Frittmann János: Eleinte meglepődtem, amikor hallottam, hogy a Bëlga egyik dalában név szerint említenek.

A mai napon, Nagy István agrárminiszter patronálásával, megnyitja kapuit a 2025-ös Borkonferencia, amely a borkészítés gazdasági, termelési és ökológiai fenntarthatóságának kérdéseit helyezi a középpontba. Az esemény során Frittmann Jánossal, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökével folytattunk eszmecserét a borfogyasztási trendek alakulásáról, a fiatalok alkoholhoz való viszonyáról, valamint a Bëlga Boros című dalának hatásairól.

Frittmann János 1982 óta mélyen elkötelezett a borászat iránt, így nem csupán a szőlőtermesztés és borkészítés alapjait ismeri, hanem a legapróbb részletekbe is belelát. A Budapest és Soltvadkert között ingázó szakemberrel folytatott beszélgetésünk során szó esett arról, hogy

Képzeld el, hogy a nap már lemenőben van, a levegőben pedig a nyár illata kering. A baráti társaságodban nevetgéltek, és a teraszon ülve a város fényeit nézitek. Ilyen hangulatban egy friss, gyümölcsös fehérbor lenne a tökéletes választás. Ajánlanám a klasszikus olasz Pinot Grigio-t, ami könnyed és üde, remekül passzol a nyári estéhez. Ha a rozék kedvelője vagy, egy jó minőségű magyar rozé, például a Villányi vagy a Szekszárdi borvidékről, szintén remek döntés lehet, hiszen a gyümölcsös ízek és a hűvös frissesség tökéletes kísérője a baráti beszélgetéseknek. Esetleg, ha valami különlegesebbre vágynátok, egy könnyed, természetes bor is szóba jöhet, ami tele van ízekkel és karakterrel, így igazán különlegessé teheti az estét. Bármelyik választás is mellett döntötök, a lényeg, hogy élvezzétek a pillanatot és a társaságot!

Képzeletben egy friss, gyümölcsös fehérbor lebeg a kezemben. Az illatos nedű napjainkban a fiatalok kedvencévé vált, ám a rozé is megőrzi népszerűségét. Európában a rozébor fogyasztása folyamatosan emelkedik, de még mindig nem érte el azt a kiemelkedő szintet, amelyet 2017 környékén tapasztaltunk hazánkban. Jelenleg egyes vélemények szerint Magyarországon a rozé iránti kereslet éppen lefelé ível.

A szövegben talán az is tetten érhető, hogy akik nem tudtak megfelelően kihasználni a könnyű borok nyújtotta lehetőségeket, hajlamosak voltak lebecsülni őket, ezzel visszafogva az ágazat fejlődését. Ennek ellenére a fiatalok körében szinte kizárólag ezek az illatos, friss borok kelendőek. A csökkentett alkoholtartalmú borok trendje még nem gyökerezett meg nálunk, viszont az alacsony, 11-12 százalékos alkoholtartalmú borok iránti kereslet folyamatosan nő. Az Irsai Olivér és a cserszegi fűszeres népszerűsége töretlen, sőt, az olaszrizling is újra a figyelem középpontjába került. Azok a borok, amelyek nem illatosak, már egy egészen más, szűkebb és idősebb közönséget vonzanak. Az étkezési szokásaink is átalakulóban vannak: egyre ritkábban fogyasztunk nehéz, zsíros ételeket, amelyekhez a testes vörösborok illenek. Persze esténként a nehezebb borokat is szívesen kortyolgatjuk, de nappal ritkán választanak a nehéz tanninokkal bíró vörösborok közül.

Összességében is csökken a belföldi borfogyasztás. Mi ennek az oka vajon?

Nem tudjuk pontosan, miért terjedt el az a nézet, hogy a bort csupán alkoholos italnak tekintsék. Igaz, hogy a bor tartalmaz alkoholt, de ez korántsem az egyetlen vagy legfontosabb tulajdonsága. Valójában a bor számos kedvező élettani hatással bír, és a bortermelő régiókban, ahol a borászat virágzik, az emberek átlagosan hosszabb ideig élnek. Emellett fontos megjegyezni, hogy az alkoholizmusban szenvedők többsége nem a borra vágyik, hanem inkább az égetett szeszeket választja.

