Az alfa generáció legnagyobb félelme egy meglepő érzelmi állapot körül forog – egy neves pszichológus új kutatása világított rá erre a jelenségre.

Ingyenesen frissítheted lakásod megjelenését: Így juthatsz állami támogatáshoz!

Ha gyermekkori, kamaszkori félelemről vagy szorongásról van szó, kevés felnőttnek jutna eszébe az unalom. Pedig Melanie McNally, klinikai szakpszichológus szerint az alfa, sőt a Z generáció tagjai meglepő módon ettől szoronganak. Egy darabig ő maga sem értette a jelenség okát, aztán idővel rájött, hogy mi okozza a bajt.

Több mint egy évtizeddel ezelőtt, amikor elkezdtem a magánpraxisban végzett munkámat, egy egyszerű, de hatékony gyakorlattal indítottam a tinédzserekkel folytatott foglalkozásaimat. Az érzéskártyák paklijából kértem őket, hogy válasszák ki azt az öt érzelmet, amelyek számukra a legnehezebbek. Függetlenül attól, hogy miért érkeztek hozzám, szinte biztosra vettem, hogy a húzott kártyák között szerepelni fog a harag, a szorongás és a zavarodottság. Ezek az érzelmek mindig is az első három között voltak, nem számított a gyermek neme, kora vagy a beutalás oka. Az évek múlásával azonban észrevettem egy érdekes elmozdulást. Néhány gyerek kezdetben az unalom kártyáját választotta, és ez a tendencia gyorsan elterjedt. 2017-re az unalomérzés kártyája vált a leggyakrabban kihúzott lapká, amely a fiatalok számára a legijesztőbb érzelmet szimbolizálta - meséli Melanie McNally.

Ez a változás otthon sokszor érzelmi labilitásként jelenik meg: a gyerek összeomlik, mert megszakadt a wifi, a kamasz idegesen mászkál fel-alá, mert elvették a telefonját. Ilyenkor hirtelen megszűnik a szokásos - digitális világból jövő - ingeráradat, a gyerek egyedül marad a gondolataival, ami ismeretlen érzés számára. Hiszen kicsi korától kezdve azt tapasztalta meg, hogy amikor unatkozik vagy dühöt érez, elterelték a figyelmét a képernyővel, az újabb és újabb bejövő ingerrel. Így azonban esélye sem volt megtanulni kezelni az unalommal járó frusztrációt.

Az unalom régen a kreativitás, a reflexió és az álmodozás tágas tere volt. A gyerekek külső ingerek hiányában a saját gondolataikkal, érzéseikkel maradtak. Vekerdy Tamásnál számtalanszor olvashattuk, hogy az unalom pontosan az, ami kreativitást szül. Amikor nincs mit csinálni, a test és az elme pihen, a kevesebb külső inger pedig pozitívan hat a gondolkodásra. A nyugalmas, unalmas percek kezdetben frusztrációt okozhatnak - "Anya, unatkozooom!" - ám ez idővel átmegy szöszmötölésbe, bámészkodásba, irkafirkálásba, ami pihenteti az elmét. És éppen ezekben az unalmas percekben születnek az új, korszakalkotó gondolatok. Amikor azonban a gyerek nem képesek unatkozni, mert szabályosan fél magától az érzéstől - hiszen sosem tapasztalta meg a külvilágból jövő ingeráradat miatt -, mindez nem történik meg.

Ilyen helyzetekben a szokásos unalom helyett egyfajta izgalmas ürességet tapasztalsz, amely a nyugtalanság különös árnyalataként jelenik meg. Olyan érzés, amit nehéz szavakba önteni, és mivel hiányoznak a megfelelő eszközök, nem tudod, miként kezeld ezt a belső feszültséget.

Természetesen a szülőknek óriási szerepük van abban, hogy ez ne így legyen. Először is fontos a példamutatás: ha a gyerek azt látja, hogy apa vagy anya napjaiban nincsenek üresjáratok, minden szabad percét e-mailek vagy a közösségi oldal görgetése teszi ki, életét háttérzajban éli, értelemszerűen ez lesz a követendő példa számára. Azt tanulja meg, hogy a csend elől menekülni kell.

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink számára az unalom ne a szorongás forrása legyen, hanem a kreatív gondolkodás termékeny táptalaja, fontos, hogy teret adjunk ennek az érzésnek a mindennapokban. Ehhez nekünk, szülőknek is meg kell tanulnunk elfogadni az unalmat, nem ellenségként tekinteni rá. Amikor gyermekeink az unalomra panaszkodnak, ne siessünk megoldásokkal, hanem inkább nyissunk párbeszédet. Kérdezzük meg őket, mit éreznek, mit gondolnak, és bátorítsuk őket arra, hogy saját maguk találjanak ki új játékokat vagy tevékenységeket. Ily módon az unalom nemcsak eltűnik, hanem új lehetőségeket is teremt a felfedezésre és a kreativitásra.

Idővel ezek a pillanatok nyugtatólag hatnak a túlterhelt idegrendszerre, segítik a gyereket az önszabályozás kialakításában. Magabiztosabbá válik, hiszen megtapasztalja, hogy az unalom okozta kellemetlenséget el lehet viselni anélkül, hogy elmenekülne előle.

Az unalom a fiatalabb generáció számára gyakran szorongást idéz elő, mivel bizonytalanságot, ambivalenciát és elviselhetetlen érzéseket generál. Azonban nem az unalom teljes eltüntetése a megoldás. Ha engedjük magunknak és a gyermekünknek, hogy időről időre átéljük ezt az érzést, lehetőséget teremtünk arra, hogy mélyebb kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal. Az unalom megélésével rugalmasságot, türelmet és kreatív energiákat nyerhetünk, amelyek segítenek a mindennapi élet kihívásaival való megküzdésben.