Csizmadia Ervin: A közvélemény és a politikai máglya A közvélemény dinamikus és sokszínű jelenség, amely folyamatosan alakítja a politikai tájat. A politikai máglya, mint metafora, arra utal, hogy a közvélemény miként képes felforgatni a hatalmi struktúr
Az utóbbi hónapokban Magyarországon egy amerikai stílusú közvélemény formálódik, amelynek legfőbb sajátossága a mindent átható hatalom. Csizmadia Ervin publicisztikája ezt a jelenséget járja körbe.
Ha egy kicsit is túl akarunk lépni a pillanat varázsán - azaz nem csak a napi történéseket kommentálgatjuk -, akkor egy nagyon is fontos kérdést kell feltennünk magunknak: miképpen is van jelen a Nyugat, a nyugatosság a mai politikában?
Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolhassunk - ráadásul, hogy meggyőzzük az olvasót e kérdés fontosságáról -, a rendszerváltás idejéig kell visszanyúlnunk. Ennek a cikknek az lesz a fő tézise, hogy
sem a rendszerváltás idején, sem az az óta eltelt időben nem volt tisztázva, mit is jelent az a szó: Nyugat. A Nyugat egy absztrakció volt, vagy ha nem az, akkor egy meglehetősen sablonosan használt fogalom.
Gondoljunk arra, hogy az átmenet idején például egy német típusú nyugatosság volt az uralkodó. Ez azt jelenti, hogy a rendszerváltó elitek a sok szóba jöhető minta közül a német típusú kancellári demokráciát ültették át Magyarországra. Az új demokrácia első évtizede e minta bűvöletében telt, aztán persze a 90-es évek végén ehhez társult az angolszász minta. Politológus emlékezhetnek arra a szakmai vitára, ami egy folyóiratban zajlott akkoriban, és arról szólt, hogy számos európai demokráciában a miniszterelnöki hatalom elelnökösödése figyelhető meg. És kapaszkodjunk meg: az elelnökösödést számos kolléga éppenséggel Tony Blair Nagy-Britanniájában regisztrálta, sőt számosan kimutatták, hogy Orbán Viktor első kormányzása (1998-2002) és Tony Blair hatalmi rendszere között számos átfedés van.
Sajnos a 2000-es évek óta nem történt meg a nyugatosság fogalmának megújítása. Időnként felmerültek olyan javaslatok, hogy Magyarországnak a német és angolszász minták mellett a skandináv modellt is érdemes lenne figyelembe vennie, különös figyelmet fordítva a svéd politikai jóléti elemek adaptálására. Azonban, ahogyan a német és angolszász modellek helyi alkalmazása sem váltotta ki a társadalmi mozgalmak széles spektrumát, úgy a svéd "nyugatosság" koncepciója sem tudta megmozdítani a közvélemény képzeletét.
