Földöntúli fényekkel köszönt el tőlünk a Lemmon üstökös, mintha egy ezeréves álomra lépne. Vajon valóban érdemes hinni annak a tudósnak, aki ufóelméletekkel áll elő?

Somos András az ATV-n új műsorát a születendő gyermekének keresztanyjától, Krug Emíliától kapja át.

Ma, október 26-án egy különleges égi eseményre készülhetünk, hiszen a kisbolygó mindössze 89 millió kilométerre közelít hozzánk – csillagászati mércével nézve ez szinte kézzelfogható távolság. A legideálisabb időpont a napnyugta utáni órák, amikor a nyugati északnyugati égbolton érdemes keresni. Sötét, fényszennyezéstől mentes helyszínen szabad szemmel is jól látható lesz a jelenség. Ha rendelkezünk fényképezőgéppel és állvánnyal, érdemes hosszú expozíciós felvételeket készíteni: a kóma zöldes fénye és a csóva lenyűgöző részletei felejthetetlen látványt nyújtanak!

Ezután gyorsan távolodik a Földtől és a Naptól, és fényessége rohamosan csökken. Már csak nagyobb távcsövekkel vagy hosszú expozíciós fényképezéssel lehet követni, de ez is egyre nehezebb. A következő hetekben végleg eltűnik a megfigyelhető tartományból, és aki október végén lemaradt, annak több mint ezer évet kell várnia, hogy ismét láthassa.

Legutóbb 1350 éve, 675-ben járt itt, és bár az égbolt akkor is ragyogott felettünk, Magyarország még csupán álom volt. A Kárpát-medence hatalmas erdőkkel borított tájait különféle nomád és letelepedett törzsek népesítették be. Európát a Frank Birodalom uralta, és ebben az időszakban kezdtek körvonalazódni az angolszász királyságok. A vikingek még nem indultak portyázni, a kontinensen számos apró királyság és törzs élt egymás mellett, miközben a kereszténység fénye éppen csak felkelt. Amerika földjéről pedig az európaiaknak még fogalmuk sem volt.

Mire a Lemmon-üstökös ismét megjelenik az éjszakai égen, valószínűleg drámai átalakulásokon megy keresztül a világunk. Ha a Földön még élnek emberek, és civilizációnk nem omlik össze egy világméretű katasztrófában, a csillagászok biztosan sokkal fejlettebb távcsövekkel dolgoznak majd. Elképzelhető, hogy az űrkutatók már rutinszerűen indítanak szondákat az üstökösök felé, vagy akár gépekkel bányásszák az ott fellelhető értékes ásványokat.

Az üstökös valójában egy apró, jeges égitest, amely lehet akár több kilométer átmérőjű szikla vagy hógolyó is. Amikor a Nap közelébe ér, elkezd gázokat és port kibocsátani, ami létrehozza a jellegzetes "csóvát" és a ragyogó kómát. A Lemmon-üstökös különlegességét a zöldes szín adja, amelyet a benne található szén- és cianogénmolekulák fénykibocsátása okoz, érdekessé téve ezt az égi csodát a csillagászok számára.

Régen az emberek gyakran féltek az üstökösöktől, háborút, pestist vagy más szerencsétlenséget jósoltak nekik. És bár ma már tudjuk: ez csak a természet egyik csodája, még ma is vannak, akik képesek fantasztikus dolgokat belelátni. Nemcsak asztrológusok, jósok, de tudósok is.

Avi Loeb, a Harvard Egyetem csillagásza és fizikusa például állítja, hogy a jelenkori égbolt másik sztárja, a 3I/ATLAS nevű üstökös valójában egy földönkívüli űrhajó vagy szonda, ami épp keresztül száguld a Naprendszeren, megfigyeli a bolygókat, és leginkább a Mars iránt mutat érdeklődést.

A tudományos szenzációkra fogékony közönség körében közismertnek számító tudós gyanúsnak tartja, hogy az objektum szédítő sebességgel halad, és pont olyan pályán, ami éppen a Naprendszer több bolygója mellett viszi el. Mintha valaki szándékosan úgy tervezte volna, hogy közelről megfigyelhesse őket.

Korábban egy másik, a Naprendszeren kívülről érkezett objektum, az ʻOumuamua, is felkeltette a tudományos közösség figyelmét. Akkor többen úgy vélték, hogy ez a különös égitest egy idegenek által létrehozott napvitorla, mivel mozgási sebessége túlságosan magas volt ahhoz, hogy csupán egy másik csillagrendszerből kiűzött égitest legyen. A tudósok többsége azonban kétkedve fogadta ezt a felvetést, és a legújabb 3I/ATLAS üstökös felfedezése is hasonló reakciókat váltott ki. Sokan úgy gondolják, hogy enélkül is elég izgalmas, hiszen ez az üstökös más csillagrendszerekből származik, több milliárd éves múltra tekint vissza, és valószínű, hogy összetétele eltér a Naprendszerünkben visszatérő üstökösökétől.

Október végén a Szűz csillagkép titokzatos világában találkozhatunk egy égitesttel, amely körülbelül 1,4 csillagászati egység távolságra helyezkedik el a Naptól – ez körülbelül 210 millió kilométer. Fokozatosan közelít a Földhöz, ám sajnos túl halvány ahhoz, hogy szabad szemmel észleljük, fényessége csupán 11,5 magnitúdóra rúg. Azonban a nagyobb távcsövekkel és hosszú expozíciós fényképezéssel már lehetőség nyílik a megfigyelésére. Ideális időpont a november és december hónapok, amikor a Naprendszer belső területein halad át. Ekkor végre választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy valóban űrhajóról van-e szó, ahogyan azt Avi Loeb állítja.