Mennyire lehetünk büszkék a növekvő borexportunkra? Ez a kérdés nem csupán a gazdasági mutatókról szól, hanem a kultúránk és hagyományaink értékéről is. A borexportunk folyamatos növekedése lehetőséget ad arra, hogy világszerte megismertessük a magyar borászat sokszínűségét és minőségét. Egyre több külföldi vásárló fedezi fel borainkat, ami nemcsak a gazdaságunk számára kedvező, hanem hozzájárul a nemzeti identitásunk erősödéséhez is. E büszkeségünk tehát nem csupán a számokban, hanem a kapcsolatok építésében és a hagyományaink ápolásában is megmutatkozik.

Jelentős arányát az úgynevezett lédig bor teszi ki, ami azt jelenti, hogy nincs lepalackozva, hanem kamionban viszik ki és a célországban nem magyar borként hozzák forgalomba. Ebből következik, hogy ezek a közép-, vagy az alatti minőséget jelentik. Ez megy Szlovákiába, Csehországba, Németországba, de még Olaszországba is, bár oda a jobb minőségű, illatos borok elsősorban. Ezek egy részét aztán nem is borként, hanem különböző kevert alkoholos italokként hozzák forgalomba. Esetükben nincs kötelező eredetmegjelölés, így simán lehet, hogy ha származási hely: EU megjelölésű italokat iszunk mondjuk Szlovákiában, akkor is magyar bort fogyasztunk. Forgalmaznak persze eredetvédett palackos magyar borokat is külföldön szép számmal, amin elfogadtható profit keletkezik. Mivel ez utóbbi képviseli a minőséget, mi erről beszélünk szívesebben.

Egyre több címkén látjuk a bio bor logót. Új szegmens születik?

A szöveg egyedi átfogalmazása: Ezeknek a termékeknek megvan a saját, stabil fogyasztói bázisuk. Mi környezetbarát módon, agrár-környezetgazdálkodási támogatások révén szőlőt termesztünk, és olyan szigorú követelményeknek teszünk eleget a bor előállítása során, hogy az exportpiacon is kedvező elismerésnek örvend. Noha nem nevezhetjük biobornak, és ez az üvegen sincs feltüntetve. A bioborászatok jelenleg a márkaépítés korai szakaszában járnak, ami teljesen érthető. Érdemes megemlíteni, hogy a biológiai minősítéshez szigorú szabályok betartása szükséges, ami ráadásul számos plusz adminisztratív kötelezettséggel is jár.

A WHO szerint nincs ajánlható mennyiségű alkohol. Mennyire érezhető a borágazatban az egyre erősödő alkoholfogyasztást elutasító életmódváltási divat?

Számos elmélet létezik arról, hogy mi vezetett ennek az állásfoglalásnak a megszületéséhez. Egy dolgot azonban biztosan kijelenthetek:

Saját életem tapasztalata egyértelműen tükrözi a bor kedvező élettani hatásait. Csecsemőkoromban olyan súlyos állapotban voltam, hogy az orvosok kétségbe vonták a túlélésemet. Édesanyám, az orvosi tanácsot követve, naponta két kanál bort adott nekem, és ez a szokás éveken át megmaradt. Ennek köszönhetően megerősödtem, és ma itt állok, hogy meséljek erről. A szomszédom, aki minden nap elfogyaszt két deci bort, már 99 éves, és remek egészségnek örvend.

A fiatalok egy bizonyos csoportja azonban mégis távolságot tart a borfogyasztástól.

Elég nagy baj ez. Összefüggést látok ebben az izolált életmódjukkal. A bor fogyasztása kulturálisan közösségi élmény, de sokan közölük nem mennek társaságba. Akiknél kialakul a kulturált alkoholfogyasztás társasági szokása, az szinte biztosan nem lesz alkoholfüggő.

Egy-egy borkóstoló, a maga 5-6 tételével, valóban képes mély nyomot hagyni az emlékezetünkben. Vajon érdemes-e ehhez hozzászokni, vagy inkább meg kellene találni az egyensúlyt?

Őszintén mondom, hogy a mi borkóstolóinkon nem szeretem látni a részeg embereket. Az említett mennyiség még nem okoz semmilyen bajt, kis mennyiségek kerülnek a pohárba. Persze Soltvadkerten is van néhány alkoholista, de általánosságban megfigyelhető, hogy bortermelő vidékeken kevesebb van, mint másutt. Meglátásom szerint az alkoholisták olyan családból jönnek, akik sosem foglalkoztak borkészítéssel. Franciaországban is ugyanez a helyzet.

