Havas Henrik kijelentette, hogy sem a fiával, sem a lányával nem ápolja a kapcsolatot.

Havas Henrik az elmúlt 12 év alatt több betegséggel is megküzdött: vastagbéldaganata volt, szívbillentyű-beültetésen esett túl, majd a prosztatarákot is legyőzte. A 76 éves műsorvezető most a Best magazinnak adott interjút, melyben a riporter kérdésére elmondta, hogy a haláltól nem fél, az életvégi, oly megalázó, magatehetetlen, kiszolgáltatott állapotra azonban nem vállalkozna. Úgy fogalmaz, olyannyira nem, hogy pontosan tudja, mit tenne.

Én tudom, mit jelent egy halálos betegség, mit jelent, amikor ezt a betegnek végig kell csinálni, a családnak pedig végig kell néznie. Több barátomnál láttam, hogy csak kettőt mondjak közülük: Bajor Imi, Aczél Bandi. Mind a kettőjük küzdelme borzalmas volt, én erre nem vállalkoznék

- fogalmazta meg.

Ahogy ő maga is említi, nála senki más nem járt annyiszor orvosnál és szűrővizsgálatokon, mint ő. Amikor először súlyos betegséggel küzdött, gyakran emlegette, hogy a hasa környékén itt-ott fájdalmak gyötrik, de egyetlen orvos sem figyelt fel ezekre a jelekre. Végül egy véletlen találkozás során, a repülőtéren, egy rádiós kolléganője segítségével találkozott Havast gasztroenterológus férjével, aki aztán végre helyesen diagnosztizálta az állapotát.

Elmentem, megvizsgált, az életemet köszönhetem neki. Azonnal látta, mi a baj. Vastagbéldaganat, műtét! Nem ijedtem meg, nem úgy éltem meg, hogy jaj, rákos vagyok, jaj, akár meg is halhatok, úgy kezeltem az egészet, mint egy balesetet. Azt sem kértem az orvosoktól, hogy magyarázzák el, mi történik majd velem, mert nem érdekelt.

A műtétet félórásra tervezték, ám négy és fél óra lett belőle. A műsorvezető vastagbelének nagy részét kivágták, ahogyan a hasnyálmirigye egy részét és a lépét is eltávolították. Az operációnak hála felgyógyult a betegségből, és élte tovább az életét - egy darabig.

Szívproblémáját egy térdvizsgálat során derítették ki, amikor is a műsorvezető fáradtságra panaszkodott orvosának. Az orvos tanácsára elment egy kardiológiai vizsgálatra, ahol kiderült, hogy a bal szívkamrája elmeszesedett, és csupán 25 százalékos működést mutatott. Ha nem történik sürgős beavatkozás, súlyos következményekkel kellett volna szembenéznie. Ekkor került sor a szívbillentyű-beültetésre, ami új reményt adott számára. Azonban egy későbbi kontrollvizsgálat során prosztatarákot diagnosztizáltak nála, ami újabb kihívások elé állította.

Áttétek szerencsére most sem voltak, mert már nem lehetett engem operálni. Huszonnyolc sugárkezeléssel, úgymond, megúsztam, azok minden megalázó mellékhatásával. Volt, hogy összepisiltem magam, de volt ennél még súlyosabb eset is. Fegyelmezett vagyok, soha nem késtem egyetlen kezelésről sem, soha nem panaszkodtam, amikor fájdalmaim voltak, nem kértem és nem vettem be fájdalomcsillapítót. Szerintem jó beteg vagyok.

Havas most jól van, és reméli, ez így is marad. Nemrég megírta a 35. könyvét, Ezt is túléltem, a betegségeim naplója címmel. Azt mondja, saját magával kapcsolatban semmi nem rázza meg, viszont a magyar egészségügy állapotáról nem tudott mást írni, mint hogy katasztrófa.

Kiváló, elhivatott orvosok és ápolók dolgoznak itt, de a körülmények igencsak siralmasak. A kórházban tapasztalt állapotok a minimális ételadagoktól kezdve egészen a hónapok óta javítatlan liftig terjednek. Emlékszem az 80 éves néni kétségbeesett próbálkozásaira, ahogy mankóval küzdött fel a lépcsőn, mert a lift használhatatlan. Én magam is hordágyon várakoztam rá közel 40 percig. A reggelim csupán fél szelet kenyérből, egy szelet párizsiból, egy kocka sajtból és negyed paradicsomból állt. Különösen nehéz helyzetben volt a roma takarítónő, akinek a fizetésének egyharmadát vonták el. Éjszakánként pedig a sebésszel folytatott beszélgetések maradtak, aki egyértelműen nem vágyott Afganisztánba menni.

Azt gondolja, hogy ezek a sorsfordító események nem a saját rákjáról és szívéről szólnak.

A beszélgetés végén Havas a családjáról is megosztott néhány gondolatot: