Brüsszel nyilvántartásba vette, hogy mely kormányzati ígéretek nem valósulhatnak meg 2030-ig.

Bár Magyarország számos szempontból az uniós átlag alá esik a reformok végrehajtásának terén, a fenntarthatósági célok tekintetében legalábbis mérsékelt előrelépéseket mutat. Az ENSZ által meghatározott irányelvek alapján az ország legnagyobb előrelépése a klímaváltozás elleni küzdelem terén tapasztalható, és a szegénység csökkentésében is meghaladja az uniós átlagot. Ugyanakkor az elmúlt öt év során a kitűzött célok több mint egyharmadában távolodott el a megvalósítástól, mint ahogyan azt 2020 előtt tervezte. A vagyoni egyenlőtlenségek tekintetében pedig az Európai Bizottság országjelentésében megjelenő adatok rendkívül aggasztó képet festenek.

A héten Magyarország megkapta az Európai Bizottság 2025-re vonatkozó országspecifikus ajánlásait és az országjelentését, amelyek különös figyelmet szentelnek az ENSZ 2030-ig tartó fenntarthatósági menetrendjének végrehajtásának. E dokumentum 17 globális célt (SDG - Fenntartható Fejlődési Célok) és azokhoz kapcsolódó mutatószámokat tartalmaz, amelyek átfogó keretet adnak a tagállamok számára. Céljaik között szerepel a szegénység megszüntetése, az egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a klímaváltozás és az ökológiai válság kezelése, mindezt úgy, hogy a társadalom minden rétege részesüljön a fejlődésből.

A célkitűzéseket a 2015-ös párizsi klímaegyezmény aláírásával hívták életre az egyes országok, és noha ezekhez valós kötelezettségek nem kapcsolódnak, mégis, összességében egy átfogó képet nyújtanak arról, hogy mely irányba kívánnak haladni az államok. E célok a 2030-ig terjedő időszakban megvalósítandó prioritásokat tükrözik, figyelembe véve azokat a szempontokat, amelyek a fenntartható fejlődéshez és a klímaváltozás mérsékléséhez vezethetnek.

Magyarország az eredeti, 2018-ban elfogadott vállalásai alapján három pillér mentén határozta meg politikáját:

Érdekes, hogy a vízellátásról (SDG 6) nem találhatók friss adatok a Bizottság legutóbbi jelentésében. Így a jelentés főként a 2018-2023 és 2019-2024 közötti időszak változásait elemzi. Ennek oka valószínűleg az, hogy a rendelkezésre álló online statisztikák szerint Magyarország az összes vizsgált területen jól teljesített vagy stagnált, kivéve a vízhiány kezelését. Ez utóbbit a helyben megújuló vízbázisokhoz viszonyított vízkivételi adatok alapján értékelik.

Ezen a területen a keleti uniós tagállamok általában kedvezőbb teljesítményt mutatnak, mint a nyugatibb régiókban lévő országok. Azonban egy 2020-as kivételtől eltekintve évről évre romlás tapasztalható az arányokban. Közben a többi mutató, amelyek főként a lakosság tiszta vízhez való hozzáférését, valamint a vízkészletek állapotát és meglétét vizsgálják, Magyarország esetében kedvező eredményeket mutatnak.

Magyarország a fenntarthatósági célok különböző területein számos ígéretes lépést tett, különösen a megfizethető és tiszta energia (SDG 7), a minőségi oktatás (SDG 4), a tisztességes munka és gazdasági növekedés (SDG 8), valamint az éghajlat-politikai intézkedések (SDG 13) vonatkozásában. E területeken elért haladások figyelemre méltóak, és hozzájárulnak a fenntartható fejlődés globális céljainak megvalósításához.

Ezek közül még így is mindegyik esetében 5-15 százalékkal az EU-s átlag értékei alatt teljesít az ország. Az éghajlat-politika szempontjából viszont külön figyelmet érdemel,

hogy Magyarország nettó 5,1 tonnás üvegházhatású gázkibocsátása továbbra is jóval az uniós 6,8-as átlag alatt maradt.

Magyarország a szárazföldi ökoszisztémák védelme (SDG 15) és a szegénység megszüntetése (SDG 1) terén is figyelemre méltó előrelépéseket mutatott, amelyek a uniós átlagot kissé meghaladó eredményeket tükröznek.

A legutóbbi adatok szerint 2024-re a társadalom mindössze 0,47%-a élt napi 2,15 dollárnál (jelenlegi árfolyamon ez körülbelül 760 forintnak felel meg). A kormány azóta folyamatosan javította a helyzetet, kezdve 2010-től, azonban a 2002-es rekordot csak 2019-ben sikerült újra meghaladni.

Ezen a kettőn kívül, csak a fenntartható városok és közösségek (SDG 11) terén áll Magyarország az EU-s átlag felett. Azonban ebben már inkább visszafejlődést mutatott a 2018-2019-es állapotokhoz képest: ebben legnagyobb részben a lakhatási költségek növekedése játszhatott komoly szerepet. Az országjelentés megélhetési kihívásokról szóló fejezete szerint a lakhatási költségek Magyarországon továbbra is jelentős terhet rónak a háztartásokra:

2024-re a lakosság 8,5%-a a jövedelmének több mint 40%-át költötte lakhatási kiadásokra, ami túllépi az uniós átlagot.

