A vérontás már elérte az amerikai hadsereg falait – a vezérkar magas rangú tábornokai sürgősen evakuálnak.

"Az Ön iránti elkötelezettségem határtalan, elnök úr, szinte mindent megtennék Önért. A hűségem pedig megkérdőjelezhetetlen, és még egy cseppnyi hűség is ott rejlik a szavaimban."

A pénteki leváltás nem igazán okozott meglepetést, hiszen Pete Hegseth, a védelmi miniszterjelölt, már a szenátusi meghallgatás során kifejtette véleményét CQ Brownt, a haderők négycsillagos egyesített vezérkari főnökéről, akit "ki kell rúgni".

A Breaking Defense és más katonai szakértői folyóiratok információi szerint a menesztés mögött nem áll sürgető stratégiai indok, mivel jelenleg az Egyesült Államok nem érintett komolyabb katonai konfliktusban a világ bármely pontján, és nem zajlik nagyszabású hadgyakorlat sem.

A fontos pozícióra egy tapasztalatlanabb és alacsonyabb rangú vezető, John D. Caine, kerül, aki háromcsillagos rangot visel. Az elnök méltatásában hangsúlyozta, hogy Caine "nem csupán katona, hanem egy kiemelkedő üzletember is". Miután visszavonult a katonai szolgálattól, Caine a Shield Capital nevű kockázatitőke-társasághoz csatlakozott, ahol 2009 és 2016 között láncbefektetőként tevékenykedett.

A tábornok Trump legbelső köréhez tartozik, aki tavaly megígérte az elnök jelöltnek, hogy ha lehetőséget kap, akkor 4 hét alatt felszámolja az ISIS-t. (Ez hasonlóan merész vállalás, mint Trump ígérete az ukrajnai háború 24 órán belüli befejezéséről.)

A CPAC konzervatív értekezlet tavalyi ülésén és több nyilvános alkalommal Caine tábornok MAGA sapkában jelent meg, noha a szolgálati szabályzat tiltja politikai vagy pártmotívumok viselését. Ugyanakkor katonatársai szerény, megbízható, szilárd hazafinak tartják, aki nem sokat politizál.

A CPAC plénumon Trump egy figyelemfelkeltő anekdotával szórakoztatta a közönséget, amelyben Caine nevű egykori F-16 pilótájáról mesélt. A történetben Caine azt mondta neki: "Szeretem Önt, uram. Ön nagyszerű, és ölni tudnék Önért." Ezzel a megnyilvánulással Trump nemcsak hogy felhívta a figyelmet Caine-re, hanem szinte tabuvá emelte őt, utalva arra, hogy a republikánus győzelem esetén a nyugalmazott tábornok új fejezetet nyithat karrierjében. Caine, aki a CIA-nál is dolgozott, nem éppen a nyilvánosság kedvence volt, hiszen mindig is a "radar alatt" kívánt maradni, így a róla való beszéd különös jelentőséggel bír.

Ritka esetnek számít, hogy egy nyugdíjas tábornokot újra a szolgálatba hívjanak, de ilyen helyzetek már előfordultak. Joe Biden például visszahívta Lloyd Austin korábbi védelmi minisztert, akárcsak Peter Schoomaker hadseregtábornokot 2003-ban, közvetlenül az iraki hadműveletek megkezdése előtt. Érdemes megemlíteni, hogy Caine, ha kinevezésre kerül, a vezérkar történetének első háromcsillagos tábornoka lenne, ami azt jelenti, hogy előléptetése elkerülhetetlen.

Megjegyzendő, hogy Trump egy másik, jóval idősebb tábonokot is behívott a stábjába Kevin Kellog személyében, akire nem kisebb feladatot bízott, mint az Oroszországgal folytatandó béketárgyalások egyeztetését.

Pete Hegseth védelmi miniszter a múlt héten találkozott a Trump-kormány láncfűrész-felelősével, Elon Muskkal, ahol bejelentette, hogy a Pentagon 50 milliárd dolláros kiadáscsökkentése várható. Ezen összeg mértéke figyelemre méltó, hiszen ez megegyezne Japán védelmi költségvetésével, mely a világ 10. legnagyobbja.

Hegseth sem ült tétlenül a gyors felmentések terén, bár neki könnyebb dolga van, mint az elnöknek. Míg a vezérkari főnök kinevezéséhez a Szenátus jóváhagyása szükséges, az alacsonyabb szinteken sokkal rugalmasabban mozoghat, és szabadon dönthet az elbocsátásokról.

