésekről, reklámokról, a gender témákról, a globális felmelegedésről vagy áltudományos elképzelésekről. De igazából nem ezek a legfontosabbak, hanem az, hogy hogy érzi magát Tibor?

Kapu Tibor: Miniszterelnök úr, köszönöm szépen a köszöntést, én jól vagyok, nagyon szépen köszönöm. Megtiszteltetés, hogy beszélhetek ma nemcsak önnel, hanem minden kedves nézővel. Ezúton is köszöntök minden kedves nézőt és jelenlévőt is. A Tibor az működni fog, de lehet bármi más is, a Tibire is, főleg Nyíregyházán a Tibikére is szoktam hallgatni. Ahogy említettem, nagyon jól vagyok, egy sűrű munkanapnak a közepén járunk. Az említett témákat pedig igyekszem majd elkerülni, hiszen gyakorlatilag egyikben sem vagyok járatos.

Tibor, én 17 éves voltam, amikor láttam Farkas Bertalan föllövését. Ennyiben ön előtt vagyok eggyel, mert ön már a második, akit láthatok. Itt lent most mindenki Kapu Tibor szeretne lenni, és ha én gyerek lennék, valószínűleg én is. Érzi-e ezt?

Amikor végre beléptem az űrállomás fedélzetére, már 26 órás utazás állt mögöttem a végtelen űrben. A dokkolás és a hivatalos üdvözlő ceremónia között mindössze egy óra állt rendelkezésemre, és ezt az időt arra használtam, hogy felhívjam a szüleimet. Az ő hangjukat hallottam először azután a másfél nap után, amit az űrben töltöttem, és elmesélték, milyen mély hatással volt a felbocsátás a magyar emberekre és a nemzetünkre. Ez a kapcsolat, amit így újra megélhettem, rendkívül boldoggá tett, hiszen a küldetésem egyik legfontosabb célja az volt, hogy elérjem a magyar közönséget, és már most sikerült ezt megvalósítanom.

Nagy örömmel és büszkeséggel tekintünk önre, hiszen elért eredményei figyelemre méltóak. Jelenleg zajlik egy eszmecsere a kormányon belül, amely arról szól, hogy Magyarország számára érdemes-e részt venni a nemzetközi űriparban és űrprogramokban. Mi, akik a földszintről nézzük a dolgokat, kissé korlátozott perspektívából látjuk a helyzetet. Ön hogy vélekedik erről a kérdésről?

Számomra ez egyértelmű. Hiszem és vallom, hogy a kisebb országok, mint például Magyarország, valódi nagy álmokat képesek szőni. Az űripar napjainkban egy olyan terület, ahol nem szükséges hatalmas szereplőnek lenni ahhoz, hogy valaki részt vegyen. Elég, ha megvizsgáljuk az AX-4-es misszió csapatát: ott van mellettem egy amerikai, egy indiai és egy lengyel kolléga is. A lengyel nép sem éppen a legnagyobb űrnemzet, és bár India és Amerika messze előttünk jár, ez mégis remek példája annak, hogy a nemzetközi együttműködés révén óriási eredményeket érhetünk el. A másik fontos tény, hogy az űripar jelenleg virágzásnak örvend. Minden egyes forint, amit most befektetünk, várhatóan hatszorosan térül meg, ami a számok szerelmeseinek igazán vonzóan hangzik. Mérnökként azonban számomra sokkal fontosabb az a gondolat, hogy ezzel mennyi embert inspirálhatunk. Az életem során elért eredményeim mögött mindig a példaképeim álltak, akiknek tanításai segítettek az úton. Éppen ezért vagyok itt most is. Közöttük volt édesapám és természetesen Farkas Bertalan is. Ha képesek leszünk hasonló hatást gyakorolni a magyar fiatalokra, akkor már elértük a célunkat.

Igen, a világ tele van kísértésekkel, jobbfélékkel, meg rosszabb félékkel is, és köszönjük, hogy ön a jobbfélék kísértéseket mutatja a gyerekeknek. Mondana nekünk néhány szót arról Tibor, hogy mit csinál? Tehát amikor nem velünk beszélget, akkor mit csinál?