Egyetért azzal, hogy a nagy üzletláncoknál kapható alsópolcos (jellemzően 1000 forint alatti flakonos) borok fogyasztása elsősorban szociális kérdés, és nincs kapcsolata a magyar borkultúrával?

Ebben nem vagyok biztos, ezért nem is tennék különbséget még kiszerelés alapján sem. Ha valaki elvisz egy pincéből PET palackban bort, attól az még lehet kiváló ital. Annyiban lehet szociális vetülete, amennyiben a bérszínvonallal függ össze, azaz vannak olyan bor barátok, akik csak ezt engedhetik meg maguknak.

Hol található az Ön számára az alsó és a felső árhatár?

Én 20 ezer forint fölött nem szoktam bort vásárolni, noha akár milliós árfekvésben is adnak el bort, pezsgőt. Az élelmiszeráruházakban kis odafigyeléssel már kicsivel 1200 forint felett is lehet jó bort találni. Rozé és fehérbor vonatkozásában az 1200 és 3000 forint közötti ártartományban a középosztály számára is megfelelő színvonalú borokkal találkozhat a vásárló. Ez persze szubjektív, és persze minden bort alapból nem kóstolunk meg.

Milyen feltételeket diktálnak az áruházláncok a beszállítóként jelentkező termelők számára?

hogy nincs egyértelmű mennyiségi kritérium, és időnként egészen apró szegmensekből is bekerülhetnek tételek, bár ez nem a jellemző tendencia. A valódi kihívás azonban nem is a bekerülés, hanem a hosszú távú megmaradás. Csak azok a partnerek maradhatnak a piacon, akiknek a borai képesek elérni a kiválasztott hálózat elvárásait forgalom terén, ráadásul úgy, hogy az üzletlánc nem indít külön reklámkampányt hozzájuk. Például a Kunságból való bekerülés számunkra rendkívül nehéz volt; először egy erős márkát kellett kialakítanunk ahhoz, hogy egyáltalán lehetőségünk nyíljon a borkóstolóra. Díjakat nyertünk, részt vettünk a fesztiválokon, és ezáltal vált ismertté a nevünk. Ha időrendben nézzük, azt kell mondanom, hogy...

A vinotékákba, éttermekbe még nehezebb bejutni?

A különbségek talán nem is olyan élesek. Az viszont egyértelmű, hogy a Covid-19 jelentős csapást mért a vendéglátóiparra és az exportpiacra is. Számunkra óriási előny volt, hogy már ekkorra jelen voltunk az áruházak polcain. Ugyan az éttermek bezárása súlyos veszteséget jelentett, de fél év leforgása alatt a boltban vásárló borfogyasztók kompenzálták a vendéglátóegységek forgalmának csökkenését.

Bizonyára jelentős előnyökkel járna a magyar borkultúra számára, ha a médiában fokozottabb figyelmet kapna a reklámozás. Az ilyen kezdeményezések nemcsak a borászoknak, hanem a fogyasztóknak is kedvezhetnének, hiszen így szélesebb körben ismertté válhatnának a hazai borok sokszínűsége és minősége. A megfelelő marketingstratégiák révén a borászatok nemcsak a helyi közönséget érhetnék el, hanem nemzetközi szinten is népszerűsíthetnék termékeiket, így elősegítve a magyar borok hírnevének növelését.

Biztos vagyok benne, hogy hatalmas előny lenne, ha a kulturált borfogyasztás bemutatására lehetőség nyílna. Ez a tevékenység nem csupán az alkoholfogyasztásról szól, hanem sokkal inkább a hangulatról és a társaságról. Számomra természetes, hogy a gyerekeket is szívesen bevezetem a pincébe. Persze, mielőtt bárki félreértené, nem kóstolás vagy fogyasztás céljából, hanem hogy megismerkedhessenek a présgépekkel, a hordókkal, a borászati tudnivalókkal és a kapcsolódó hagyományokkal. Fontosnak tartom, hogy ne csak a digitális világban töltsék a napjaikat. Ezen kívül az egyetemi borklubok népszerűsítése is kiemelt fontosságú számomra; próbáljuk újraéleszteni ezt a hagyományt. Valahol el kell kezdeni, hiszen míg a nagy sörgyártó multik gond nélkül reklámozzák magukat a tévében, a kis családi borászatoknak csupán a hírnevük terjesztésére van lehetőségük.