Ennek megfelelően a hétvégén a védelmi miniszter felmentett két fontos katonai vezetőt, köztük az első nőt, aki valaha is bekerült a vezérkarba, Lisa Franchetti tengernagyot A haditengerészeti hadműveletek főnöke aki 2023 óta töltötte be a posztot.

Hegseth nem fűzött indoklást az elbocsátásához, de a pletykák szerint őt is a "woke-kultúra" és a nemi egyenlőség kérdéseivel kapcsolatos nézetei miatt tekintették nemkívánatos személynek.

Ezt a vélekedést erősíti, hogy néhány nappal korábban menesztettek egy másik női főparancsnokot, Linda Fagant, aki az amerikai parti őrség vezetője volt.

Emellett Hegseth közölte, hogy leváltja James Slife tábornokot, a légierő 2. számú vezetőjét, és elküldi a hadsereg, a légierő és a haditengerészet főügyészeit (jogi képviselőit) is.

A gyors váltások látszólag magabiztosságot sugallnak, ám ugyanakkor kérdéseket is felvetnek. Hogyan ismerhetné meg alaposan a parancsnoki rendszert egy olyan miniszter, aki a Fox Newstól érkezett, és mindössze egy hónap állt a rendelkezésére? Az, hogy Hegseth nem nevezte meg a leváltott parancsnokok utódait, és inkább "ajánlatokat kér" a helyettesítésükre, a mögöttes bizonytalanságot tükrözi. Nem világos, hogy a javaslatokat a felső vezetéstől vagy az alacsonyabb szintekről várja, de a helyzet egyértelműen feszültséget szül.

Némileg meglepő, ám Trumptól nem teljesen szokatlan, hogy a súlyos nemzetbiztonsági döntéseket nem a Fehér Ház hivatalos weboldalán, hanem saját közösségi média platformján, a Truth Socialon osztja meg. Ez a felület nem egy hivatalos közlönnyel, hanem egy médiaipari vállalkozás részeként működik, és jelenleg 27,05 dolláros árfolyamon mozog a New York-i tőzsdén.

Első elnökségének idején Trump még a Twittert használta menetrendszerűen a magasrangú tisztviselők elbocsátásának közlésére, de most már pénzt is keres vele. Mostani bejegyzésében azt írta, hogy Brown tábornok "kiváló úriember és kiváló vezető, és nagyszerű jövőt kívánok neki és családjának". Eközben az elnöki hivatal eddig szót sem ejtett a változásról az USA legmagasabb katonai posztján.

A beosztás súlyát jelzi, hogy a hadsereggel kapcsolatos operatív ügyeket nem a védelmi miniszter (Pentagon), hanem a Chief, a vezérkari főnök egyezteti az elnökkel. Amikor tehát kritikus katonai helyzet adódik a világban, akkor nem csak a Pentagon vezetője, hanem főként a hadsereg egyesített vezérkari főnöke tájékoztatja az elnököt, és veszi át tőle a parancsokat, melyeket közvetlenül továbbít a fegyvernemeknek.

Az Egyesített Vezérkarban (JCS) a különböző fegyvernemek vezetői működnek együtt, hogy koordinálják a katonai erőfeszítéseket. A rendszer összetettsége miatt az 1986-os Goldwater-Nichols törvény bevezetésével próbálták megkönnyíteni a helyzetet, de ennek relevanciája mára kezd megkérdőjeleződni. Abban az időben a világ katonai egyensúlyát a kétpólusú rendszer határozta meg, amelyben az Egyesült Államok és a Szovjetunió birtokolták a legfejlettebb interkontinentális fegyverrendszereket, köztük a nukleáris tengeralattjárókat is, amelyek komoly fenyegetést jelentettek a globális biztonságra.

Az utóbbi időszakban olyan radikális változások történtek a hadviselés terén, mint a hibrid hadviselés, a kibernetikai eszközök elterjedése, a dróntechnológia fejlődése, az űrfegyverek megjelenése, valamint az EMP-bombák alkalmazása. Ezen új kihívásokra a meglehetősen nehézkes amerikai katonai struktúra egyre inkább képtelen hatékonyan reagálni. Kína és Észak-Korea is jelentős tengeralattjáró flottát alakított ki, míg Kína saját repülőgép-hordozóját és lopakodó vadászgépét is üzembe helyezte. Irán a harci drónok terén a piacvezetők közé emelkedett, és más ellenséges államok is komoly fegyverkezési programokat indítottak el, így a globális katonai erőviszonyok átalakulása egyre nyilvánvalóbbá válik.

