Hatszáz millió dollár értékben szerzett be Amerika új fegyvereket, de most úgy tűnik, hogy az egész beruházás a feledés homályába merülhet.

Minden fegyveres erő retteg attól a pillanattól, amikor a jól bevált, gyakran évtizedek óta használatban lévő fegyvereik elavulttá válnak, és le kell cserélni őket: ilyenkor kezdődnek a politikai játszmák, a véget nem érő tesztek, a különféle fegyvernemek eltérő igényeiből eredő viták, majd a végtelen pénzszórás, hogy az új eszközöket be is szerezzék. Néhány éve még azt hittük, hogy az amerikai fegyveres erők maroklőfegyver beszerzése meglepően simán fog menni, de a meglepetést végül az okozta, hogy szinte még be sem vezették az új pisztolyokat, már mehetnek is a kukába. Járjuk kicsit körül a SIG P320-as körüli botrányt.

Valótlant állítanánk, ha azt mondanánk, hogy az Egyesült Államokat elkerülték a katonai beszerzések körüli, minőséget érintő botrányok. A kétes hírű M14-es gépkarabély, vagy a legendás M16-os története sem indult könnyen, az F104 vadászgépeket "özvegycsináló" becenévvel emlegették a balesetek magas száma miatt, a V-22 Osprey repülőgépek pedig gyakrabban vannak a földre kényszerítve a folyamatos meghibásodások miatt, mint amennyit aktív szolgálatban töltenek. Ehhez a nem éppen szép listához most csatlakozott egy új fegyver, a szemmel jól látható összegekért beszerzett M17/18 pisztoly.

Az amerikai fegyveres erők maroklőfegyvereinek beszerzése sosem volt zökkenőmentes folyamat. A XX. század elején az elavult revolverek hosszú éveken át uralták a terepet, míg végül, egy hosszadalmas huzavona után, átadták helyüket az ikonikus Colt M1911-es öntöltő pisztolyoknak. Amikor azonban elérkezett az idő, hogy ezek is megújuljanak, a katonák kezéből ki kellett rángatni őket, hogy a kisebb kaliberű, de nagyobb tárkapacitású, a kor elvárásainak megfelelően modern Beretta M9-esek átvegyék a stafétát. Érdekes módon, a különleges alakulatok sok esetben határozottan ellenálltak az olasz pisztoly rendszeresítésének, ragaszkodva a jól bevált klasszikusokhoz.

A Beretta pisztolyok nem voltak elmaradva a várakozásoktól, ám az ezredforduló után a katonáknak a forró sivatagokban – mint Afganisztán, Irak és Szíria – kellett volna bevetniük őket, ahol a körülmények igencsak próbára tették a fegyverek teljesítményét.

A gond abból adódott, hogy az M9 nem viselte túl jól ezt a közeget, korabeli kutatások szerint a katonák nagyjából fele tapasztalt valamilyen meghibásodást a saját Berettájában.

A harcoló egységek körében elterjedt praktikává vált, hogy különféle módszerekkel tönkreteszik vagy elveszítik saját maroklőfegyverüket. Ezt követően pedig más, a katonai alakulatok által nem hivatalosan használt, de könnyen hozzáférhető pisztolyokat, mint például Glockokat, szereznek be a helyettesítésükre.

Bár a Beretta igyekezett fejleszteni a saját fegyverét — amely, ha a homokos tereptől távol használják, valóban kiváló pisztoly, ahogyan az olasz gyártó legtöbb kézifegyvere is — a 2010-es évekre az amerikai haderő minden fegyvernemének vezetői arra a döntésre jutottak, hogy a nehézkes, egy kilós monstrumokat modernebb alternatívákra cserélik.

Az új oldalfegyverek beszerzése az Egyesült Államokban szokatlanul gyors ütemben zajlott le: a pályázatot 2015-ben írták ki, és már 2017 végén megérkeztek az első példányok a győztes, a kiváló minőségéről elhíresült svájci SIG Sauer gyár P320-as modelljének katonai szolgálatra "alkalmassá tett" változatából. A fegyvereket két altípusban rendszeresítették a fegyveres erők: a nagyobb M17-es modellt a katonai rendészet használja, míg a kompaktabb M18-as verziót az összes többi alakulat alkalmazza.

