Merz dupla páncélököllel kívánja feléleszteni a szunnyadó Németországot, és a közönség lelkesen ünnepli az elképzeléseit.
A kancellárvárományos kedd este bejelentett tervei szakítanának az évtizedes német fiskális politikával, és a hadsereg és az infrastruktúra fejlesztésén keresztül az évek óta vergődő német gazdaság egészének is vérfrissítést jelentenének. A programot még át kell verni a parlamenten, de az iparban már meg is indult a készülődés a lehetséges új világra. Merz csomagja, ha elfogadják, minden bizonnyal a német határokon túlgyűrűző hullámokat vet, és erős támogatást ad az USA nélkül a saját lábára állni akaró Európának is.
A berlini fal leomlása óta most először tűnik fel egy olyan ambiciózus gazdaságélénkítő program, amelyet Friedrich Merz, Németország leendő kancellárja jelentett be kedden este. A jövőbeli kormánykoalíció tagjai megállapodtak abban, hogy eltörlik az adósságféket a haderőfejlesztés terén, és egy lenyűgöző, 500 milliárd eurós alapot hoznak létre. Ebből az összegből a következő évtizedben átfogó infrastruktúra-fejlesztések valósulnak meg az országban. Ennek a merész tervnek a hátterében azonban az áll, hogy Donald Trump, a Fehér Házba visszatérő ex-elnök, egyre határozottabb jeleket mutat arra, hogy Vlagyimir Putyin fenyegetései közepette hajlandó magára hagyni Európát.
Az elemzők nem spórolnak a nagy szavakkal, amikor a Merz-tervezetről kérdezik őket. A fent idézett, berlini falas megállapítás mellett rendre történelmi jelentőségű fordulatnak, gamechangernek és hasonlóknak titulálják a csomagot. Jim Reid, a Deutsche Bank vezetője szerint mindent, amit három hónappal vagy akár csak három héttel ezelőtt tudni véltek a német gazdaság kilátásairól, ki kell vágni a kukába, és újra kell kezdeni az elemzéseket. A TS Lombard tanácsadócég elemzője, Davide Oneglia a határokon túlnyúló hatásról beszélve azt mondta, a terv, ha átmegy a Bundestagon, EU-s szinten hozhat majd jelentős változásokat a fiskális politikában, a HEC közgazdászprofesszora, Armin Steinbach pedig "dupla páncélökölnek" nevezte a Merz-tervet - Olaf Scholz leköszönő kancellárnak a Covidra válaszul adott, és akkor mérete miatt "páncélökölnek" titulált ösztönzőcsomagjára visszautalva
A lelkesedés rendkívüli, ám nem egyoldalúan megnyilvánuló jelenség. A februári választások során a szélsőjobbos AfD, amelynek támogatottsága 20 százalék fölé emelkedett, "adósságorgiának" nevezte a tervezett intézkedéseket, és jogi lépésekkel fenyegetőzött. Ugyanakkor a politikai spektrum másik végén a szélsőbalos Die Linke párt is hasonló kilátásokat helyezett kilátásba. Mivel a csomag elfogadásához alkotmánymódosítás szükséges, ami csak kétharmados többséggel lehetséges, Merznek a közelgő új parlamentben már nem lenne esélye a CDU/CSU és az SPD közös javaslatait átvinni. Éppen ezért a kancellárvárományos a mostani Bundestag utolsó napjait kihasználva igyekszik elfogadtatni a gigacsomagot, amelyet jövő héten terjesztenek be, és reményeik szerint március 17-én a kormányzó kétharmad támogatásával megszavazhatják.
A kereszténydemokraták számára az SPD megnyerése már önmagában is kihívást jelentett. A szociáldemokraták számára kulcsfontosságú volt, hogy a megállapodás ne csupán új védelmi intézkedéseket foglaljon magában, hanem egy átfogó infrastrukturális ösztönzőt is tartalmazzon. A választások előtt az SPD a vasúti és iskolai fejlesztésekre helyezte a hangsúlyt kampányában. A párt képviselői határozottan kijelentették, hogy egy egyszerű hadi csomagra nem fognak rábólintani, így a tervezett 500 milliárd eurós infrastruktúra-fejlesztő alap mellett ők játszották a főszerepet. Ennek köszönhetően a megállapodás során meg tudták őrizni önazonosságukat, míg Merzék, akik a választások előtt még azt hangoztatták, hogy a gazdaság nehéz helyzete ellenére az adósságfék marad, küzdöttek a beruházások finanszírozásáért. Nem meglepő tehát, hogy Trump politikája mindent háttérbe szorított.
Jelenleg minden a Zöldek döntésén múlik; az ő támogatásuk elnyerése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a távozó parlament zöld lámpát adjon a javaslatnak. Eddig a zöld párt nem állt ki egyértelműen a csomag mellett, sőt, több képviselőjük is kifejezte aggodalmát, hogy a terv ellen szavazhatnak, amennyiben az nem társul egy átfogó reformmal az adósságfék terén. Ez a reform pedig elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy a klímavédelmi kiadások mentesüljenek a költési korlátok alól.
Ezek a beruházások kulcsfontosságúak lennének, hiszen a klímavédelem nem csupán a zöld energiára való átállást jelenti. Ugyanilyen fontos, hogy a városokat ellenállóbbá tegyük a szélsőséges időjárási jelenségekkel szemben. Például nem hátrány, ha egy település megerősítésre kerül, hogy elkerülje a tavaszi áradások okozta károkat, amelyeket a medréből kilépő Duna okozhat. Ez természetesen infrastruktúra-fejlesztést igényel. A hírek szerint a Zöldek azt tervezik, hogy ha az adósságfék további reformja nem hoz eredményt, akkor a klímavédelmet az infrastrukturális alap részévé kívánják tenni.
A védelmi kiadásokat is korlátozó adósságplafont Angela Merkel vezette be 2009-ben, válaszul a 2008-ban kirobbant globális gazdasági válságra. Ez a német alkotmányba beépített szabályzat célja, hogy megakadályozza a szövetségi kormány túlzott eladósodását. Ennek érdekében a tartományi kormányok számára megtiltották a hitelfelvételt, és a szövetségi költségvetés adósságának éves növekedését a német GDP 0,35 százalékára korlátozták. Ezt a szabályozást sokan már fiskális kényszerzubbonynak nevezték el, mivel a 2010-es évek elejétől egészen a Covid-19 járványig tartó európai gazdasági fellendülés során sem volt lehetőség a potenciális fejlesztések maximális kihasználására.
A Merz által javasolt módosítás lehetőséget biztosítana arra, hogy a GDP 1%-át meghaladó katonai kiadásokat ne vegyék figyelembe a halmozódó adósság számításánál. Tekintettel arra, hogy Németország már most is jelentős összegeket fordít a védelemre – 2023-ban a GDP 1,6%-át, 2024-ben pedig 2,12%-át – ez lényegében azt jelentené, hogy a védelmi költségeknek nem lenne többé felső határa.
