Egy gyengén felszerelt hadsereget egy tapasztalatlan titkosszolgálat irányít, aki szinte játékból vezeti őket, mintha bábokat mozgatna a szálakon.

"Jelenleg úgy tűnik, hogy elérkeztem a lezárási fázis utolsó szakaszához" - osztotta meg gondolatait Nádas Péter egy nemrégiben készült interjúban a Literával. Az író kifejtette véleményét az orosz-ukrán háborúról, valamint hangsúlyozta, hogy miért fontos, hogy ne adjunk tanácsokat arról, ki mit olvasson el.

Nádas Péter a Literának adott interjújában rámutatott, hogy a világ jelenlegi irányvonala a szélsőséges egyszerűsítések felé halad, miközben soha nem volt még olyan gazdag és árnyalt tudományos ismeretanyagunk. A rendelkezésünkre álló adatok mennyisége is páratlan, ami nem csökkenti, hanem éppen ellenkezőleg, fokozza a megválaszolatlan kérdések számát.

Az online irodalmi hírportál a Covidra és a szomszédunkban dúló háború utalva megkérdezte, miket olvassunk, ha, úgymond, ég a ház.

Akkor inkább induljunk el egy vödörért, és kerüljük el az olvasást!

- válaszolta az író, aki szerint krízisben a kultúrának mindig nagy keletje van. "Akkor többet olvasnak, többet járnak színházba, több képtárat és mozit néznek az emberek. Amikor nem kell éppen krízisben élniük, hanem jóléti szakaszba érnek, s mintegy hagyják magukat eltéríteni, hiszen akkor minden gyarapodás, gazdagodás, merő vidámság, egy merő divatbemutató az élet. Akkor a válogatott értelmetlenségeikkel együtt végre győzedelmeskedik a hedonizmusuk."

Az újságíró érdeklődött, hogy az orosz-ukrán háború kitörése óta gyakrabban olvas-e ukrán íróktól, mire a válasz így hangzott: "Nincs itt semmiféle háború. Csak egy orosz elnök, Putyin, aki parancsot adott egy meglehetősen felkészületlen hadseregnek, hogy támadják meg Ukrajnát. Azonnal a főváros felé indultak volna, ha lett volna üzemanyag a tankjaikban."

Nádas megfogalmazása szerint az orosz történelem során már nem először fordul elő, hogy egy másik nemzetet a nemzeti önrendelkezési jogának figyelmen kívül hagyásával támadtak meg.

Ha jól számolom az én becses életemben ötször tették. De először történt a világtörténelemben, hogy egy felkészületlen és rosszul felszerelt hadsereget egy felkészületlen titkosszolgálat vezessen az orránál fogva, s a lehetőségeket illetően félrevezesse a rögeszméiben lebegő államelnököt.

Szerinte mindez csak azért történhetett meg így, mert I. Miklós cár uralkodása óta, aki trónra lépését követőn rögtön kénytelen volt vérbe fojtani a dekabristák felkelését, a titkosszolgálati működés Oroszországban összeépült a szervezett bűnözéssel.

A világ fele úgy tett, mintha mélyen meg lenne döbbenve. Pedig valójában nem volt semmi váratlan a történésekben. Már csak azért sem, mert ha egy százezres hadsereg összegyűlik a határon, mindenféle silány fegyverrel felszerelkezve, akkor az bizonyára nem véletlen. Százezer ember nem fog csak úgy, minden ok nélkül, visszafordulni, hogy Kazanyban füstölt tokhalat és savanyított gombát reggelizzen.

Nádas megosztotta, hogy jóval több könyvet gyűjt, mint amennyit valaha el tudna olvasni.

Mészöly Miklós gondolatainak tükrében a könyvek idővel titokzatos ösvényeken járják be útjukat, a könyvespolc mélyéről elérve a gondolataim birodalmát.

Nádas Péter így fogalmaz a fiatalok olvasási szokásairól: „Az idősebb generációk, mint például én, gyakran ostorozzák a fiatalokat amiatt, hogy miért nem merülnek el a könyvek világában. Az igazság az, hogy a fiataloknak egyszerűen nincs időük olvasni, mivel folyamatosan egymás digitális üzeneteit böngészik és írják. Az üzenetek pedig nem mások, mint az írásos kultúra részei, akárcsak a naplók vagy a levelek. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az írásosság nem csupán Tolsztoj Háború és békéjéből vagy Shakespeare Othellójából áll.”