A napjaim jelentős részét kísérletezés tölti ki, és őszintén mondhatom, hogy igazán szerencsésnek érzem magam. Az AX-4-es küldetés keretében körülbelül 60 különböző kísérletet hoztunk a világűrbe, és ebből 25-öt én, mint magyar kutató, egyedül végezhetek el. Ez egy lenyűgöző szám, hiszen a Hunor program keretein belül a csapatunk évek óta fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy ezeket a kísérleteket összegyűjtsük, amelyek nem csupán mennyiségileg, hanem tudományos szempontból is jelentős értékkel bírnak. A kutatásaim középpontjában a dozimetria áll, amely a sugárzásmérés tudománya. Ez a terület különösen fontos számunkra, magyarok számára, hiszen Farkas Bertalan is eljuttatta a Pille nevű dozimétert a Szaljut-6 űrállomásra, amelynek legújabb generációja ma is aktívan működik a Nemzetközi Űrállomáson. Jelenleg a negyedik napomat töltöm itt az űrállomás fedélzetén, és már elültettem az első paprika-, retek- és búzamagokat, valamint megfigyeltem azokat a muslicákat is, amelyeket a DNS-vizsgálat céljából hoztunk fel. A munkanapom meglehetősen sűrű, tele van kísérletekkel és tevékenységekkel. Most éppen fél 12 körül járunk a Greenwich-i idő szerint, így a napi feladatok közepén vagyok. Amikor nem a kísérletek lebonyolításával foglalkozom, igyekszem pihenni, ami az elmúlt négy nap során a nemzetközi kollégákkal való beszélgetéseket jelenti. A Nemzetközi Űrállomás egyik legismertebb modulja, a kupola, pontosan ezt a célt szolgálja: egy hét ablakból áll, amelyek lehetővé teszik, hogy lenézzünk a Földre. Ma reggel például 4-kor kezdtem a napomat ott, mert tudtam, hogy éppen a legjobb időpont van Magyarország felett, így a napfelkeltét is láthattam. A Fertő-tó, Kecskemét, Szeged és a Balaton déli része különösen szép látványt nyújtott, de sajnos sok más helyszín felhős volt. Még várnom kell, hogy a legszebb kilátásokat megpillanthassam.

Tibor, mindenféléket hall az ember a súlytalanság állapotáról. Azt szeretném megkérdezni öntől, hogy a súlytalanság körülményei közepette ott fönt. A józan ész az működik?

Szeretném azt hinni, hogy ez működik, és valóban szükség van rá, hiszen a munkanapjaink rendkívül zsúfoltak. Ugyanakkor nem vitás, hogy a súlytalanság számos, mondhatni káros hatással bír az emberi szervezetre. Talán ezek közül az egyik már az arcomon is tükröződik, hiszen a Fluid Shift jelenség eredményeként a szívem sokkal intenzívebben dolgozik, mint ahogyan az normális lenne. A testnedvek gyakorlatilag a felsőtest felé áramlanak, ami miatt az izomzatunk egy kicsit gyengül, és a csontsűrűségünk is csökkenhet. Emellett az agyunknak is alkalmazkodnia kell az új környezethez, amelyet az űrutazás során tapasztalunk. Ezt angolul "space" -nek hívják, bár a magyar megfelelője, az "űr", talán nem is fedi le teljesen a fogalmat, hiszen azóta, amióta ezzel foglalkozom, nem találkoztam pontos fordítással. Az első három nap során ezt a változást nagyon intenzíven éreztem; az űrállomáson könnyen el lehet hagyni a dolgokat vagy időben csúszni, de igyekszem a legjobbat kihozni magamból, és eddig szerencsére jól haladok.

A kutatások, amiket végez, mintegy harmincat, azok, ha jól látom, azok magyar kutatások. Kik bízták meg önt ezzel? Egyetemek, magáncégek, kik vannak a kutatások mögött?

Miniszterelnök úr szavai szinte szóról szóra összefoglalják a mondanivalómat. A magyar felsőoktatás, a kutatócsoportok és a helyi vállalatok mind aktív résztvevői a jelenlegi projekteknek. Az ELTE-től a BME-n át Szegeden, Debrecenben és Pécsen keresztül szinte bármelyik egyetemet említhetnénk, ahogy olyan magyar cégek is, amelyek már régóta jelentős szereplői a nemzetközi űriparnak, és újonnan belépő partnereink is megjelentek a piacon. A HUNOR program számunkra különösen nagy öröm, hiszen számos olyan vállalat és kutató kapott lehetőséget, akik a program révén váltak a űripar vérkeringésének részévé. Ugyanakkor elengedhetetlenül fontosak azok a kutatók is, akik már évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, hiszen az ő tudásuk és szakértelmük nélkül nem tudnánk ilyen magas szintű eredményeket elérni.