Az M18-as az úgynevezett "Moduláris Kézifegyver-rendszer" (Modular Handgun System - MHS) keretében került bevezetésre, melynek lényege röviden az, hogy a pisztolyt lényegében minden elemében a használója igényeire lehessen szabni, a markolat méretétől és az irányzékoktól kezdve az az elsütőbillentyű beállításain át az egyéb extra kiegészítőkig, mint például a lézeres irányzékok, vagy hangtompítók.

A fent említett "variálhatóság" a civil piacon forgalmazott pisztolyok esetében már az ezredfordulón is általánosan elterjedt jellemzőnek számított. Ezzel szemben a fegyveres erők arra törekednek, hogy csökkentsék ezeknek a tényezőknek a hatását a hatékonyság növelése érdekében. Éppen ezért meglepő, hogy a világ legnagyobb hadereje végül egy ilyen moduláris megoldás mellett tette le a voksát.

Érdekes anekdota az, hogy az MHS projektben a világ összes ismertebb nyugati pisztolygyártója részt vett, a P320-as teljesítményét látva azonban a legtöbben maguktól visszaléptek.

Mint azt a későbbiekben látni fogjuk, ez nem volt túl jó ötlet.

A gyártó hivatalos információi alapján az M18-as modell élettartama eléri a 35 ezer lövést, ami kiemelkedő teljesítménynek számít. Ezen kívül, a rendszeresítés előtt végzett tesztelések alapján megállapítható, hogy ez a fegyver rendkívül precíz, és jelentősen könnyebb, mint az M9-es változat.

Érdekes tény, hogy az M17-es és M18-as fegyverek továbbra is a 9x19 mm-es parabellum lőszert használják. Azonban a SIG és az amerikai Winchester közösen kidolgozott egy új, megnövelt lőportöltettel rendelkező lőszert, amelynek köszönhetően a fegyverek átütőereje jelentősen megnövekedett, felülmúlva ezzel a hagyományos NATO 9 mm-es lőszereket. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a SIG által használt speciális lőszer nem kompatibilis más, alacsonyabb nyomású 9 mm-es lőszerekkel, így a felhasználásuk során óvatosan kell eljárni.

A legtöbb modern kézifegyverhez hasonlóan a SIG modellek markolata is polimerekből készül, míg a szán és az elsütés során jelentős nyomásnak kitett alkatrészek természetesen fémből készülnek. A standard tárkapacitás 17 lőszer, de a gyártó 21 lőszer befogadására is alkalmas tárakat kínál a fegyverhez.

Papírforma szerinta P320-as tehát kiváló fegyvernek ígérkezett, akadt azonban egy olyan probléma, ami száz évvel ezelőtt is megpecsételte volna egy fegyver sorsát:

a svájci gyár pisztolya lépten nyomon elsült akkor, amikor nagyon nem kellett volna neki.

Az első probléma még a fegyver életének korai szakaszából, 2017-ből származik: ha a fegyvert a használója elejti, akkor egy meglehetősen specifikus szögben földet érve a tesztek alapján száz alkalomból negyvenszer a csőre töltött P320-as elsült. Az igazán nagy probléma az volt, hogy az említett szögnél éppen felfelé nézett a pisztoly torkolata. A SIG még 2017-ben orvosolta a problémát könnyebb elsütőbillentyűk és megerősített belső alkatrészek alkalmazásával, de számos amerikai rendőrkapitányság így is kikukázta a fegyvereket. Ők döntöttek jól.

Egy 2023-ban napvilágot látott kutatás rámutatott arra, hogy legalább száz esetben a P320-as elsült anélkül, hogy a használója hozzányúlt volna az elsütőbillentyűhöz (a leggyakoribb esetek a pisztolytokba való behelyezéskor születtek). A száz balesetből nyolcvan sérüléshez vezetett, ebből harminchárom alkalommal rendőr sebesült meg. A fegyverek 35%-a 2017 után került piacra, a maradék pedig a SIG által lett feljavítva az elejtéses balesetek után.

