Felvétel arról a pillanatról, amikor csupán egy másodperc leforgása alatt 37 ember élete véget ért.

Csütörtök este, mindössze tíz perccel Szerhij Melnicsenko ukrán fotóművész „A háború tetoválásai” című kiállításának hivatalos megnyitója előtt léptünk be a Három Hét Galéria apró, de hangulatos kiállítótermébe. A helyiség zsúfoltsága elsőre azonnali feszültséget keltett bennünk, de hamar rájöttünk, hogy a valódi ok más: a képeken megelevenedő ukrán túlélők tekintete, amely olyan égető mélységgel figyelt ránk, hogy szinte kirázott minket a megszokott komfortzónánkból.

A "Háború tetoválásai" (War Tattoos) projekt, melyet Szerhij Melnicsenko indított el 2023 tavaszán, egy különleges fekete-fehér fotósorozat. A képeken a fotós barátai és családtagjai láthatók, akik a háborús felvételek hátterében jelennek meg, mintegy élő vásznon. Ezzel a művész célja, hogy megragadja a fájdalmas emlékek, érzések és érzelmek vizuális esszenciáját – nem csupán az alanyokét, hanem az egész nemzetét is. A résztvevők maguk választják ki azokat a felvételeket, amelyeket Melnicsenko rájuk vetít, így a képek nemcsak a túlélők történeteit mesélik el, hanem azt a mély fájdalmat és traumát is, amelyet az emlékezetükben hordoznak. A projekt a háború hatásait és a lelki sebeket hivatott felszíre hozni, ezzel is érzékeltetve, hogy ezek az események mindannyiunk életére mély nyomot hagynak.

A háború nyomai nem csupán egy fotósorozat; ez egy vizuális emlékmű, amely a fény és árnyék játékán keresztül mesél. Olyan intenzitással hat, hogy aki átlépi a kiállítótér küszöbét, azonnal megérzi a hely szellemét: legyen szó dühítő fájdalomról, mély szomorúságról, vagy éppen, mint a mi esetünkben, szorongó feszültségről.

Mielőtt még teljesen elmerültünk volna a képek varázslatos világában, hirtelen visszacsöppentünk a valóságba, amikor váratlanul összefutottunk Gréczy Zsolttal, a Demokratikus Koalíció elkötelezett politikusával.

A hírek általában nem adják át a valóságot, csak arról szólnak, hogy itt vagy ott lebombáztak valamit. Ezen a kiállításon viszont szembe jön az emberrel a valóság. Akik eljönnek ide, azok láthatják, hogy azokat a végtelenül elkeseredett, szomorú embereket, akik kilátástalanul néznek szembe az objektívvel és a legnagyobb fájdalmukkal, amit a lerombolt épületek jelenítenek meg

A képviselő hangsúlyozta, hogy a középiskolások számára is érdemes lenne bemutatni ezeket a fényképeket, hiszen így átélhetik, mit is jelent valójában a háború, és mennyire alapvető, hogy békében élhessünk.

Gréczy Zsolt kiemelte, azért jött el, mert kötelességének érzi, hogy kiálljon Ukrajna szuverenitása mellett, és erre a felfogására csak ráerősített a rengeteg áldozat, aki visszatükröződik a fényképekről.

Ukrajna európai uniós tagsága fontos, sőt kifejezetten nemzeti érdeke lenne Magyarországnak

- fűzte hozzá a politikai vezető.

A további eszmecserére sajnos nem maradt idő, mivel megkezdődött a galéria ünnepélyes megnyitója. Az esemény első felszólalója Bódis Andrea, a Három Hét Galéria tulajdonosa volt, aki lenyűgöző beszédet mondott.

