Cillei Borbála a történelem egyik legvitatottabb alakja, akit házasságtörő királynéként ismernek. Hunyadi Jánossal való konfliktusa különösen emlékezetes, hiszen a hatalomért folytatott küzdelemben nemcsak politikai, hanem érzelmi játszmák is színre lépte

Nem hitt a szemének a természetvédelmi őr, amikor meglátott egy gólyafészket: ez a döbbenetes látvány fogadta

Cillei Borbála a középkori magyar történelem egyik legérdekesebb és legvitatottabb női személyisége. Luxemburgi Zsigmond, a magyar és német-római császár felesége, nem csupán királynéi szerepét töltötte be, hanem jelentős politikai hatalommal is rendelkezett. Élete és tevékenysége sokak számára rejtélyes, hiszen kiemelkedő szerepet játszott a korabeli hatalmi játszmákban.

Az uralkodó halála után özvegyként is fontos szereplője maradt a magyar királyi udvarnak és nemegyszer a konfliktusok frontvonalába került. Ilyen volt például a Hunyadiakkal való, ellentmondásos viszonya és botrányos kapcsolatai.

Cillei Borbála 1390 körül látta meg a napvilágot, a dinamikusan felemelkedő Cillei család tagjaként, amely a magyar királyi udvarban már korán jelentős szerepet játszott. Fiatalon, mindössze 1405-ben kötött házasságot Luxemburgi Zsigmonddal, aki a kor egyik legnagyobb hatalmú uralkodója volt. E házasság nem csupán érzelmi köteléket teremtett, hanem politikai szövetséget is, lehetővé téve a Cilleiek számára, hogy a hatalom legmagasabb közelébe kerüljenek. Borbála azonban nem kívánta, hogy csupán férje árnyékában élje életét: királynéként aktívan részt vett a politikai életben, jelentős birtokokat szerzett, és hangját érvényesítette a fontos döntésekben.

Borbála korán kezdett aktívan részt venni a kormányzásban, és jelentős birtokok birtokosa lett, ám kortársai erkölcsi megítélése nem volt felhőtlen. Férje távolléte alatt többször is házasságtöréssel vádolták, ami nagyrészt udvari pletykákra és politikai riválisok szóbeszédére épült. A korabeli krónikák pedig nem kímélték: egyes feljegyzések szerint "szeretőit a palotájában fogadta, miközben királynak képzelte magát". A 15. századi társadalmi felfogás számára egy hatalommal bíró, szabadon cselekvő nő már önmagában elítélendőnek számított, így a "fekete királyné" mítosza könnyen köré épült.

Zsigmond 1437-es halála után Borbála özvegyként került a trón körüli politikai játszmák középpontjába. Utódja, Habsburg Albert, nem tulajdonított jelentőséget anyósa politikai befolyásának, ami Borbála hatalmát jelentősen meggyengítette. Az 1440-es évek zűrzavaros trónviszályai során a Cillei család folyamatosan váltogatta oldalát: hol Erzsébet királyné, hol pedig az ellenpárt mellett álltak ki. Eközben Hunyadi János éppen ezekben az években kezdett szárnyalni, politikai pályafutása felfelé ívelő szakaszába lépve.

Hunyadi János Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt még alacsonyabb rangú nemesként tevékenykedett, ám kiemelkedő tehetsége és katonai eredményei révén gyorsan a ranglétrán feljebb kapaszkodott. Ekkor már érezhető volt a feszültség a Hunyadik és a Cilleik között, mivel a király az újonnan felemelkedő családokkal szívesen alakított ki szövetségeket. Ez a helyzet pedig erős ellenérzést szült a régi nemesi elit, köztük a Cilleiek körében.

Amikor Hunyadi János kormányzóvá avanzsált, és fia, Hunyadi Mátyás 1458-ban átvette a trónt, a Cillei és Hunyadi családok közötti konfliktus már nyílt ellenségeskedésbe torkollott. Bár Cillei Borbála ekkor már nem játszott aktív szerepet a politikai eseményekben, a két család között régóta fennálló hatalmi harc gyökerei az ő idejéig nyúlnak vissza. A Cilleiek, különösen Cillei Ulrik, hevesen ellenezték Mátyás trónra lépését, és a helyzet végül odáig fajult, hogy Hunyadi László, V. László nevében, brutálisan meggyilkolta Ulrikot.

A gyilkosságot követően Hunyadi Lászlót elfogták és kivégezték, ami tragikus következményekkel járt a Hunyadi család számára. Ez az esemény megrendítette a nemesség király iránti bizalmát, és hozzájárult ahhoz, hogy két év elteltével Hunyadi Mátyás kerüljön a trónra.