Megnéztem a KSH számait, ezek szerint 2002-ben még több mint 34 liter volt az egy főre eső hazai borfogyasztás, ma már a 20 litert sem éri el. Hogyan tudnak ehhez a hazai termelők alkalmazkodni?

Egyrészt jelentősen csökkent a szőlőültetvények aránya, jelenleg 55 ezer hektár körül van, a rendszerváltás idején 120 ezer körül volt még. Nem cél a csökkentés, de sok, kis gazdaság van és ahol a helyi értékesítés nem működik, ott bajba kerülnek. Látni kell, hogy a helyi kocsmák zöme bezárt, a kicsik pedig nincsenek felkészülve arra, hogy palackos borokkal betörjenek a szélesebb piacra. Részben jelentett csak erre megoldást a megnövekedett tartályos bor exportja, azaz okszerűen csökkent a bortermelő szereplők száma.

A hegyközségekben a borászatok megítélése szorosan összefonódik a termelési módszerekkel és a borok minőségével. Azok a borászatok, amelyek a mennyiségi termelésre helyezik a hangsúlyt, gyakran vegyes fogadtatásban részesülnek. Míg a nagyobb termelés lehetővé teszi a szélesebb piaci elérhetőséget és a költséghatékonyságot, sok esetben a borászatok hagyományos értékeivel és a minőségi bor készítésének művészetével ellentétes irányba mutatnak. A hegyközségek közösségei általában nagyra értékelik a helyi terroirt és a borászati hagyományokat, így a mennyiség helyett a minőségre való törekvés sokkal inkább összhangban áll a helyi elvárásokkal. Azok a borászok, akik a minőségre és a fenntarthatóságra fókuszálnak, gyakran nagyobb elismerést és tiszteletet kapnak, míg a kizárólag mennyiségre orientálódó termelők a kritikák kereszttüzébe kerülhetnek. Összességében elmondható, hogy a hegyközségeknél a borászatok megítélése nem csupán a termelt mennyiségre, hanem a borok minőségére és a helyi hagyományok tiszteletére is épül.

Nem mondanék elítélő szavakat, mert vidéken nagyon sokan élnek a mennyiségi szőlő termelésből, nekik ez jelenti a megélhetést. Természetesen mi a minőségi szőlőtermesztést és prémium borkészítést tűztük célként magunk elé, de ettől még nincs problémám a másik kategóriával sem. Nyilván, aki 500 forintért veszi meg a bort, az nem a számíthat jó ivású italra. A múlt évben az egyik áruházlánc összes borát visszakóstoltuk, és sokkal jobb eredményt tapasztaltunk, mint amire számítottunk azzal együtt, hogy voltak köztük nem túl jó borok is.

Nyugat-európai példák sora mutatja, hogy 2-3 millió palackos mennyiségig simán lehet prémium kategóriás borokat készíteni. Persze ehhez olyan színvonalú technológiai háttér is szükséges. A klimatikus változások miatt már több helyen hűteni kell. Régebben 2,5-3 hónapig zajlott a szőlő feldolgozása, ma már 1-1,5 hónap alatt el kell tudni végezni. A kézi szüretelés szinte megfizethetetlen ma már, a kézi metszés viszont megkerülhetetlen és erre teljeskörű robotikai megoldás még nincs.

Ez azt jelenti, hogy azok, akik a borkészítést választják jövőbeli tevékenységüknek, fel kell készüljenek arra, hogy jelentős anyagi befektetésre lesz szükségük.

Egy dolog biztos: aki zökkenőmentesen boldogul a borászat világában, az jellemzően nem itt kezdte meg az üzleti pályafutását, hogy a kezdeti pár százmillióját megszerezze. Szeremley Huba szavaival élve, a borászatból milliomossá válni leginkább azok számára lehetséges, akik már előtt milliárdos tőkével rendelkeztek. Azt látni, hogy a saját nevük díszíti a bor címkéjét, számukra egyfajta presztízs, amely különleges örömmel tölti el őket. Persze vannak olyanok is, akik piaci sikereket érnek el ezzel a tevékenységgel, de ez inkább a kivételek közé tartozik. Szívesebben beszélek tehát azokról, akik a borászatból élnek, hiszen a tőkebefektetések szempontjából ez nem a legjobban megtérülő lehetőség. Azok, akik ezzel foglalkoznak, nyilvánvalóan szenvedéllyel végzik munkájukat. Az árak iránt közömbös befektetők, akik csak a profitra hajtanak, sok esetben éppen ezeknek a kis családi borászatoknak okoznak kárt a piacon.