"Harmadik éve működünk együtt az Ukrán Nagykövetséggel a Budapest FotóFesztivál keretein belül, és ez egy kivételes lehetőség arra, hogy felfedezzük az ukrán fotóművészet gazdagságát. Az együttműködésünk nagy öröm számunkra, de ugyanakkor mély szomorúsággal tölt el, hogy a bemutatott fényképek minden évben a háború fájdalmát örökítik meg. A háború szörnyűségei, a veszteségek és a szenvedés képei egyre inkább uralják a tárlatokat" - mondta a galéria vezetője.

Bódis Andrea határozottan kifejezte ellenvetését azokkal a véleményekkel szemben, amelyek a háborút kiállítási témaként unalmasnak tartják. Szerinte azok, akik így vélekednek, érdemes lenne átgondolják az ukránok helyzetét, és beleélniük magukat abba, hogy mennyire fáradtak és elkeseredettek lehetnek a folyamatos konfliktus miatt.

Ez a kiállítás kiállás a Három Hét Galéria részéről. Kiállás embertársaink mellett, kiállás az ukrán nép mellett és kiállás minden olyan ember mellett, akik egyszerűen csak békében szeretnének élni

- emelte ki Bódis Andrea.

Somosi Rita, a Budapest FotóFesztivál művészeti vezetője hangsúlyozta, hogy a háborús körülmények ellenére is rendkívül jelentős, hogy művészi alkotások születnek. A Három Hét Galéria és az ukrán nagykövetség közreműködésével a fesztivál résztvevői lehetőséget kapnak arra, hogy felfedezzék és megismerkedjenek ezekkel a különleges művekkel.

Felidézte, hogy a fesztivál immár kilenc esztendeje indult el útjára, és azóta is töretlen céljuk, hogy a fotográfia gazdag és sokszínű világának különböző műfajai és generációi egyenrangúan képviseltessenek a programban. A kiállítások kiválasztásáról szólva hangsúlyozta, hogy olyan műveket szeretnének bemutatni, amelyek nemcsak a közönséget, hanem őket magukat is mélyen megérintik és inspirálják.

A jelenlegi kiállítás elmozdul a korábbi évek dokumentarista megközelítésétől, és helyette intimebb, mélyebb érzelmi sebekkel átitatott alkotásokat mutat be.

- nyilatkozott a kreatív igazgató.

Viktoria Svereniak, az Ukrán Nagykövetség tanácsadója képviselte az eseményen Sándor Fegyirt, Ukrajna magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki hivatalos elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni az eseményen.

A tanácsadó kiemelte, hogy a háború nyomai nem csupán a fizikai testeken láthatók, hanem mélyen a lelkekben is ott rejlenek. Szavaival érzékeltette, hogy mindannyian hordozunk magunkban olyan "tetoválásokat", amelyek különböző formában jelennek meg: lehetnek ezek fájdalmas emlékek vagy traumák, melyek örökre velünk maradnak, és amelyek hatása végigkísér minket életünk során.

Hangsúlyozta, hogy a háború három éve tart, és nemcsak a katonákat, hanem a civileket is naponta éri veszteség.

Április 4-én rakéta csapódott egy lakóházba - húsz ember halt meg, köztük kilenc gyerek. Kilenc ártatlan gyerek, akik a játszótéren játszottak pont rosszkor

- emlékeztetett megrendülten.

A kiállítás képein a rombolás és a háborús hősiesség helyett inkább a mindennapi emberek életének történetei bontakoznak ki.

Olyan egyedek, mint ti, akikre egy titkos bélyeg került, anélkül, hogy valaha is beleegyeztek volna.

Viktoria Svereniak megfogalmazása szerint...

Ezek a képek nem csupán a szenvedésről tanúskodnak, hanem a remény lángjáról is - a túlélés erejéről, a kitartásról, és arról a hitről, hogy elérkezik a valódi béke ideje.

Zárásként köszönetet mondott a Budapest FotóFesztiválnak, a Három Hét Galériának, valamint a magyar közönségnek a támogatásért, és arra kérte a látogatókat: "Ne csak nézzenek - lássanak is!"