Amíg a civil és a rendvédelmi szektorban használt pisztolyokkal kapcsolatos problémák merültek fel, a SIG egy rendkívül kockázatos utat választott: a svájci gyártó, amely eddig makulátlan hírnevére épített, nyíltan kijelentette, hogy a fegyvereknek nincs hibájuk. Azt állították, hogy a balesetek többsége csupán "álhír", míg a fennmaradó esetekért a fegyverhasználók ügyetlenségét tették felelőssé. Ráadásul a gyár még a megbízhatatlanságot bizonyító videók hitelességét is megkérdőjelezte. Csak idén júliusban kényszerültek szembesülni a valósággal, de ehhez sajnos egy tragikus eseményre volt szükség.

2025-re sorra vezették ki az amerikai rendőrkapitányságok a P320-asokat, a fegyveres erők viszont nem tapasztaltak problémákat a saját M17-es és M18-as pisztolyaikkal, vélhetően azért, mert a civil és rendvédelmi variánsokkal szemben azok kaptak külső biztosítókapcsolót.

Érdemes ezen a ponton tenni egy rövid technikai kitérőt, hogy megérthessük, miért is lehet piacra dobni egy külső biztosító nélküli lőfegyvert. Pisztolyok esetében alapvetően két működési elvvel találkozhatunk: a fegyver lehet kakasos, vagy kakas nélküli. A kakasos fegyvernél az elsütőbillentyű meghúzásával a kakas előreugrik (vagy először felhúzódik és utána ugrik előre, de ez jelen esetben nem lényeges különbség), rávág az ütőszegre, ami előrecsúszik, begyújtva a lőszert. A kakas nélküli fegyvereknél az elsütőbillentyű csak az ütőszegre gyakorol hatást: a legtöbb esetben hátrahúzza a félig feszített állapotban lévő alkatrészt, majd az elhúzás végén "átbukva" engedi útjára. Mivel az ilyen kakas nélküli fegyverek elsütéséhez meglehetősen nagy erőkifejtésre van szükség a lövész részéről, ezért előfordul, hogy nem kapnak külön külső biztosítókat. Ha elejtik, vagy falhoz csapják az ilyen fegyvert, a félig feszített elsütőszeg egyszerűen nem fejt ki elég erőt a lőszer begyújtásához.

Ha valakit különösen foglalkoztat a P320-as működésével kapcsolatos kihívások, akkor érdemes megnéznie az alábbi angol nyelvű videót, amely alaposan elemzi a témát.

A gondot az okozza, hogy a könnyű elsütés érdekében a csőretöltést követően a P320 elsütőszege nem félig, hanem teljesen megfeszül,

A 2025 júliusában bekövetkezett tragikus esemény hátterében az alkatrészek nem megfelelő tervezése és összekapcsolása állt, amely végzetes következményekhez vezetett.

Néhány héttel ezelőtt, egy lőgyakorlatot követően, az amerikai légierő egyik biztonsági őre sajnálatos módon a saját M18-as pisztolyát az övtokjába helyezte. A fegyver váratlanul elsült, és a katonát hasba találta, ami végül tragikus következményekhez vezetett: az életét vesztette. Az esetet számos szakértő alaposan elemezte, és mindannyian arra a következtetésre jutottak, hogy a katona nem vétett hibát. Ha bármely másik, katonai szolgálatban használt pisztolyt tette volna a tokjába, ma valószínűleg még mindig köztünk lenne.

A légierő azonnal vizsgálatot indított az ügy miatt. Ez mondjuk a P320-as megítélésén sokat nem segített: a legtöbb amerikai lövészegyesület és lőtér megtiltotta a használatát, a bevándorlási hivatal (ICE) azonnali hatállyal lecserélte a fegyvereket, a légierő és számtalan rendőrség pedig felfüggesztette a használatukat. A hadsereg, a tengerészgyalogság és a haditengerészet (akik a légierőtől függetlenül, közösen szerezték be a saját pisztolyaikat) egyelőre nem lépett látványosat az ügyben (mégiscsak 580 millió dollárt költöttek el a fegyverekre), de nagyon valószínű, hogy a P320-asok átvizsgálásáig előszedik a raktárból a sokat szidott Berettákat. Azt sem lehet kizárni, hogy az eddig a kézifegyverek piacán csúcsragadozónak számító SIG Sauer végül utólag elbukja a tendert, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az a moduláris kialakítás, ami 2017-ben kiemelte a tömegből a P320-ast napjainkra már elég elterjedt.