Geszler Dorottya eddig még sosem próbálta ki az éneklést az életében.

Valójában én sem tudom, ez számomra is teljesen váratlan lesz.

Izgul A Nagy Duett miatt?

Kétségtelenül hatalmas próbatétel vár rám, és egy olyan feladat, ami teljesen kilép a megszokott kereteimből. Ennek eredményeként izgalommal telve várom a kihívást!

Általában jól boldogul az ilyen komfortzónán kívüli kihívásokkal?

Úgy vélem, hogy ezekben a pillanatokban születnek meg a legértékesebb élmények, és mindig szükség van új tapasztalatokra. Időről időre elengedhetetlen, hogy mély levegőt vegyünk. Most éppen így érzem, hogy egy új szakasz előtt állok. A legnagyobb kihívások mindig a jelentős változásokhoz kötődtek számomra, de ezek a nehézségek mindig a fejlődés irányába tereltek.

Milyen kihívásokkal néz majd szembe a műsor során, véleménye szerint?

A daltanulás gondolata egy kicsit aggaszt, habár a rövid távú memóriám meglehetősen jól teljesít. A tévéműsorok során gyakran sikerült hosszabb szövegeket is megjegyeznem, sőt, még a súgógépre sem volt szükségem.

Stohl András kivel alkot majd különleges duót?

Andrást már jó ideje ismerem, bár a legutóbbi találkozásunk óta már eltelt egy kis idő. Egy azonban biztos: a nevetés és a vidámság garantált, hiszen a bolondozásban sosem lesz hiány!

Már egy ideje nem találkozunk veled a képernyőn mint műsorvezető. Hiányzik számodra a tévézés világa?

Műsorokban vendégként való részvételem mindig izgalmas élmény, hiszen ilyenkor nem terhel a felelősség súlya. Élő adásokban még mindig vezetek műsorokat, de néha nosztalgiával gondolok a tévés világra, amely egy kicsit hiányzik az életemből.

Mivel tölti az idejét a tévés műsorvezetés mellett?

Rendezvényeken és eseményeken műsorvezetői szerepben tündöklök, miközben a pilates világában is otthonosan mozgok, mint oktató. Emellett pedig a digitális térben is aktív vagyok, ahol tartalomkészítéssel és influenszerkedéssel foglalkozom, igaz, utóbbi elnevezése nem éppen a legkellemesebb.

Úgy érzi, hogy a közvélemény nem a legkedvezőbb képet festi az influenszerkedésről?

Egy kicsit igen. Eleinte én is ódzkodtam tőle, és sokáig ellenálltam, de a covid időszakában a lehetőségek beszűkültek, és felmerült az igény, így végül belevágtam. Ennek ellenére nem fogadok el mindent válogatás nélkül; csak olyan lehetőségeket keresek, amelyekben hű maradhatok önmagamhoz. Nem hiszek abban, hogy pénzért bármit elvállalnék, hiszen az értékeim fontosabbak, mint bármilyen anyagi juttatás.

Nemrég egy kislánykori fotót osztott meg magáról a közösségi oldalán, milyen volt a kislány Geszler Dorottya?

Alapvetően egy jól nevelt kislány voltam, aki mindig a helyén maradt, ha egyszer berakták a kiságyba. Nem voltam az a tipikus lázadó kamasz, inkább csak később kezdtem el felfedezni a szabadság ízét, mintha meg akartam volna élni mindazt, ami kimaradt. Ez nem volt igazi lázadás, inkább egyfajta játék a normákkal: sok mindent csináltam másképp, mint ahogy elvárták tőlem, és ez izgalmas kalandot jelentett az életemben.

A jó kislány mivoltához kétségtelenül hozzájárult a balettintézet varázslatos világa is.

Teljesen biztos vagyok benne. Ott az élet valóban katonás rendben folyt, minden percünket precízen beosztották. Nem volt olyan, hogy csak úgy elugrunk bulizni a barátokkal, főleg ha a hétvégén például két Diótörő előadásom volt. Persze, sokan azt mondják, hogy ez egy kicsit elrabolja a gyerekkort, de én mégis imádtam. Olyan tudásra tettem szert különböző területeken, amit máshol sosem tanulhattam volna meg, és a mai napig hasznosítom ezt az élményt az életemben.

Mindenképpen ezt a világot szerette volna felfedezni? A balett volt az egyetlen álma, ami vezette az útján?

Annyira különleges volt az élmény, hogy kétszer is felvételt nyertem. Az első sikerem után azonban kiderült, hogy egy felső légúti problémával küzdök, amit végül porallergiának diagnosztizáltak. Az orvosok azt tanácsolták, hogy ne vegyek részt a balettórákon, hiszen a poros termek és színpadok nem voltak kedvező hatással az egészségemre, így sajnos nem kezdhettem el a tanulmányaimat. Később, miután a kezelésnek köszönhetően sikerült megszabadulnom a tünetektől, újra nekivágtam az álmomnak, és másodszor is sikeresen felvettek.

Aztán mégsem lett balettművész.

