Brüsszelt teljes apátia sújtja, miközben a belső feszültségek és ellentétek uralkodnak a vámháborúban.
Hamarosan teljes átalakul az uniós támogatások rendszere, az erről szóló reformterveket most dolgozzák ki Brüsszelben. Hogy a lehető leginkább képben legyen a tervezett változásokról, vegyen részt ingyenes szakmai eseményünkön!
Az Európai Unió vezetői egy rendkívül összetett játszmát folytatnak, miközben próbálják megőrizni kereskedelmi és gazdasági befolyásukat a nemzetközi vámháborúk kockázatai között. Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke nemrégiben ismét a célkeresztbe állította az EU-t, a transzatlanti kereskedelmi viszonyokat "atrocitásnak" titulálva. Az európai politikai vezetők most azon töprengenek, hogyan védhetik meg magukat az amerikai büntetővámok fenyegetésétől, és ennek érdekében egyre többen hajlanak arra, hogy szigorúbb fellépést tanúsítsanak Kínával szemben. Emellett felmerült az a javaslat is, hogy Trumpot amerikai fegyverek beszerzésével próbálják meggyőzni.
Ennek jegyében hiába tartottak rendkívüli EU-csúcsot hétfőn, kifelé azt kommunikálták, hogy békésen elbeszélgettek a tagállami és uniós vezetők a biztonságpolitikai befektetésekről.
A többségi álláspont tehát lényegében az lett, hogy ugyanúgy valami "bizniszt kellene" kötni, mint ahogy Mexikó és Kanada is tette, akik a kereskedelemtől teljesen független határőrizeti lépésekkel nyertek maguknak egy hónap haladékot a vámok felfüggesztésére.
Próbál erőt sugározni az államközösség, de ennek igazából egyelőre nem sok sikere volt, ami miatt a hétfői találkozó után több ország is frusztrált. Ugyanis a múlt héten Maroš Šefčovič, az EU kereskedelmi ügyekért felelős biztosa nyíltan felvetette az együttműködés lehetőségét Washingtonnal Kína "piackárosító intézkedéseinek" kezelésére. Ez volt az első alkalom, hogy Brüsszel ilyen egyértelműen összekapcsolta Kína-ellenes stratégiáját azzal a reménnyel, hogy így Trump kegyeibe férkőzhet. Az EU diplomatái szerint az Egyesült Államok és Európa kölcsönösen függnek egymástól, így logikusnak tűnik az amerikai érdekekkel való részleges igazodás.
Donald Trump erre múlt hét pénteken este megfenyegette az Európai Uniót, hogy ugyanúgy vámokat vet rá ki rájuk, mint Mexikóra és Kanadára.
Ráadásul, ahogyan az EU-csúcs során többször is hangsúlyozták, a Kína-ellenes stratégia komoly kockázatokkal járhat. Az EU tagállamai eltérő módon közelítik meg Pekinget: míg Litvánia már megtapasztalta a kínai kereskedelmi retorziókat a Tajvan melletti kiállása miatt, Németország szoros kapcsolatokat ápol a kínai piaccal, Magyarország pedig egyre több együttműködést alakít ki az ázsiai országgal. Ezen ellentmondások már tavaly októberben is nyilvánvalóvá váltak, amikor Brüsszel büntetővámokat vezetett be a kínai elektromos autók importjára.
Az EU vezetői emellett komolyan elkezdtek gondolkodni a diplomáciában "szaúdi cselként" emlegetett stratégiáról. Ennek lényege, hogy Washington bírálatait úgy próbálják meg tompítani, hogy jelentős beszerzéseket adnak az amerikai hadiiparnak.
A hétfői uniós csúcs remek alkalmat kínált a fontos témák megvitatására. Bár a lengyel elnökség az utolsó pillanatig próbálta belecsempészni a vámháború kérdését a napirendbe, az eredeti elképzelések szerint a tagállamok és az Európai Bizottság inkább a védelempolitikai együttműködés és a közös katonai beszerzések ügyével foglalkoztak volna.
Más szóval, a szaúdi cselről folytatott tárgyalások időpontjának kedvező feltételei alakultak ki.
Az európai országok évtizedek óta keveset költöttek a saját fegyverkezésükre. A legtöbb tagállam - Franciaországot és Németországot nem számítva - meg sem próbált piacot szerezni a hadiiparának. Ekkor jött az orosz-ukrán háború, vele pedig az ütlegeléssel fűszerezett hidegzuhany. Az EU-országok jelentős része ugyan elkezdte fokozni a katonai kiadásait, a NATO által szabott GDP-arányos 2 százalékos költési szintet már szinte majdnem az összes tagállam teljesíti, de Joe Biden elnöksége alatt nem érezték égető szükségét annak, hogy a saját lábukra álljanak, ha az unió biztonságáról van szó.
Trump folyamatosan változó geopolitikai prioritásai következtében az unió egyre inkább arra kényszerül, hogy saját kezébe vegye a biztonságának finanszírozását.
Az Európai Bizottság előrejelzése szerint a következő évtizedben legalább 500 milliárd euróra van szükség a védelmi képességek fejlesztéséhez, ám jelenleg a szükséges finanszírozás még nem áll rendelkezésre.