Ezért nem kérdés, hogy szerkezeti, szemléleti és súlypontelhelyezési változásokra tényleg szükség van, de ezeket aligha lehet hirtelen személyzeti parancsokkal elrendezni. Előbb az új stratégia megalkotása lenne szükséges, és ahhoz kellene a megfelelő személyeket megtalálni, vélik a katonai elemzők.

A katonai elemzők teljesen egyetértenek abban, hogy jelenleg nem szakmai érvek, hanem ideológiai és politikai megfontolások vezérlik a védelmi rendszer átalakítását. A republikánusok radikális szárnya már hosszabb ideje nehezményezi, hogy a véderőben szerintük túlzottan eluralkodott a DEI (sokszínűség, egyenlőség és befogadás), valamint a "woke" (a hagyományos kulturális értékrendek elleni fellazítás) szelleme, aminek a katonai vezetők nem tudták útját állni.

Az elnök január végén írta alá azt a rendeletet, amely tiltja a DEI-kezdeményezéseket a hadseregben, és megszünteti a faji vagy nemi alapú preferenciák alkalmazását a fegyveres erőknél, a védelmi minisztériumnál és a belbiztonsági osztálynál. Egyben elrendelte több mint 8 000 szolgálati tag visszahelyezését, akiket a Covid-19 elleni védőoltás elutasítása miatt eresztettek szélnek.

Az Ovális iroda asztalán várakozik egy harmadik rendeletet is, amely a transzneműek szolgálatával foglalkozna. Egyelőre nem tiltották meg ilyen személyek alkalmazását, viszont újabbak felvételét már igen.

A Brown tábornokkal szembeni kritikák fő oka, hogy tavalyi kinevezése óta nem mutatott kellő hajlandóságot a politikai vezetés új eszmei irányvonalával ellentétes tendenciák megfékezésére. Kérdéses, hogy a Chief valaha is megpróbálta-e elnyerni az új elnök bizalmát, vagy tett-e neki esküt, miközben a kiszemelt utód már bizonyította elkötelezettségét e téren.

Nyílt titok, hogy Donald Trump vezetői filozófiájában a személyes lojalitás kiemelt szerepet játszik; ez a megközelítés nemcsak politikai döntéseit formálja, hanem a hozzá való elköteleződést is befolyásolja. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a kormányzati tisztviselők elsődleges feladata nem az elnök, hanem az Egyesült Államok iránti szolgálat, amelyre esküt is tettek. E két nézőpont közötti feszültség pedig komoly kihívásokat teremt a közigazgatásban.

Donald Trump első elnöki ciklusa alatt számos ellentmondásos helyzet alakult ki, amelyek több konfliktushoz is vezettek. E hiányzó lojalitás következményeként menesztette James Comey FBI-igazgatót, Rex Tillerson külügyminisztert, Jeff Sessions igazságügyminisztert és John Bolton nemzetbiztonsági főtanácsadót, emellett még sok más politikai szereplőt is érintett a sorsuk. Az érintettek többsége a Twitteren vagy a televíziós hírekből értesült a váratlan felmentésükről, ami csak tovább fokozta a politikai feszültséget.

Trump bicskája viszont beletört Mark Milley vezérkari főnökbe, aki nem az elnök iránti hűséget tekintette fő feladatának, hanem a hadsereg integritásának védelmét helyezte előbbre. Első ütközőpontjuk éppen az volt, amikor Trump korlátozást rendelt el a transznemű katonák alkalmazásában.

A döntő pillanatban Milley határozottan kijelentette, hogy nem hajlandó végrehajtani az elnöki utasítást. Ritka megnyilvánulásainak egyikében úgy fogalmazott, hogy nincs gondja a transznemű emberekkel, amennyiben teljesítik a katonai elvárásokat. Ezen kívül hangsúlyozta, hogy tudomása szerint a hadseregben soha nem merült fel, hogy bárki nemi identitása biztonsági kockázatot jelentett volna.

Az elnök számára komoly kihívást jelentett elfogadni, hogy a hadsereg vezető tisztviselői Milley oldalára álltak. Ennek következtében ő sikeresen átvészelte Trump első mandátumát, és csak a megbízatása végén távozott. Ekkor lépett a színre a most leváltott Brown tábornok, akit Joe Biden nevezett ki, így ő lett az Egyesült Államok első afroamerikai vezérkari főnöke.