Nem, mert el kellett határoznom magam. A tévés világ is rendkívül vonzó volt számomra, de a balett teljes odaadást igényel. Mellette nehéz lenne teljes erőbedobással mással foglalkozni. A tánc mindig is különleges helyet foglal el a szívemben, de nem bánom a választásomat. Szeretem, ha több lábon állhatok, és a Pilates oktatás révén a mozgás továbbra is fontos része az életemnek.

Megbánt valamit? Van, amit ma máshogy csinálna?

Közhelynek tűnhet, de minden eseménynek megvolt a maga helye és szerepe az életemben. Mindezek nélkül nem lennék az, aki ma vagyok. Ráadásul nem vagyok az a típus, aki sokat rágódik a múlton; nincs bennem megbánás, csak a tapasztalatok gazdagítanak.

A balettnak is köszönhető, hogy ötven felett is bomba formában van?

Mélyen hiszek a gyerekkori mozgás fontosságában. A lányommal is belevágtunk a balett világába, de sajnos nem vált be neki. Bár nyúlánk, magas és vékony alkatú volt, a kötött izomzata miatt nem akartam erőltetni. Számomra viszont a balett rengeteget adott, amit a mai napig érzek – persze a genetika is nagy szerepet játszik ebben. Az étkezésemre nem figyelek túlságosan szigorúan, de azért nem is engedem el magam teljesen.

Ennyire zavarja a magassága? Egyáltalán hány centi?

165 centiméter vagyok, és néha picinek érzem magam. Mindig is úgy tűnt, hogy a magasabbaknak könnyebb az élet, hiszen az alacsony nőkön sokkal inkább látszik, ha felszedtek egy-két kilót. De próbálom megtalálni a magasságom előnyeit is: például bátran hordhatok magas sarkú cipőket, és sosem kell aggódnom amiatt, hogy túllépem a partnerem magasságát. Azért a koncerteken néha bosszantó, ha valaki elém áll, aki nálam magasabb, mert akkor szinte semmit nem látok.

1989-ben a Miss Hungary versenyen harmadik helyezést ért el, ám a közönség mégis elsősorban az ő nevét jegyezte meg a mezőny többi résztvevője közül. Mi lehet ennek a titka? Talán a személyisége, a karizmája vagy az a különleges aura, ami körüllengi őt? Esetleg a verseny utáni pályafutása, amely során sikerült maradandó nyomot hagynia a közszolgálatban vagy a szórakoztatóiparban? Az ilyen emlékek gyakran nem csupán a szépségről szólnak, hanem arról is, hogy az illető hogyan tudta megőrizni a közönség érdeklődését és szeretetét az évek során.

Abban az időben nem voltak annyira túldíszített szépségversenyek, mint amilyeneket manapság tapasztalunk. Nálunk mindössze öt díjat osztottak ki: az első három helyezett, egy közönségdíj és egy különdíj. Mivel én hármat elhoztam ezekből, talán ezért él még mindig sokak emlékezetében az a kép, hogy én nyertem a versenyt.

Azóta sikerült találkozni az első és második helyezettekkel, vagy esetleg fenntartották a kapcsolatot a verseny végeztével?

Nem, mindenki szétszéledt. A szépségkirálynő, Gerlóczy Magdolna, akivel évek óta nem láttuk egymást, egy tévéműsor keretein belül került ismét a látókörömbe.

Sokszor lehet hallani, hogy szépségversenyeken, modellek körében gyakoriak az inzultusok, ön tapasztalt ilyesmit?

Nagyon vigyáztak ránk, hiszen ez volt az első szépségverseny Molnár Csilla tragédiája után. Mindenhová gardedámok kísértek minket és árgus szemekkel figyeltek ránk. Később kaptam fotós munkákat, de akkor sem ért semmilyen incidens, ebben talán szerencsés vagyok. Illetve azt mondják, van egy olyan tartásom, amiből mindenki érzi, hogy mit engedhet meg magának velem szemben. A kifutói világot nem ismerem, hiszen számomra ez a magasságom miatt eleve nem volt lehetőség. A kifutói világot nem ismerem, hiszen számomra ez a magasságom miatt eleve nem volt lehetőség.

Milyen módon tükrözi a lánya az ön személyiségét? Folytatja esetleg a tánc iránti szenvedélyét, vagy esetleg elmerül a tévézés világában?

Ő egy teljesen eltérő úton indult el, a marketing világában tevékenykedik, és ezt rendkívül ügyesen csinálja. Soha nem akartam rákényszeríteni a saját elképzeléseimet, inkább azt szerettem volna, hogy felfedezze, miben tehetséges, és olyan területeket találjon, ahol valóban sikerélményeket élhet át.

Három évvel ezelőtt mondta ki a boldogító igent a lánya, és most már kezdhet felkészülni a nagymama szerepére?

Jelenleg még nem foglalkoznak a baba kérdésével, de úgy érzem, hogy a jövőbeli kihívásokkal majd akkor nézünk szembe, amikor elérkezik az idő. Nem akarom előre túlgondolni a dolgokat.