Jelen pillanatban, amikor eszmét cserélünk, ön észleli a valóságunkat, vagy csupán mi vagyunk azok, akik az ön jelenlétét érzékelik?

Attól félek, hogy csupán önök észlelnek engem.

Kíváncsi lettem, hogy hogy nézünk ki onnan föntről. Azt hallottam, hogy csinálhat néhány fotót is majd. Mit fotóz majd le, mit hoz onnan nekünk fotóként?

Én is pont ezzel a gondolattal akartam reagálni az előző kérdésre, hiszen Magyarország csodás látképe fentről mindig lenyűgöző. Már több alkalommal is volt lehetőségem megcsodálni a Kárpát-medencét, és emlékszem, hogy a felbocsátásunk után körülbelül tizenöt órával egy élő bejelentkezést tartottunk a Dragon kapszulánkból. Akkor még nem értünk el az űrállomásra, de éppen Magyarország fölött keringtünk. Azt hiszem, a beszédem során is érezhető volt az érzelmi töltet, mert rendkívül meghatott a látvány, és nem igazán voltam felkészülve arra az élményre. Hónapok óta meséltem arról, hogy milyen érzés lehet, amikor végre a Kárpát-medencét felülről látom. Most már büszkén mondhatom, hogy ezek valóban felejthetetlen pillanatok. Ma reggel 4-kor keltünk, és együtt a magyarokkal osztoztam ezekben az élményekben, amelyeket szeretnék megörökíteni mindenféle módon. Remélem, hogy napfényben és éjszaka is megcsodálhatom a tájat. Nem tartom magam a legjobb fotósnak, de igyekszem majd a legjobbat kihozni magamból.

Tibor, milyen ütemben haladnak előre?

Jelenleg 28 ezer kilométer per órás sebességgel száguldunk, ami éppen elegendő ahhoz, hogy gyakorlatilag körbejárjuk a Földet. Ez azt jelenti, hogy keringünk a bolygó körüli pályán, körülbelül 400 km magasan. Itt is érezhető a gravitáció, de olyan gyorsan mozgunk oldalirányban, hogy szinte folyamatosan „körbe esünk” a Föld körül. Hiszen a Föld gömbölyű, így ha leegyszerűsítve azt mondom, hogy míg egy métert esnénk, addig egy métert oldalra is haladunk, ezért tapasztalhatjuk ezt a különös súlytalanság-élményt, ami most is látszik, ahogy a mikrofon lebeg előttem. Remélem, hogy a hangom még hallatszik itt, az űrállomás fedélzetén. A sebességünkhöz hozzátartozik, hogy rendkívül gyorsan változtatjuk a helyünket is. Amikor a beszélgetésünk elején rápillantottam, éppen a Mischingeni Nagy Tavaknál repültünk, és már New York felé tartottunk, akkor még nappal volt. Most pedig már bőven az Atlanti-óceán közepén vagyunk, amelyet Rakonczai Gábor nemrégiben áthajózott több ízben is. Nagyjából 20 percen belül egy újabb sötét zónába érkezünk, hiszen az űrállomáson a nappalok és éjszakák váltakozása körülbelül 16-szor történik meg egy nap alatt.

Tibor, mesélj egy kicsit a kollégáidról! Milyenek a kapcsolatok közöttetek? Jól bánnak veled? Barátságosak? És milyen nyelveken kommunikáltok egymással?