Milyen érzések kavarogtak benne, amikor értesült arról, hogy a Bëlga "Boros" című dalában név szerint említik? Talán egyfajta büszkeség töltötte el, vagy éppen ellenkezőleg, meglepetés és zavar érte? Az ilyen pillanatok mindig különlegesek, hiszen a zene világában való említés sokszor azt jelenti, hogy az adott személy vagy dolog egyfajta kultúrális szimbólummá vált. Milyen hatással volt ez rá? Elképzelhető, hogy elindult benne egy nosztalgikus visszatekintés, vagy éppen ellenkezőleg, új lehetőségeket látott a jövőjében.

Amikor először hallottam a számról, őszintén szólva, nem is tudtam, hogy léteznek. Amikor értesítettek, hogy a nevem szerepel egy borral foglalkozó dalban, kicsit megijedtem, mert abban az időszakban a kunsági borvidékről nem éppen a legjobbakat írták. Meg voltam győződve róla, hogy ez is csak valami gúnyolódás lesz, de azt mondták, hallgassam meg. A szüret szünetében a feleségemmel kimentünk a szőlőbe a Volkswagen Transporterrel, amikor szóltak, hogy most játsszák a rádióban a dalt. Magam is meglepődtem, hogy végre egy pozitív fényben tűnök fel. Később értesültem róla, hogy a Parlamentben a bor egészségnapjain is meghívták őket. Font Sándor képviselő rendezte meg az eseményt. Volt néhány vendég Amerikából és Angliából is, és Takler Feri társaságában borkóstolót tartottunk a folyosón, amikor odajöttek hozzánk.

Visszakérdeztek, hogy ismerem-e őket. Azt válaszoltam, hogy nem, de kicsit gyanúsak számomra, mert itt mindenki elegánsan öltözködik, míg ők "leharcolt" ruházatban tűntek fel. Ez egy remek belépő volt, azóta is jó barátságot ápolunk. Amikor megjelent a szám, a kollégáim azonnal megjegyezték, hogy mennyire kreatív ötlet volt őket bevonni a marketingbe, és érdeklődtek, hogy mennyibe került nekem ez a lépés. Persze, semmilyen együttműködés nem zajlott a háttérben.

Érdeklődött a dal keletkezési körülményeiről?

Nagy borkedvelők lévén, az Árpád híd budai oldalán található Tinto Vino borszaküzlethez látogattak el, hogy felfedezzék a legjobb rozékat. Az eladó lelkesen ajánlotta nekik az alföldi borokat, kiemelve, hogy a választott Frittmann palack jelenleg a legjobb hazánkban. A bizalomjegyének szánt ajánlattal rukkolt elő: ha az ízvilág nem nyeri el tetszésüket, költségmentesen visszahozhatják. A borkedvelők végül egy másik üveget is magukkal vittek, és azóta rendszeresen visszatérnek, hogy újabb ízekkel gazdagítsák boros repertoárjukat.

Ha 10 év múlva visszatekintek az eltelt időszakra, akkor az elégedettség érzése az lenne, ha sikerült valóra váltanom a céljaimat és álmaimat. Azt szeretném, ha a munkámban fejlődtem volna, folyamatosan tanulva és új kihívásokkal szembenézve. Az is fontos számomra, hogy a személyes kapcsolataim gazdagodjanak, és értékes közösségekhez tartozhassak. Emellett az egészségem megőrzése és a környezetem iránti felelősségtudatos hozzáállás is hozzájárulna ahhoz, hogy elégedett legyek a jövőmmel. Végül, ha a világban pozitív változások részese lehetek, az még inkább boldoggá tenne.

Minden borkészítő szívügye, hogy a hazai fogyasztók kedvében járjon, hiszen ők a magyar borkultúra megőrzői és ápolói. E hagyományainkat nem szabad elfelejtenünk, hiszen múltunk szerves része a borkészítés művészete. Az lenne a legnagyobb örömöm, ha évtizedek múlva is a családok ünnepi asztalán ott díszelegne egy kiváló palack bor, és az emberek ezzel koccintanának, megörökítve a közös élményeket és emlékeket.