Szerhij Melnicsenko, aki 1991-ben látta meg a napvilágot, egy igazán alázatos művész, annak ellenére, hogy ő volt az első ukrán, aki elnyerte a "Leica Oskar Barnack Award Newcomer 2017" rangos nemzetközi díjat Berlinben. Művei világszerte több mint 200 egyéni és csoportos kiállításon, művészeti vásárokon és fesztiválokon kaptak helyet, és ő 12 fotókönyv szerzője is. A megnyitón, ahol lehetősége lett volna beszédet mondani, zavarba jött, így inkább nem akarta túlhúzni az előadását. Hálás szavakkal köszöntötte a megjelenteket, és felajánlotta, hogy szívesen válaszol bármilyen kérdésre, ami a közönséget foglalkoztatja.

Mi kihasználtuk ezt a lehetőséget.

A háború előtt a fotográfiám inkább konceptuális volt - ifjúság, férfiasság, törékenység, szabadság témákban dolgoztam. De amikor a teljes háború kitört, rájöttem, hogy ennek most nincs itt az ideje és a helye

- árulta el kérdésünkre a fotóművész, aki miután ezt felismerte, úgy döntött, hogy nem vállal komolyabb projekteket, hanem inkább a saját családja életét örökíti meg. Képeivel mintegy vizuális naplót vezetett, amelyben a mindennapok apró pillanatait örökítette meg, tele érzelmekkel és emlékekkel.

Kifejtette, hogy A háború tetoválásai projekt spontán ötletből született, amikor egy barátjával kísérletezett stúdiójában egy Mamiya filmes, középformátumú fényképezőgéppel.

A barátomtól azt kértem, hogy találjon egy olyan képet, amely a legmélyebb fájdalmát idézi fel a háborúval kapcsolatban. Végül a lebombázott, kicsontozott házuk fotója mellett döntött. Ezt a képet a testére vetítettem, majd elkezdtem fotózni. Ahogy figyeltem az elkészült felvételeket, és észleltem, milyen erőteljes hatással vannak ránk ezek a képek, egyértelművé vált számomra, hogy ezt a projektet folytatnom kell.

- fogalmazott a művész.

A képek mögött valóságos emberek és igazi történetek rejlenek – ez adja a sorozat különleges erejét. Mégis, a fotós nem kívánt üzenni senkinek, hiszen elsősorban saját magának alkotta meg ezeket a felvételeket. Azonban örömmel tölti el, ha mások kapcsolatba lépnek a munkáival, és felfedezik, hogy a háború valójában még nem zárult le.

Szerhij Melnicsenko véleménye szerint a művészet nem csupán egy egyéni kifejezésmód, hanem a túlélés egyik alapvető eszköze is – akár szó szerint értve.

A háború első napjaiban eladtam sok munkámat NFT-ként és nyomatként is, és az ebből befolyt összeggel támogattuk a védőinket. Eddig több mint 100 000 dollárt gyűjtöttünk így össze

- osztotta meg a gondolatait.

Amikor arról kérdeztük, van-e kedvenc képe, elgondolkodott.

Ez a fotó számomra nem csupán egy kedvenc, hanem egy mély szimbolikus jelentéssel bíró pillanat. A Mikolajiv megyei közigazgatási épület előtt készült, amely 2022 márciusában egy rakétatalálat áldozatává vált. Egyetlen másodperc alatt 37 ember veszítette életét ott, és azóta ez a helyszín a városom szívében él. A kép nem csupán egy épületet ábrázol, hanem a tragédia súlyát és a közösség összetartását is hirdeti, így különösen fontos számomra.

- felelte a művész.

A kiállítás nem a politikai diskurzus eszköze, hanem egy művészi reakció egy nemzeti fájdalomra. "Valaki talán azt fogja mondani, hogy ez propaganda. Lehet, hogy így is érezheti. De nem mások véleményéért vállalok felelősséget. Én csupán azt alkotom, amit igaznak tartok – ez a hivatásom művészként."