A kollégáim valóban kedvesek velem, és én is igyekszem viszonozni a jóságukat. Közösen vigyázunk egymásra, ami talán a legfontosabb dolog itt, az űrben. A küldetésünk során csatlakozott hozzánk Peggy Whitson, aki az Egyesült Államok legtapasztaltabb asztronautája, összesen 675 napot töltött már az űr mélyén. Ezek a napok folyamatosan gyarapodnak, és napról napra újabb élményeket hoznak. A csapatunkban ott van Subán Suzuki, az indiai pilótakollégám, valamint Szavvoszlainszkij Visnyevszkij, a lengyel társunk, akik szintén specialistaként vesznek részt a misszióban, akárcsak én. Emellett a legénységünk vegyes nemzetiségű: amerikaiak, oroszok és japánok alkotják ezt a különleges közösséget. Összesen heten vagyunk az űrállomás állandó személyzete, így a mi kis csapatunk 4 főből és 7 főből áll, tehát összesen 11-en képviseljük a különböző nemzeteket. Érdekes, hogy a csapatunkban 7 ember először tapasztalja meg az űr világát, ami jól mutatja, milyen gyorsan fejlődik az űripar, és mennyire izgalmas időszak ez a számunkra. Nagyon kedvelem a kollégáimat, és remélem, hogy ők is így éreznek irántam. Már egy éve tanulunk és gyakorlatozunk együtt, és rengeteg közös élmény van a hátunk mögött. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy mi vagyunk az egyik legvidámabb személyzet, aki valaha is az űrbe jutott.

Mivel kínálják magát? És vajon lehetett-e neki olyan ínycsiklandó ételt vinni?

Hozhattam magammal ételt, és boldogan mondhatom, hogy nálam van piros arany és erős paprika is, amire különösen büszke vagyok. Az egyik ok, amiért így érzem, az az, hogy az űrállomás által kínált ételek általában alacsony sótartalommal bírnak. Ez különösen fontos, mivel a só fogyasztása hozzájárulhat a csontveszteséghez, ami itt, a súlytalanságban még inkább aggasztó. A csontok sűrűsége ugyanis gyorsabban csökkenhet az űrben, ezért a túl sós ételek kerülése kulcsfontosságú. Az itt elérhető ételek többsége zacskózott, és sok esetben víz hozzáadása vagy melegítés szükséges. Vannak közöttük liofilizált, fagyasztva szállított ételek is, amelyek magas kalóriatartalmúak, de könnyen szállíthatók a vízmentességük miatt. Mivel szeretnénk, ha az ételeknek lenne is ízük, úgy döntöttünk, hogy piros aranyat és erős paprikát – Erős Pistát – viszünk fel, hogy amikor mi elhagyjuk az űrállomást két hét múlva, az állandó személyzet is élvezhesse ezeket az ízeket. Ezzel szeretnénk hozzájárulni a magyarok hírnevének öregbítéséhez is.

Tibor, az én hivatásomban az egyik leglenyűgözőbb aspektus az, hogy képes vagyok egyben szemlélni a dolgokat. A minisztériumok különálló egységekként működnek, míg nekem az egész képet kell felfognom, beleértve minden magyart és az egész Kárpát-medencét is. Ön viszont még kedvezőbb helyzetben van, hiszen az egész világot egyben látja. Érezte már, hogy ez egy kivételes élmény? Olyan lehetőség, amely eddig csak Farkas Berci bátyámnak és önnek adatott meg a magyarok közül?

Ez egy igazán különleges pillanat, hiszen egy nemzetközi csapattal érkeztem ide. Csak percekkel a felbocsátás után máris szembesültünk azzal, mennyire lenyűgöző a Földünk: a színek vibrálása és a fények ragyogása sokkal intenzívebb, mint ahogy azt valaha is elképzeltem. Gyakorlatilag tizenpár ember kivételével, mivel jelenleg két űrállomás kering a Föld körül, mindenki más odalent tartózkodik az egyetlen bolygónkon. Ez mindenképpen mélyen elgondolkodtató. A legfontosabb és legemlékezetesebb élményeimet szeretném később megosztani, de már most érzem, hogy ez egy igazán páratlan tapasztalat.

Tibor, úgy tűnik, egyre inkább kifutunk az időből. Mielőtt elmegyünk, lenne egy utolsó kérdésem: onnan fentről látszik a háború?

Itt fentről csupán csodás látvány tárul elém: a színek varázsa, a felhők kecses tánca és a városok mesés panorámája lenyűgöz. Eddig csak ennyit tapasztaltam, de már ez is elég ahhoz, hogy elaléljak a szépségtől.

Kétszeresen irigylésre méltó ez a helyzet. Nagyon köszönöm, hogy megoszthattuk egymással a gondolatainkat, Tibor. Legyen Önnel az Isten, kívánok sok erőt és kiváló egészséget. Várjuk vissza!

Köszönöm szépen a kellemes beszélgetést! Igazán örömmel várom, hogy visszatérjek, és remélem, otthon is lesz alkalmunk folytatni a diskurzust. Mindenkinek üdvözlet!