Furcsa gondolatok: Ön is tapasztalta már azt a különös érzést, amikor a mélybe ugrás tűnik az egyetlen kiútnak, pedig valójában nem tűnik túl bölcs döntésnek?
Bár a mélység általában ijesztő, egy magas helyről lepillantva esetenként fura vágyat érzünk a leugrásra. Öngyilkossági hajlam? Szerencsére a legtöbb esetben szó sincs ilyesmiről, mi több, elképzelhető, hogy éppen a túlélési ösztön áll mögötte.
Vannak fura gondolatok, amelyek időnként váratlanul előtörnek, és épp az ellenkezőjét sugallják annak, amit az ember ösztönösen tenne. Ilyen az üresség (mélység) hívása, amikor ugyan nem akarunk leugrani valahonnan, de a mélység mégis csak csábít. Ez az érzés nem feltétlenül kapcsolódik a magas helyekhez, sőt - ahogyan azt a ZME Science is megjegyzi - akár a metróperonon állva is elkaphat bennünket. Mentális gondjaink lennének? Szerencsére szó sincs ilyesmiről.
Rengeteg anekdotikus bizonyíték van arra, hogy ez az érzés meglehetősen gyakori, és nm kapcsolódik öngyilkossági szándékhoz. De akkor miért jelennek meg az ilyen gondolatok? Az egyik legátfogóbb tanulmányt a témával kapcsolatban a Floridai Állami Egyetem Pszichológiai Tanszékének munkatársai készítették 2012-ben. Az élményt magas hely jelenségnek (high place phenomenon, HPP) nevezték el, és azt feltételezték, hogy egy rosszul értelmezett biztonsági jelből (túlélési ösztönből) fakad.
Kísérleteikbe 431 egyetemistát vontak be, és csak a HPP-re összpontosítottak. A diákoknak kérdőívet kellett kitölteniük az ilyen típusú érzésekről, az öngyilkossági gondolatokról, a szorongásról, esetleges depressziós tüneteikről. Kiderült, hogy azon résztvevők több mint a fele, akik sosem gondoltak öngyilkosságra, tapasztalták a HPP valamilyen változatát. Azok, akik többet szorongtak, de nem hajlamosak öngyilkosságra, nagyobb valószínűséggel élték át a HPP érzését, de az eredmények nem voltak egyértelműek. Annál egyértelműbb volt, hogy a HPP egyáltalán nem kapcsolódik az öngyilkosság gondolatához.
A kutatók megállapították, hogy a HPP jelensége széles körben megfigyelhető mindazoknál, akik öngyilkossági gondolatokkal küzdenek, valamint azoknál is, akik nem. Ez azt jelenti, hogy akik tapasztalják ezt a jelenséget, nem feltétlenül rendelkeznek öngyilkos hajlammal; a HPP inkább azt a belső érzékenységet tükrözi, amely segíthet nekik abban, hogy tudatosabban figyeljenek a belső jelzéseikre, s ez valójában az élet iránti vágyukat is megerősítheti.
A szakértők arra is rámutattak, hogy a tudatos és tudattalan elme együttes működése játszhat szerepet ebben a jelenségben. "Elképzelhető, hogy amikor magasban tartózkodsz, az agyad vészjelzést aktivál - figyelmeztetve téged arra, hogy légy óvatos. Ez a jelzés arra ösztönözhet, hogy hátralépj, vagy jobban figyelj a környezetedre. Ekkor elindul egy belső párbeszéd, és elkezded mérlegelni, miért is léptél vissza. Hiszen jól érzem magam, nincs okom a félelemre. Ja, lehet, hogy csak az ugrásra készültem."
A tanulmány következtetési azonban nem tekinthetők döntőnek. Nagyon kis mintát használt, és csak az egyetemi hallgatókat kérdezte meg, ami nem szolgál a nagyobb népesség átfogó reprezentációjaként. A mélység hívása és a szorongás vagy öngyilkossági gondolatok közötti kapcsolat is csak felületesen került feltárásra.
Lehetséges, hogy olyan esetről van szó, amikor egy olyan gondolat, amely a túlélésünket veszélyeztetheti, mindenáron elnyomásra kerül a szervezet által. Azonban ezek az elfojtott gondolatok éppen a hatalmas nyomás alatt hajlamosak felszínre törni, és éppen az elnyomásuk miatt válnak egyre inkább dominálóvá.