A szegénységi kockázatnak kitett csoportoknál aránytalanul nagy terhet jelentenek a lakhatási kiadások, 33,5%-ra nőtt azoknak az aránya, akiknek minden hónapban problémát jelentenek ezek a költségek, különösen a piaci áron bérlők körében, ahol ez az arány elérte a 40,5%-ot. Az uniós jelentés kiemeli, hogy a rossz lakáskörülmények elsősorban a marginalizált közösségeket érintik, míg a szintén az SDG 11 kategóriába tartozó közlekedési szegénység főként vidéken jelent súlyos problémát, ahol alig van elérhető tömegközlekedés, és országos szintű megoldás továbbra sincs napirenden.

Habár az ipar, innováció és infrastruktúra (SDG 9) területénél is előrelépéseket ért el, ebben is 15% körüli lemaradásban van Magyarország az uniós átlaghoz képest, és bár olyan mérőszámok, mint az internethez való hozzáférés, illetve az akadémiai munkák száma pozitív tendenciát mutat, a kutatás-fejlesztés területén lemaradóban van.

Az uniós jelentés szerint jól mutatja ezt a költségvetés ide szánt forrásarányán, ami a magyar GDP mindössze 1,38%-a, míg az EU-s átlag 2,24%. Krízistünet a benyújtott szabadalmi kérelmek számáról szóló adat is: míg az európai átlag egy millió főre számolt 156 darab bejelentéséhez képest, a magyar kutatók és szakemberek csak 29 szabadalmat jegyeztek be.

A nemek közötti egyenlőség terén tapasztalható némi előrelépés, azonban Magyarország továbbra is jelentős lemaradással küzd az uniós átlaghoz képest. A pozitívumok között kiemelkednek a családtervezési lehetőségek, amelyek a Bizottság értékelése szerint fontos szerepet játszanak a helyzet javításában.

Miközben az Európai Unióban az elmúlt öt év során az átlagos bérkülönbség a férfiak és nők között 12%-ra csökkent, Magyarországon ez a különbség sajnálatos módon 17,8%-ra emelkedett 2024-re.

Az Európai Unió átlagához képest több területen is elmaradás tapasztalható Magyarországon, különösen az éhezés felszámolása (SDG 2), a fenntartható fogyasztás és termelés (SDG 12), valamint a béke, az igazságosság és az erős intézmények (SDG 16) vonatkozásában. A nemzetközi és társadalmi partnerségi mutatók (SDG 17) szintén azt mutatják, hogy hazánk a uniós átlag alatt teljesít. Ugyanakkor a helyreállítási terv (RRP) keretében olyan intézkedések kerültek kidolgozásra, amelyek célja a közpénzügyek javítása, a jogállamiság erősítése, a korrupcióellenes intézkedések fejlesztése, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségének növelése.

Az elmúlt öt év során ezek a tényezők viszonylag kis mértékben szenvedtek csorbát, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a pénzügyi egyenlőtlenségek csökkentésében négyszer akkora hátrányos fejlődés figyelhető meg. Ezt a jelenséget többek között a vidéki és városi jövedelmek közötti jelentős szakadék, valamint a nyugdíjas korosztály bevételeinek eltérése is jelentősen befolyásolja.

A háztartások egy főre jutó bruttó rendelkezésre álló reáljövedelme 2023-ban már a 2008-as szint 161%-át éri el, ami jelentősen meghaladja az uniós átlagot, amely csupán 113,6%-on áll. A friss jelentés rávilágít arra, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek aggasztó mértékben növekedtek: a legtehetősebb 20%-nak a jövedelme 4,3-szorosa a legszegényebb 20% bevételének. Érdemes azonban hangsúlyozni, hogy az EU-s átlag ehhez képest még magasabb, 4,7-szeres arányban mutatkozik. A Bizottság elemzése szerint a jövedelmek növekedése elsősorban a felsőbb társadalmi rétegeket érinti, ami tovább fokozza a gazdasági különbségeket.

A legalacsonyabb jövedelmi tized részesedése az összjövedelemből 2023-ban és 2024-ben is 3,0%-ot ért el. Ez az arány az uniós átlag alatt maradt, ami arra utal, hogy a legszegényebb rétegek nem tudtak kellőképpen profitálni a gazdasági növekedésből.

A vagyonkoncentráció felső tízezernél való összpontosulása egyáltalán nem egyedülálló jelenség. Az EU-ban 2014 óta végig 25-25,5 százalék között mozgott ez az arány, a legutolsó 2023-as adatok szerint 25,4 százalékos a vagyonkoncentráció az Európai Bizottság által is hivatkozott World Inequality Database adatai szerint. Magyarországon viszont fokozatos romlás látszik: ez a szám 2000-től egészen 2014-ig 24-25% között mozgott, onnantól viszont két éven belül 30% fölé került, majd azóta ezen a szinten állandósult.

Magyarország az SDG-célok megvalósításában vegyes eredményeket mutat. Miközben bizonyos területeken, mint a beruházási ráta, a fenntartható infrastruktúra fejlesztése és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén előrelépések tapasztalhatók, más fontos aspektusokban, például a versenyképesség, a társadalmi igazságosság, az innováció, a nemek közötti egyenlőség és az intézményi bizalom terén jelentős hátrányok figyelhetők meg az uniós átlaghoz viszonyítva. A gazdasági növekedés előnyei nem oszlanak meg egyenlően, a társadalmi és területi eltérések fokozódnak, a körforgásos gazdaság fejlődése lassú, a kutatás-fejlesztés eredményei pedig alacsonyak. Emellett a bíróságok függetlensége és a korrupcióval kapcsolatos megítélés is romló tendenciát mutat. Az Európai Bizottság végső megállapítása tehát az, hogy a kormány által tett ígéretek teljesítése kulcsszerepet játszana, ehhez viszont következetes, az egyenlőtlenségek csökkentését célzó és hosszú távon fenntartható politikákra lenne szükség.