Danny McBride az Indexnek: Akik félnek a nyers, tapló humortól, azok nem képesek igazán maradandó alkotásokat létrehozni.
Az erényes Gemstone-ék egy olyan sorozat, amelyről bátran kijelenthető, hogy nem mindenki számára készült. Már csak azért sem, mert a tapló humor szövedékén néha nehéz eligazodni, pedig a produkció egy érzékeny és provokatív görbe tükröt tart a társadalom egyes szegmenseinek. Főleg azok számára, akik vakon követik a hittérítők szónoklatait. Igen, ha valaki eddig még nem találkozott az HBO dramedy-jével, a történet középpontjában egy televangelista család áll, akik Krisztus üzenetét hirdetve, hithű emberekből gyarapodnak – méghozzá nem kis mértékben.
Kiakasztóan vicces sorozat, amely nem átall a Gemstone-família devianciáiba nyakig belemászni, de hát ez abból a szempontból sem meglepő, hogy az író-társrendező-executive producer-főszereplő, avagy Az erényes Gemstone-ék atyaúristene nem más, mint Danny McBride. A 48 éves humorista pedig mindig is híres volt arról, hogy bátran provokálta a nézőket. Elég megemlíteni a készítő 2009-ben indult, mostanra kultikusnak számító szériáját, az Eastbound & Downt, mely a világ legbunkóbb exsportolóját, Kenny Powerst hozta el nekünk. De a Kib*zgatóhelyettesek se volt kutya, amelyben egy amerikai középiskola igazgatói pozíciójára hajtott a nem túl alkalmas Danny McBride-féle Neal Gamby és a Walton Goggins által játszott Lee Russell.
Március 10-én indult el a Maxon Az erényes Gemstone negyedik és egyben utolsó évada. A premier alkalmából egy Zoom-kerekasztal beszélgetés keretében ültünk le a tapló humor koronázatlan mesterével, a Jesse Gemstone-t megformáló Danny McBride-dal, hogy néhány kérdést tegyünk fel neki.
McBride pályafutásának egyik meghatározó filmes állomásával, a Trópusi viharral kezdtük a beszélgetést. Ekkor felmerült a kérdés, hogy mit gondol a szakember a film rendezőjének, Ben Stillernek, nemrégiben tett kijelentéséről, amelyben azt állította, hogy a vígjáték annyira extrém, hogy a 2020-as években már elképzelhetetlen lenne, hogy valaki hasonlót készítsen.
Danny McBride az Indexnek adott interjújában úgy fogalmazott: "A Trópusi vihar ma már valószínűleg nem lenne kivitelezhető, főleg azért, mert a költségei annyira elszálltak, hogy azt még a jóisten sem tudná kifizetni. Amikor az Eastbound & Down sorozatot létrehoztuk, senki sem érdeklődött iránta. Ráadásul, amikor bemutatták, legalább annyi negatív véleményt kapott, mint amennyi pozitívat. Rengeteg küzdelmet kellett megvívnom azért, hogy egy ennyire antipatikus figura, mint Kenny Powers, a középpontba kerülhessen."
McBride véleménye szerint ahhoz, hogy valaki olyan vígjátékokon dolgozzon, mint a Trópusi vihar vagy az Eastbound & Down, elengedhetetlen egyfajta étvágy. Az ilyen projektekhez nemcsak kreativitás, hanem bátorság is szükséges, hiszen a határok feszegetése elkerülhetetlen. "Ha pedig sikerül provokálni az embereket, akár merész humorral is, akkor ne lepődjünk meg, ha néha ellenérzéseket és negatív reakciókat is kiváltunk" – figyelmeztet McBride.
A merész és provokatív humor elkerülhetetlen velejárója, hogy időnként bírálatok kereszttüzébe kerül az ember. Ennek ellenére nem szabad megijedni a kedvezőtlen visszajelzésektől; egy-egy alkotás sorsa végső soron azon múlik, hogy az alkotó mer-e bátran kockáztatni, nem pedig azon, hogy mások megpróbálják-e megtiltani neki a kifejezésmódját.
Természetesen az interjú során az is szóba került, mit jelent egy sorozat alkotójának a befejezés, mit próbálnak ilyenkor mindenképp elkerülni a kamera túloldalán ülők, és hogy milyen csattanót-üzenetet próbált közvetíteni a lezárással az HBO dramedyjének showrunnere.
Danny McBride így fogalmazott: "Sok sorozatnál észrevettem, hogy a legutolsó évadokban, amikor már a finálé közelít, a színészek arca egyfajta búcsúérzést tükröz. Nem kedvelem, ha a nézők átlátnak a színfalak mögé, ezért a végén néhány jelenetet ki kellett vágnom, ahol ez a feszültség érezhető volt. A Gemstone családot már az első epizódban egy mély, gyászos helyzetben mutattuk be, amikor elvesztették a családjuk egyik kulcsfontosságú tagját. Senki sem tudta, hogyan reagáljon, mit tegyen. A történet nem arról szólt, hogy letartóztatják-e őket, börtönbe kerülnek-e, vagy megbukik-e a hittérítő küldetésük. Ki az, akit ez igazán érdekel? Inkább valami emberi, kapcsolódóbb szálra akartam építeni a szériát, ami a továbblépésről és a veszteség elfogadásáról szól. Ezt a fejlődést láthatjuk Eli, a pátriárka, John Goodman alakításában is, ami szinte csodának számít."
Lapunknak az író-főszereplő arról is nyilatkozott, Az erényes Gemstone-ékkal kapcsolatban akadt-e jelenet, amit túl durvának ítéltek, és ezért a vágószobában hagytak, de McBride nemcsak erről, hanem a legutolsó, a stáb által felvett, egészen meghökkentő jelenetről is mesélt:
Az írószobában sosem engedjük meg magunknak, hogy korlátok közé szorítsuk a kreativitásunkat, de a forgatás során mindig felfedezzük, ha valami nem illeszkedik a képbe. Ekkor érkezik el a vágószoba varázslatos pillanata, ahol újra formálhatjuk a végeredményt, és tetszés szerint alakíthatjuk a történetet.
Szeretném hozzátenni, hogy az ízlésünket nem igazán lehet megkérdőjelezni, hiszen nem sok dolog van, ami elriasztana bennünket. Ennek köszönhetően az utolsó jelenet, amit valaha forgattunk Az erényes Gemstone-ékban, igazán emlékezetes lett: a majom egy szórakoztató mozdulattal „köszönt el” a templom előterében, majd rágyújtott egy cigarettára. Tökéletes pillanat volt, hiszen mindenki, akivel együtt kezdtük, ott volt, és már csak arra vártunk, hogy elmondhassuk a szövegünket, miközben a majomnak az volt a feladata, hogy nyúljon magához. Ennél frappánsabb búcsú nem is lehetett volna a sorozat számára.
Az erényes Gemstone-ék negyedik évada március 10-én indult el a Maxon, folytatás minden hétfőn. Az utolsó etap szokásosan kilenc részes lesz.