Európa előtt álló kihívás sokrétű: a közös katonai fejlesztések elősegítése érdekében érdemes lenne átgondolni az uniós költségvetési keretek enyhítését, de ez a lépés éles vitákat generál a tagállamok között. Franciaország, Spanyolország és Olaszország a közös hitelfelvételt szorgalmazza a védelmi költségek fedezésére, míg a holland és más "takarékos" országok határozottan ellenzik ezt az irányt. Az Európai Beruházási Bank (EIB) már elindította a védelmi ipar finanszírozási lehetőségeinek bővítését, azonban az európai magánbankok továbbra is vonakodnak a katonai célú befektetésektől.
A védelmi stratégia egyik alapvető pillére a közös beszerzés és az ipari együttműködés. Mint ahogy azt a hétfői uniós csúcson Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is kiemelte, az európai nemzeteknek szorosabbra kellene fűzniük katonai beszerzéseik koordinációját. Ez nemcsak a költségek mérséklésében segíthet, hanem hozzájárulhat az ipari bázisuk megerősítéséhez is.
Franciaország e cél elérése érdekében "európai preferenciát" hirdetett meg a fegyvervásárlások terén. Ugyanakkor több keleti tagállam, mint például Litvánia, az amerikai fegyverbeszerzések mellett áll ki, figyelembe véve Trump újonnan megfogalmazott vámfenyegetéseit is.
Emmanuel Macron számára ez a hozzáállás teljesen érthetetlen. A francia elnök véleménye szerint az amerikai jóindulat - különösen Trump esetében - olyan, mint a szerencse: könnyen változhat. Párizs évek óta lobbizik azon, hogy a világ legnagyobb fegyvergyártói között több európai szereplő is megjelenjen, és felveti a kérdést, miért érzik a tagállamok szükségét annak, hogy az Egyesült Államok katonai felszerelései és befolyása mögé bújjanak, amikor Európának saját hangja is lehetne.
Erre jön az általános uniós legyintés, kísérve a szokásos megjegyzéssel: a világ második legnagyobb fegyverexportőre hazabeszél, amikor európai katonai eszközöket vásároltatna mindenkivel.
A francia fogyasztók mellett a "vásárolj európait!" elv hívei gyakran hangoztatják, hogy a helyi termékek beszerzése nem csupán gazdasági előnyökkel jár. Ezen túlmenően a választás segítségével csökkenthető a kockázat is, hogy hirtelen, váratlan módon egy Trump-féle közösségi média bejegyzés új kihívások elé állítja az EU-t, például új vámok bevezetésével. Az európai gyártók termékeinek preferálása tehát nem csupán a helyi gazdaság támogatásáról szól, hanem a stabilitás és kiszámíthatóság megőrzéséről is.
A védelmi kérdések kulcsszerepet játszanak az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatban. Keir Starmer brit miniszterelnök hétfőn részt vett az európai csúcstalálkozón, amely az első ilyen esemény a brexit óta. Miközben London és Brüsszel továbbra is különböző politikai és gazdasági vonatkozásokban versenyez, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a védelmi együttműködés elengedhetetlen. Májusban egy újabb EU-Egyesült Királyság csúcstalálkozóra kerül sor, ahol várhatóan közös biztonsági projektekről is folytatnak majd tárgyalásokat.
Trump fenyegetései ettől még továbbra is árnyékot vetnek Európára.
Az amerikai elnök hétfőn egyértelműen utalt arra, hogy az EU ellen bevezetett büntetővámok "abszolút valós" lehetőséget jelentenek, miközben Mexikó és Kanada sikeresen kiharcolt egy ideiglenes mentességet bizonyos engedmények fejében. Az EU vezetői, élükön von der Leyennel, határozottan reagálnak: "Ha igazságtalanul vagy önkényesen támadnak bennünket, nem habozunk, és határozott válaszlépéseket teszünk." De vajon Trump figyelembe veszi ezt az üzenetet, vagy figyelmen kívül hagyja?
Ennek a vége hétfőn az lett, hogy az Európai Tanács elnöke, Antonio Costa, valamint Ursula von der Leyen végül elmondták azokat a problémákat, amik miatt az egész csúcstalálkozót összehívták: többet kell költeni az európai védelmi ipari beruházásra és fokozni kell a tagállamok katonai költéseit. A legfajsúlyosabb bejelentés így Costától annyi volt, hogy:
"Ma politikai iránymutatást és részletes tájékoztatást adtunk az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak a védelmi képességekről, a finanszírozásról és a NATO-val, az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal való kapcsolatunkról. Várakozással tekintünk az Európai Bizottság és a [külügyi] főképviselő közelgő szakpolitikai előterjesztése elé, én pedig továbbra is az Európai Tanács napirendjén tartom a védelmi kérdéseket.
A találkozó formája lehetővé tette, hogy őszinte, nyílt és szabad vitát folytassunk.
Viszonylag ritka az, hogy az uniós diplomaták egy csúcstalálkozó értékelésében legalább egyetlen közös pontot ne tudjanak kiemelni a tárgyalások konklúzióiról. Most viszont ez történt, az értékelésekben csak
az eddig is kiforrott brüsszeli politikai semmitmondást tudták új szintre emelni.
Ahogy az európai vezetők informális csúcstalálkozójukon megpróbálták egyensúlyba hozni az amerikai és kínai kapcsolatok, valamint a saját védelmi szükségleteik kezelését, egyértelművé vált: az EU stratégiája Trump, Peking és a belső politikai erők között egy folyamatosan változó sakktábla marad, ahol könnyen lehet, hogy már mattot adott magának az államszövetség.
